Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
KÖNYVSZEMLE lessége alapján. Kár, hogy a szövegekhez tartozó népdallamokat nem jegyezte le. De így is impozáns teljesítmény az, amit ez az egyszerű katolikus káplán, illetve plébános végzett a maga korában. Úttörő volt, különösen a Tisza-Maros-menti legtisztább magyar tájak néprajzi gyönygyeinek összegyűjtése terén, akárcsak Kriza János unitárius püspök erdélyi “Vadrózsáiéval. Kálmány Lajos 1852-ben született felsőszegedi tímárcsaládban. Nem éppen belső hajlamból, de anyja kívánságára egyházi pályára lépett. Vagy 20 évet töltött különböző helyeken káplánkodással. Egyházi felettesei rossz néven vették fanatikus érdeklődését a néprajz iránt. De szívós és szakszerű gyűjtéseinek eredménye volt 1877- és 1878-ban a “Koszorúk az Alföld vadvirágaiból” két kötete, majd 1880. és 1882. között a “Szeged népe”, illetve az “Ős-Szeged népköltése” című nagy gyűjteményes kötete. A hatalmas testi erejű plébános fáradhatatlanul gyűjtött lakodamak és szüreti mulatságok, majálisok és halotti torok alkalmain, amint az életrajzához csatolt térkép is feltünteti. Mikor végre húszévi káplánkodás után plébániát kapott, néprajzi munkássága lecsökkent néhány cikkre és értekezésre. Belefeküdt a gazdálkodásba, ahol valóságos béresi munkát végzett. Annyira nem a nép fölött, hanem a nép között élt, hogy még a trágyahordást is maga végezte. Volt is sok ellensége, nemcsak feletesei között egyházi téren, akik rossz néven vették tőle, hogy nem tett különbséget az egyház tanításai és a népi babonák, ős-pogány szokások között, hanem a közigazgatás emberei között is. Karakán, szókimondó és a szociális állapotokat is kritikai szemmel vizsgáló férfiú volt. De állítólag néprajzi anyag gyűjtése közben, amely sűrű borkínálgatással járt, maga is nagy borivó és szenvedélyes dohányzó lett. Annyira, hogy 1906- ban agyvérzét kapott és 1910-ben Csernoch hercegprímás nyugdíjazta. Személyi tragédiája szerencséje lett a magyar néprajznak. Felgyógyulása után ugyanis még nagyobb lendülettel vetette magát a gyűjtésre és közzétételre. 1914-ben jelent meg a “Hagyományok” két kötete. Ipolyi Arnold hagyatékát is sajtó alá rendezte, bár nagy nyomorral küszködött. Mikor 1919-ben, röviddel a proletárdiktatúra bukása után meg-HERCZEG FERENCRŐL írt Reményi József professzor az egyik amerikai szépirodalmi folyóiratban. Az 1954. március 3.-án elhúnyt népszerű magyar regény- és színműíró helyét a magyar irodalomban William Dean Howells és Paul Bourgetnek az amerikai, illetve francia modern irodalomban elfoglalt helyéhez és fontosságához hasonlítja. halt, szegedi otthonában a kiadatlan kéziratoknak még nagy tömege tárult elő, amelyet Móra Ferenc átmentett a szegedi múzeumba. Említett művei csak csekély példányszámban jelentek meg. Ezért értékes, hogy “Kálmán Lajos népköltési hagyatéka” cím alatt minden gyűjtése új kiadásra kerül, amelynek első kötete Ortutay rendezésében elhagyta a sajtót. Péter László fentidézett életrajza vezeti be a kötetet, amelyben megtaláljuk Kálmány Lajos irodalmi munkásága teljes bibliográfiáját is, valamint a róla szóló írások, méltatások, tanulmányok jegyzékét is. t. k. b. — 315 —
