Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-01 / 7-8. szám
EGYED ALADÁR Búcsúztató beszéd Nagy Sándor felett A Németországba menekült magyar evangélikus hívek és munkatársaid nevében búcsúzom Tőled, kedves Sándor! Hálás szívünk izzó lelkibetűivel írjuk koporsódra bizonyságtételünket azokkal a szavakkal, melyeket a legnagyobb népnevelő, Pestalozzi sírkövére vésett a hálás utókor: “Ember — keresztyén — polgár. Magának semmi, másoknak minden. Tisztesség nevének!” Tisztességet adni jöttünk ezért a földi szentháromságért, amit Te életed példájával véstél a szívünkbe. Igaz ember voltál, aki életeddel bizonyítottad be, hogy az igaz ember benső szerkezete szerint három alkotó elemnek: a lestnek-léleknek-szellemnek működési egysége. Soha nem láttuk olyan világosan, hogy a rendelkezésre bocsátott testet, betegen is, kínjai között is, hogyan lehet, a benne rejlő szellemi és lelki erővel, szabadon, öntudatosan és felelősségteljesen felhasználni az Isten parancsolta szentség és tökéletesség felé vezető úton! Igaz ember voltál, mert sizív embere voltál. Mintha csak Terólad írta volna az erdélyi költő ezeket a sorokat: Szív — emberszív. Csakolyan, mint másé. De mégis másnál rokontalanabb. A végzet jegyese S az elhagyatottságé. Szív — magyar szív. Szívalakú sziget. Körülnyaldossa bánatóceán. Körültombolja sötét gyűlölet. Szív — árva seív. Hogy fogták kétmarokra Ezt a szívet éjjelek-nappalok, I Hogy szorították irgalmatlanul, De mégis, azért is dobogott. Vedd ma körül áradó szerelemmel Ezt a szent szív-alakú szigetet: t Magyar szív az, Sokat szenvedett szív — : Az én szívem, a te szíved. Igaz keresztyén is voltál. Keresztyénségednek nem a dogmák voltak éltető szabályai, hanem az evangéliumi Ige: “Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja barátaiért”. Napi parancsod is az Úr Jézusnak az Igéje volt: “Aki elveszti az ő életét Énérettem, megtalálja azt”. Magadnak semmi voltál, másoknak minden! Mert tudtad, hogy ebben a napi parancsban odaszentelésről, a mindennapi csendes vértanuság— 259 —
