Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
a Dunával, két* három, néha négy ló által vontatva és olyan kényelmesen, hogy le is lehetett feküdni a kocsiban”, — mondja a leírás. Dr. Brown csodálkozással említi, hogy “még a kocsisok, vízhordók között is igen sokan beszélnek latinul, azonban Belgrád alatt már nem használható a latin nyelv”. Talán ma is csodálkoznék, ha útkaparók, hajómunkások között akadna azokra, akik Shakespeare nyelvét beszélik és Danteből idéznek. Mindazonáltal 1673-ban nem találkozott seholsem élelmiszerekért sorbaálló asszonyokkal. Sőt a török kizsákmányolás ellenére azt mondja, hogy “két penniért annyi kenyeret és jó bort kapni, mint Londonban 12 penniért”. Csak az a kérdés, hogy a jó Brown dr. milyen átszámítási árfolyamot számított. Mert nyílván a rubelvaluta rejtelmeivel ő sem volt még tisztában, sem a forint devalvációját nem élhette át. Feljegyzéseiben azonban a közellátási állapotokra nézve találunk egy helyen érdekes tanácsokat, amelyeket esetleg a mai Magyarországon is felhasználhatnak. A Vág völgyében utazva, “ahol még nem olyan régen harcok is folytak”, dr. Brown azt mondja, hogy “a lakosság nem használ csűröket és gabonazsákokat, hanem mély és széles vermeik vannak, amelybe elföldelik a gabonát, egyrészt a rablók ellen, másrészt az ellenség portyázásai miatt. Cseklészen, Tapolcsány közelében, ahová a török-tatár csordák betörtek az elmúlt háborúban, maga a lakosság is elbújt ilyen vermekben. De a törökök közül egyesek tudtak szlovákul (speaking Sclavonian), elhitették velük, hogy már tiszta a Vág partja és az ellenség elment, így kicsalogatva őket rejtekükből, becsapták és foglyul ejtve elhurcolták őket és ma sem hallottak róluk hírt”, — mondja dr. Brown. Mindez természetesen rég-rég volt, amikor még nem voltak cséplési ellenőrök a faluban és a vörös sarló még vörös félhold volt! Azt az érdekes tényt is feljegyezte Brown dr., hogy igen sok keresztény templom tetején a kereszt és félhold sajátos kombinációja volt látható. Le is rajzolta ezeket a holdas-kereszteket. Nyilaskereszteket ismertünk mi is, de azokat nem alkalmazták templomtornyokon. “Szomorúan láttam, — írja Brown dr. — a keresztek mindenik szára végén a kis holdacskákat. Ezzel fejezték ki, hogy a lakosok bár keresztények, de elismerik a szultán felségét és megmenekülnek attól, hogy templomaikat a pogányok istállóul használják”. Ha ma Magyarországon a “békepapok” ezt meghallják, még esetleg arra az ötletre jutnak, hogy a keresztek végén sarlós-kalapácsot helyeznek el, hogy így megmenekedjenek az új keleti barbarizmus terjedésétől. Dr. Brown a volt Felvidék, ma Szlovákia hajdan jómódú bányavárosait is végiglátogatta, azonban közelről látta azok kifosztottságát. Sokfelé látott felperzselt úri lakokat, hadimunkálatokra kihajtott robotosokat. A török megszállók is értettek a “normák” kiszabásához, és a megadóztatáshoz közvetlenül a termelésnél. (Lásd: “beszolgáltatás”.) A katonauralom különösen hajszolta a bányászokat “többtermelésre”, aminek a hasznát nem ők látták, hanem a megszállók. Akkor is tartott a lakosság húzódása Nyugat felé, ahonnan a felszabadulást várták. Az angol orvos járt a budai Várhegyen, ahol kereste Mátyás király híres könyvtárát, amelynek a megszállás előtt 80.000 kötete BARTHA: Angol orvos-útazó a Duna-völgyében — 301 —
