Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-09-01 / 9-10. szám
BAKÓ ELEMÉR Miért emlékezünk? Egy esztendő telt el Soos Géza halála óta s ebből az alkalomból illik emlékezniök azoknak, íróknak és olvasótábornak egyaránt, akik a közös kapcsolat sok gazdag élményét jelentős nagy részben az ő odaadásának és személyes áldozatának köszönhetik. Hogy ez a megemlékezés mégis meghaladja a szokásos kereteket, annak az az oka, hogy a közben eltelt esztendő oly rövid távlata is megsokszorozta Soos Géza indításának, határozottan megmutatott életútjának és egész magyar küldetésünket bevilágító eszméinek jelentőségét . Magunkért, ezért a szétszóródott és megtépázott menekült magyarságért, ennek a lelki, szellemi megtisztulásáért és felemelkedéséért történik tehát a részletes visszaemlékezés, ezért íródtak meg e szám tanulmányai, ezért vívódnak a költők verseikben és ezt a célt szolgálja a szerkesztő szándéka. * Engedje meg az Olvasó, hogy e sorok írója egy emlék felelevenítésével kezdhesse. Ezerkilencszáznegyvenhét telén, kevéssel a kommunisták által kipattantott első, nagy “összeesküvési per” megindulása után egy igen lelkes, minden áldozatra kész katolikus fiatalember keresett fel Münchenben. “Tudod-e ki van itt a városban? — mondotta. — Soos Géza. De ne mondd el senkinek, mert csak egy páran tudjuk. Még holnapig itt marad s mindnyájan szeretnénk, ha ti ketten találkoznátok.” Ideadta a címet, közölte velem az időpontot és ezzel magamra hagyott. Elgondolkoztam. Soos Géza neve akkor már hetek óta állandóan forgalomban volt. A budapesti rádió mint az “összeesküvők” külföldi összekötőjét körözte; a vallomásokban egyre többször fordult elő a neve; s olyanok, akik hazulról ismerték, még kint, biztos földön is csak húzódozva emlegették. “Veszélyes” volt vele a találkozás. De aztán róla elmélkedve egy kép merült fel emlékezetemben. A debreceni református gimnázium fizikai előadójában szorong két osztály diákja. Hatodikosok-hetedikesek lehettünk. A lépcsőzetesen emelkedő terem minden pontjáról jól látható a fiatal, Pestről jött előadó, Soos Géza. Jézus Krisztusról — 324 —
