Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

ÚJ MAGYAR ÚT

rácia íilozófusa, a hazai fejlődésben ílyképpen érzékelteti: “A népi demokrácia első szakaszából a másodikba való átmenetet az 1947. májusától az 1948. elejéig terjedő fordulat jelentette. A Nagy Ferenc-féle összeesküvés felszámolása, az 1947-es választások, a jobboldali szociál-demokrácia felett aratott győzelem és a bankok és nagyüzemek államosítása voltak a legfontosabb etapjai annak az átalakulásnak, mely a proletárdiktatúra megteremtéséhez vezetett.” ”1 Mi jól tudjuk, hogy Havas Ernő elemzése, mint filozófiájuk többi terméke, csak látszat-igazság, mely az első komoly érintésre kártyavárként omlik össze. Hamis mindazon beállítás, mely a kommunistáknak a reakció felett aratott győzelméről számol be. Abban az országban ugyanis, melyben a helyzet kulcsa a megszállástól kezdve a mai napig a Vörös Hadsereg és az általa támogatott politikai rendőrség kezében volt, a parlamentáris demokrácia szabályai szerint szó sem lehetett a szembenálló erők komoly próbájáról és a többségi elv alapján létrejövő megoldásokról. A fejlődés fenti elemzése tehát ingatag, téves alapokon nyugszik. És hol van itt a kultúrforradalom? Hol van itt az alap, melyre kultúrát építhetünk? Tán a szovjetember, a maga elvetélt tulajdonságaival, melyekből csak az evés-ivás és a durva, fizikai erőszak futja?! Nem. A szovjetember minta érték nélkül! Ez a népünkre kényszerített különleges embertípus a tudatlanok és kisgyermekek lebírhatatlan ösztönével ragaszkodik a kultúrfölény önérzetet csiklandozó meséjéhez és kitör rajta a felfedező láz, valahányszor megcsillan előtte a Nyugat kulturális haladása, t2> Ekkor felébred benne holmi alsóbbrendüségi komplexum, melyet a primitív ember mérhetetlen gőgjével kíván ellensúlyozni, annak jeléül, hogy mindenkinek annyi hiányzik az eszéből, mint amennyi gőg van benne.

11) Havas Ernő: Az alap és felépítmény néhány kérdése a magyar népi demokráciában. Filozófiai Évkönyv, Bp, I. évf. 1952.,

12) Az élet és szellem összefüggéseinek kutatásakor felhasználtam számos közvetlen tapasztalatot, míg az első és utolsó fejezet megírásakor — többek között — az alábbi kútfőértékű művekre támaszkodtam. Oscar Halecki: Borderlands of Western Civilization. The Ronald Press Company, New York, 1952.; Corliss Lamont: Soviet Civilization. Philosophical Library, New York, 1952.; V. V. Zenkovski: Isztorija Ruszkoj Filoszofii (Az orosz filozófia története), YMCA-Press, Paris, 1948-1950. I-II. kötet; Politicheskij Slovar (Politikai szótár), Moszkva, 1940.; Jules Monnerot: Sociology and Psychology of Communism, Boston: The Beacon Press, 1953.; M. M. Rozental: Marksistskii dialekticheskii metod, Moszkva, 1951.; V. Bolchovitinov, A. Bujanov, G. Ostroumov, V. Zacharcenko: Vyprávéní o ruskych vynálezcích a objevitelích, Svét sovétu Praha, 1954.; Milan Stefanovic: Kultúrná revolúcia v l’udovej demokrácii, Kultúrny zivot, Bratislava, 1954., II-6.; Lukács György: Irodalom és demokrácia, Bp, Szikra, 1947. és ugyancsak tőle; A polgári filozófia válsága, Hungária, Bp; H. Haraszti Éva: Beszámoló a magyar történész kongresszusról (Századok, Bp, 87. évf. 1953. 2-3. sz.), mely közli az orosz, lengyel, csehszlovák, bolgár és keletnémet küldöttek ideológiai felszólalásait, végül pedig Elekes Lajos tollából A magyar történet-tudomány helyzetének és feladatainak kérdéséhez a kongresszus tanulságai nyomán (Századok, Bp, 87. évf. 4. szám 1953.).

— 280 —