Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

melyek Európa megszerzését lehetővé teszik, máris a Szovjet birtokában vannak.

Európa főleg a XIX.; századtól kezdve jellegzetesen két részre oszlik, nyugati és keleti, azaz ipari és mezőgazdasági részre. E két rész azonban egymás tökéletes kiegészítője, egymás nélkül egyik sem az, ami, vagyis Európa. Az évszázados fejlődés folyamán kialakított közlekedési — úti, vízi, vasúti — hálózata elég szemléltető bizonyítéka ennek és szükségtelenné tesz minden további magyarázatot. Nos, a Szovjet Európa mezőgazdasági felére tökéletesen rátette a kezét, azt a Vasfüggöny mögé húzta s ezzel nemcsak megállította a két rész közötti fejlődést, hanem az eddigi eredményeket is működésen kívül helyezte. Bármily furcsán hangzik is, a Szovjet Európa értékesebb részét szerezte meg (céljai szempontjából), míg Amerikának úgyszólván megemészthetetlen terhet rakott a nyakára. Meglehet, hogy a II. világháború alatt a szövetségesek közti megegyezések hátterében szerepelt egy oly meggondolás is, mely szerint Európa mezőzadasági részének egységes (Szovjet) irányítása könnyebben biztosíthatja a további fejlődést anélkül — és ez a lényeg, — hogy a két életforma alatt általában kifejlődött életnívó-különbséget szükséges volna Nyugat rovására kiküszöbölni, illetve kiegyenlíteni. Aligha számoltak azonban azzal, hogy a Szovjet bármikor bezárhatja e gabonaraktárak kapuit s ezzel az egész európai kereskedelem irányítását is magához ragadhatja.

Élelem nélkül nem lehet megélni, iparcikkek nélkül azonban igen s hogy az életnívót ipari vonatkozásban mily alacsonyan lehet tartani, azt csak az tudja igazán megérteni, akinek módja volt a szovjeturalom életébe valaha is bepillantani. Csak aki látta, az, tudja, hogy két vasfazék s néhány magakésEítette fakanál kielégíti a szovjetember konyhai és háziszükségletét, egy íöldbevájt üreg pótolni tudja a frigidairet, a napraforgó fedezni tudja a világítást és annak szára a tüzelőszükségletet, aminek még az az előnye is megvan, hogy a család minden tagja el tud hálni a “picski” tetején s így ágyra sincs szükség, — és így tovább. Ezzel szembeni Nyugat a technika minden vívmányával el képes látni önmagát; — minden nyugati embernek bőségesen lehet japán selyme, angol szövete, német kése, játéka és fényképezőgépe, amerikai autója, hűtőszekrénye és távolbalátója, francia parfümje, olasz márványa, india szőnyege, svéd kesztyűje, svájci órája, de élelme s egyáltalán egzisztenciája csak akkor, ha termékeit ki tudja cserélni. Közép-, Keleteurópa és Ázsia piacainak elvesztése halálos csapást jelenthet Nyugatnak, mert nem kétséges, hogy Amerika (Délamerikával egyetemben) sohasem lesz hajlandó Nyugateurópa gyarmatává sülyeszteni önmagát. Mindezekből azonban az is kitűnik, hogy ideológiai síkon a Szovjet nem semmisíthető meg, sőt ily körülmények között a pénz és jólét fitogtatása csak gyűlöletet és elszántságot képes fokozni, — ha az még egyáltalán lehetséges. És ideológiai tekintetben nam szabad figyelmen kívül hagyni az orosz küldetéstudatot sem, mely meglehetős hosszú történelmi múltra tekint vissza, független a kormányzati rendszerektől s ép a bolsevizmus rendszere alatt érte el intenzitása csúcspontját.

Az európai kereskedelem irányításából származó előny — mely elég szembetűnően és néha komikusán mutatkozik meg napjainkban — talán a Szovjet legjelentősebb háborús eredménye, de a hadviselés szempontjából csak közvetett hatású.

CSEGEZY: A III. világháború előkészítése

— 289 —