Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

UJ MAGYAR UT azonban tévesek a premisszái. A megállapításban csupán részigazság van, nevezetesen az, hogy a kommunista paradicsomban a felső vezetőréteg valóban jól él, de ebből a tényből csak téves általánosítással lehet közjólétre következtetni. Nehogy ezután az olvasó azt gondolja, hogy én a politikát a hajánál fogva ráncigáltam a logika területére, hivatkozom a Kossuth-díjas Fogarasi Béla munkájára (Logika, Akadémiai Kiadó, Bp, 1951), aki a gondolkodás formai kellékeinek területére becsempészte a diktátorok személyi kultuszát, nem győzi eléggé magasztalni a marx­­engels-lenin-stalini négyesfogatot, ami bántó mellékízt ad Logikájának, melyről azt kellene hinnünk, hogy személytelen és távol áll a napi politika útvesztőitől. Logika és politika összefüggéseire mutat rá egyébként Foga­rasi Béla művének bírálója, Szamosi Géza is, aki a logikai alapelvek boncolgatásában elsősorban politikai jelentőségű kérdést lát, s szerinte elvileg is csak az az okfejtés logikus, amely képes és hajlandó a kommu­nista berendezkedést igazolni. Szamosi Géza erről így ír: “A logika helyes alapelvei kifejezésének ma politikai jelentősége van. A nemzetközi béke­tábor vezetői, például Visinszkij elvtárs, beszédeikben gyakran használják fel a logika éles fegyverét, leleplezve ellenségeink hamisítását, gondola­taik szemfényvesztő trükkjeit. Ezért Fogarasi elvtárs könyvének nagy jelentősége van hazánkban”.^ Politikai utilitárizmus vezeti a szovjetember minden lépését, s talán ezért sem közlik a világgal a kísérleti lélektan területén folytatott kutatásaikat, a kínvallatások általuk feltalált techni­káját. A lélektan tehát viszonylag elárvult tudományág, de a gyérszámú publikálás oka főként abban keresendő, hogy a léleknek nyugati értelme­zésű különvalóságát tagadják, s ez semmiesetre sem kedvez olyan tudo­mányszak kialakulásának, amelynek főtárgya maga a tagadásba vett lélek. A magyar filozófiai irodalom újabban egészen nélkülözi az öncélú lélek­tani kutatásokat. Matematika — természettudomány A szovjet ideológusok, politikai vezetők elég sűrűn panaszkodnak azért, hogy náluk még mindig hiányzik a matematika marxista szellemben ké­szült filozófiája s irigység tölti őket el annak láttán, hogy ugyanakkor Nyugaton a legtöbb filozófus a matematikusok soraiból kerül ki. A szov­jet ideológusok a két tudományszak közti kapcsolat hiánya miatt azzal vigasztalják magukat, hogy a társadalmi tudományokban alkalmazott dialektikus módszer pontosságában vetekedik a matematika módszerével, s általa ugyanolyan fellebbezhetetlen ítéletekhez jutunk. Szégyenszemre ezt az áligazságot fejezi ki a rendszer matematikus-filozófusa, A1 e x i t s György v. közoktatásügyi államtitkár 1948.-ban, könyve megírásának időpontjában. 3) A természettudományok köréből a fizika gyakorolja a legnagyobb vonzóerőt a babérokra vágyó szovjet filozófusokra. A főcél a modern fizika alapjainak dialektikus materiálista értékelése. A relativitás és a kvantummechanika dolgában hajhatatlanok. Tudvalévő, hogy az új fizika 2) Fogarasi Béla: Logika, Akadémiai Kiadó, Bp, 1951; ismer­teti Szamosi Géza a Filozófiai Évkönyv, Bp, I. évf. 1952, 538. old. 3) Alexits-Fenyő: Matematika és dialektikus materializmus, Bp., Szikra, 1948. Kritikája Rényi Alfrédtől a Filozófiai Évkönyv id. számának 534. old. 276 —

Next

/
Thumbnails
Contents