Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

már nem tudná felhasználni, mert nem rendelkezne e népek bolsevizálásához szükséges hosszú, nyugodt idővel. E térség kb. 200 millió lakosának az ellátása elviselhetetlen terhet jelentene, vagy pedig majdnem ugyanennyi partizánt a saját hátában. A hadviselés szempontjából nézve pedig ez esetben hadereje zömét az előbb említett térsgből a Rajna vonalára kellene előrehoznia, támadható felülete jelentősen megnövekednék, oly területen kellene felvennie a harcot, mely inkább az ellenfélnek kedvez és ami a legfontosabb: Nyugat tengeri haderejének hatása ismét érvényesülhetne. Siettetné a döntést, holott az idő a Szovjet fegyvertársa és ami a legfőbb baj lenne: nem tudná végrehajtani ázsiai terveit. Végeredményben Európa lerohanásával éppen a számára legkedvezőbb hadszínteret kapcsolná ki s a legérzékenyebbeket engedné át ellenfelének.

A Szovjet jól előkészített defenzív háborút akar és sokkal előbbrelátóbbnak kell feltételezni annál, minthogy ennek sikerét tetszetős kalandokkal kockára tenné.

E tanulmány célja természetesen nem akart sem jóslás, sem csalhatatlan tételek felállítása lenni, mindössze vezérfonalat kívánt a gondolkozáshoz nyújtani azoknak, akik az egymásnak látszólag ellentmondó, vagy túlságosan aggasztó események hatása alatt nem tudnak tiszta képet alkotni.

Végezetül pedig legyen szabad a magyar emigráció felé is rámutatnom egy jelenségre. Véleményem szerint minél jelentősebb sikereket ér el a Szovjet ázsiai politikájában, azaz az őt körülvevő gyűrű széttörésében, annál jelentősebb mértékben emelkedik Európa súlya Nyugat katonapolitikájában. Ebbe pedig feltétlenül beletartozik Magyarország is, de a Kárpátok mindenesetre. S azt ma már nagyon jól tudjuk, hogy emigrációs törekvéseinket egy jottányival sem vihetjük nyugaton előbbre sem történelmünk hangoztatásával, sem egyéb jelszavakkal, mint igazság, jog, népek önrendelkezése, de még csak azzal sem, ha a jó fiú szerepét játszuk meg valamennyi szomszédunk felé, mert Nyugat politikáját Nyugat érdeke irányítja és nem a hála. De a politikának és érdeknek szerves része a katonapolitika s ebben a jelek szerint igen nagy lehetőségeket tartogat számunkra a sors. Emigráns politikusaink feladata lehet rövidesen kiaknázni a kínálkozó alkalmat és áttörni az érdektelenségnek, nemtörődömségnek azt a megkövesedett gyűrűjét, mely kétszer taszította Magyarországot a sír szélére egy emberélet leforgása alatt.

— 292 —