Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-07-01 / 7-8. szám

(Bohr, Heisenberg, De Broglie. Dirac. Pauli, Weizsäcker. Jordan, Einstein

és a többiek) eredményeiből maguk a felfedezők is olyan ismeretelméleti következtetéseket vonnak le, melyek szerint az idealizmus győzelmet aratott a materiálizmus felett. 4) Érdekes, hogy a legtöbb fizikusnak, éppen a modern fizika alapján, ez a véleménye. No, de nem lenne csodaszer a dialektikai materiálizmus, ha nem lelné meg tüstént az ellenreceptet, mely így szól: “A legtöbb fizikus filozófiai vonatkozásban rendkívül műveletlen”. s) Bezzeg, azonnal műveltté és hasznossá válik az a fizikus, aki szaktudománya eredményeit a materiálista világnézet érdekében akarja hasznosítani. Jellemzésül álljanak itt e sorok: “Hazai vonatkozásban a fizikai idealizmus bírálata fegyver a kozmopolitizmus ellen folytatott harcunkban, szorosabbra fűzi kapcsolatainkat az élenjáró szovjet tudománnyal, hozzájárul a fideizmus felszámolásához, a dialektikus materiálizmus győzelmének megszilárdításához”.6) Fogarasi Béla ennél tömörebben nem határozhatta volna meg a természettudományok alaptudománya és a filozófia, mint világnézeti tudomány közötti, tudományos szempontból rendkívül kifogásoható kapcsolatot.

Nyelv — történet — irodalom

Sokat, bizonyára, nem várhatunk attól a filozófiai iránytól, mely — miként erről az előbbiekben meggyőződtünk — még a tiszta matematika és a természettudományok egyébként exact világában is a szeszélyesen változó napi politika mértékével mér. Nem meglepő tehát, hogy a szellemtudományok kérdéseiben már nyíltan törnek lándzsát a kötelező elfogultság mellett. Ezt ők “pártosságnak” nevezik. Ez a fogalom, végső soron, a Pártot tekinti a legfőbb értékmérőnek. Eljárásukra a szovjet nyelvtudomány sorsa adja a legvilágosabb példát. Az Októberi Forradalom után züllésnek indult az orosz nyelvészet is, amennyiben a politika járszalagjára került. A politikai eszmék olyan mélyen hatoltak be a nyelvészet területére, hogy a nyelvészeti köztudatot szinte megmérgezték. Ennek hatására komolyan kellett hinniök abban, hogy a Forradalom következtében megindult társadalmi-gazdasági fejlődés végezetül egy sajátos proletárnyelvet fog kialakítani. Évtizedek múltán tudtak csak rádöbbenni ennek a gyermeteg hiedelemnek a teljes csődjére, s akkor, 1950-ben, magának Sztálinnak, a pártvezérnek, kellett megszólalnia, hogy tisztázza a marxizmus s a nyelvtudomány viszonyát, s szétzúzza a proletárnyelv lehetősége köré csoportosult tudománytalan feltevéseket, melyeket pedig az általa képviselt pártpolitika addig az ideig a keblén melengetett. (L. Új Magyar Út, 1950. szept. Szerk.) Ezzel az érvágással megmenekült ugyan a szovjet nyelvtudomány a marxizmus veszélyeitől, de utat nyitott, kissé más előjellel, a pártpolitika sokkal pusztítóbb hatású előtérbenyomulásának, melynek gyümölcsei lassan már érlelődnek.

A felnövekvő nemzedékben a történetfilozófia okozza a legnehezebben

WAGNER: A szovjet filozófia kérdései Magyarországon

4) Voproszi Filoszofii (Filozófiai Kérdések), Moszkva, 1950., 1, (9) sz.; továbbá A szovjet történészek néhány elsőrendű fontosságú feladatáról (Voproszi Isztorii, 1953., évi 6 sz.) szóló tanulmány, mely megrajzolja e problémák tudományelméleti hátterét.

5) Fogarasi Béla: Materiálizmus és “fizikai” ideálizmus. Filozófiai Évkönyv, Bp., I. évf. 1952., 11. old.

6) U. o. 61. old.

— 277