Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
ÚJ MAGYAR ÚT ugyan a dolgozó nép államát, a magyar Tanácsközársaságot, de annak emléke továbbélt a magyar nép, elsősorban a munkásosztály soraiban” (11-12). Ha ez így volt, akkor mivel magyarázzák meg azt a kommunisták, hogy 1945. után közel 3 évig bölcsen hallgattak a 19-es rémuralom napjairól, s csak a hatalom teljes átvétele után kezdték napirendre tűzni sajtóban és népgyűléseken hazánk történelmének ezt a szégyenteljes mélypontját. A válasz egyszerű: a Tanácsköztársaság emléke valóban tovább élt a magyar népben. Wagner Ferenc A DÉLAMERIKAI MAGYAR HÍRLAP 1954. junius 20.-i számában megemlékezett az Új Magyar Út új formában történt megjelenéséről. Az “Új bor — új tömlő” című cikkben többek között ez olvasható: “A tragikus körülmények között elhúnyt Soos Géza folyóirata az alapító halála után is azon a szellemi tőkén akar maradni, amelybe alapitója beoltotta. Az evangéliumi új bor, új tömlő emlékeztetni akar a friss életáramlásra, az eredeti elhatározások felújítására, melyek néha elkopnak szánkon az emigráció torzsalkodásai között.” Veres Péler: “ROSSZ ASSZONY" Kisregény Budapest, Csillag. 1954. Éles vita forgatagába került a kommunista Magyarországon a népszerű parasztírónak szellemi újszülöttje. Ez egyszer újra kétfelé polarizáltán mutatta be főszemélyeit. Majoros Jóska már évek óta Budapesten élt és végül is sztahanovista élmunkás lett, de megőrizte a falu becsületes paraszti életformáját és gondolkozását. Szerencsétlenségére beleszeretett egy csinos “kispolgári” lányba, Ibolykába. Az esküvő után azután rögtön kiütköztek a “városi lány” összes rossz tulajdonságai a feleségen: nem akar gyermeket, festi magát, “szentimentális” dzsessz nótákat és táncokat szeret, (miközben férje parasztdalokat dudorászik), sőt le-buta-parasztozza Jóskát, stb. Erre a házitűzhely körül ugyanolyan vihar tör ki, mint a kommunista közéletben a szegényparasztság és a proletár munkásság élharcosai között. Vájjon az, hogy Veres Péternél elválásra vezet a “rossz asszony”-nyal kötött paktum, szimbolikusan azt jelzi-e, hogy a parasztság életformája még becsületes munkazubbonyban is összeférhetetlen az aszfaltmentalitással és aszfalterkölcsökkel, amelynek végeredményben a marxizmus is csak egyik válfaja? Érthető, hogy felszisszentek a “kommunista úrifiúk”, mert a “rossz asszonyában kissé magukra ismertek. Veres Péter ugyan védekezik, hogy ő nem a várost vagy a kommunista pártot akarta pellengérre állítani, hanem a kispolgári gyökértelen, csinált-virág-félmüveltséget. De úgylátszik, a pártvonalas kritikusok válóper-félét szimatolnak a parasztság és marxizmus között a kisregény cselekménye mögött. t. k. b. * * * Péter László: KÁLMÁNY LAJOS Egy magyar folkolorista élete Budapest 1952. 72 old. A két világháború között nagy mulasztás volt, hogy a szélesebb magyar körök nem ismerhették meg a szegedi származású kiváló néprajzi gyűjtőnek, Kámány Lajosnak az életművét. Pedig valószínű, hogy Kodály és Bartók mellett neki kell a harmadik helyet adnunk az általa gyűjtött anyag gazdagsága és hite-314 —
