Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

volt. ’’Nem könnyű volt, — írja dr. Brown — megtalálni az omladékos épületek kölzt a hajdani könyvtárat. Férgek, egerek és patkányok lakta helyen találtam a hajdani díszes könyvtár szemetes maradékait, vagy 1400 megrongált könyvet, de azokat is egy év múlva, — úgy hallottam, — a tűz megemésztette. Szerencsére a bécsi császári könyvtárban megmentettek 400 Corvinát és sokat az innsbrucki Szt. Ambrosius Könyvtárban, ahol a tudós Lambecius atya megmutatta nekem e gyönyörű köteteket. A többit Szolimán hordái elhordozták vagy feltüzelék.”

De az idegen katonai uralom, amelynek napjai akkor már meg voltak számlálva, gőgösebb és terjeszkedőbb volt, mint bármikor azelőtt. Dr. Brown azt írja róluk, hogy “a török megszállók biztosaknak érzik magukat és cseppet sem félnek, hogy valami baj érheti őket. Augusztusz császár annak idején érezte, hogy birodalmának határt kell szabni. De nem így a törökök. Mindenfelé hangoztatták, hogy jelenlegi megszállási területeik elégtelenek és hallottam őket emlegetni, hogy újra meg kell indúlniok Bécset kezükbe kaparítani (így hívják a törökök Viennát), Magyarország határain túl. Annyira vak fegyelemmel engedelmeskednek vezéreiknek és olyan kérlelhetetlenek, hogyha csak a Nagy Isten nem vet véget uralmuknak, aki a tengerek partjait is kiszabta, úgy nem csodálnám, ha egy napon Nyugat-Európát is elárasztanák hordáikkal”. Ezt írta egy angol orvos 1673-ban.

És tíz év múlva valóban a török-tatár hordák elindultak, mint tudjuk, Nyugat, először is Bécs megvételére. De vesztükre, mert véres fejjel verték vissza őket 1683-ban. Sőt egyúttal tovább űzték őket és Magyarország néhány éven belül felszabadult a romlott és pogány keleti barbarizmus alól. Hogy milyen korhadt volt belsőleg, arról az angol orvos maga is meggyőződhetett. A csillagalakú Érsekújvárban járva, amelynek püspöki palotájában székelt a basa-elvtárs, értesült arról, hogy “a győri pasa féltékeny lett a komáromi vár török parancsnokára és a szultánnál kieszközölte, hogy az utóbbinak fejét vegyék, ami meg is történt”.

Tehát a lófarkas elvtársak már akkor is selyemzsinórral acsarkodtak egymás ellen, ami, úgylátszik, minden katonai uralomnak és diktatórikus rendszernek a módszere az “őrségváltásra”. Egyszer azonban, és pedig röviddel az angol orvos dunai és balkáni útja után, elérkezett a felszabadulás éve. A vörös félholdak, az akkori idők vörös sarlós-kalapácsosai, úgy eltűntek Magyarországról, mint a tavalyi hó. Pedig 1673-ban dr. Brown még nem látta a katonai uralom közelgő összeroppanását. Isten malmai ha lassan is, de biztosan őrölnek.

Ez a most felfedezett régi angol egykorú útifeljegyzés is tanúbizonyság arra, hogy erőszakos uralom nem élhet meg a magyar nép hátán. Ha a megszállás szenvedései alatt a felszabadulás időpontja nem is látható előre, sokszor az közelebb van, mint az a helyszínen várható volna.

— 302 —