Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT A XVII. század elején Anglia készen állott a gyarmatosításra. Az előző században, Erzsébet királynő uralkodása idején, a spanyol flotta megsemmisítésével biztosították a tengerek feletti uralmat s a virágzó kereskedelem módot nyújtott a gyarmatosításhoz szükséges tőke előteremtésére is. Az északamerikai kontinensen az első angol gyarmatosító kísérlet 1585-ben történt, amikor Sir Walter Raleigh alapított egy települést a mai északkarolinai parton, ez azonban hamarosan elpusztult és kihalt. 1606-ban megalakult a Virginia-Társaság, amely királyi szabadalommal amerikai expedíciót szervezett. Jó összeköttetései (Lord Willoughby) és hadi tapasztalatai révén Smith is belekerült ebbe a vállalkozásba, sőt tagja lett a kormányzó tanácsnak is. Viszontagságos tengeri út után 1607. tavaszán érkeztek meg a mai Virginiába, a James-folyó torkolatához s május 13-án partaszálltak ott, ahol Jamestown alapítására került sor. Jamestown-nak, az újvilági első állandó angol településnek a megalapításában és megtartásában Captain John Smith pótolhatatlanul fontos szerepet játszott. Az első telepes csoport tagjai nem tudták, hogyan kell megtalálni a mindennapi élethez valót az őserdőben. Smith volt az, aki erre megtanította őket. Életük állandóan veszélyeztetve volt az indiánok miatt, akik nem látták szívesen a fehér embert, mert az elvette földjüket. Smith kapitány gyakran járt felfedező utakra a kontinens belsejébe, térképezte az újonnan feltárt területeket (pl. a híres Mason-Dixon Line is részben az ő térképei alapján lett megállapítva) és az indiánokkal harcolt vagy tárgyalt. Amikor csak lehetett, inkább tárgyalt, mert az volt a meggyőződése, hogy békés megértéssel többre lehet menni, mint nyers erőszakkal. A problémák békés elintézésére való törekvés szokatlanul hangzik egy kalandravágyó lelkületű katonánál. Smith azonban komolyan vette az igazi katonai erényeket és ezek szerencsésen keveredtek benne a kor praktikus kereskedő szellemével. Ezzel magyarázhatók az indiánokkal kapcsolatban elért sikerei. Hasonlóképpen eredményesen kezelte Smith az egymással civakodó gyarmatosokat is. Úgy látszik, hogy az új környezetbe került, egymásraútalt emberek közötti méregkeverés, amely napjainkban is tapasztalható, nem újkeletű. 1609-ben a jamestown-i telepesek Smith kapitányt választották meg elnöküknek. Ezt a hivatalt azonban nem sokáig tartotta, mert még ugyanabban az évben visszament Angliába. A virginiai évekkel kapcsolatban érdemes feljegyezni egy epizódot, amely egy szép amerikai legenda forrásává vált. Az atlanti partvidék indiánjainak egyik legnagyobb hatalmú főnöke volt Powhatan. Egy alkalommal, amikor az angol telepeseknek elfogyott az élelmiszerkészletük s éhínség fenyegette őket, Smith kapitány néhány társával gabonát akart szerezni az indiánoktól. Útközben azonban megtámadták őket. Az ütközet eredménye az lett, hogy Smith kísérőit megölték s néhány indián is meghalt. A kapitányt elfogták és Powhatan elé vitték. A “haditanács” nem tudott megegyezni, hogy mit csináljanak vele. Egyesek meg akarták ölni, mások viszont valami istennek nézték és nem merték bántani. Powhatanra hárult a végső döntés felelőssége. Az öreg főnök ravasz ember volt. Gyűlölte a fehéreket s szívesen megölette volna Smithet, ugyanakkor azonban félt is elítélni, mivel attól tarthatott, hogy az angolok — 34 —
