Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1-2. szám

KISJÓKAI: Versek

megzavarom egy percre temiattad, aki a vágyat, lázt és álmot adtad. Es jó lesz újra kínlódni és félni, egy pillanatra újra múltat élni, a múlt kincseit vágyódva kirakni.

De jó lesz téged újra elsiratni.

BIZTAT REJTETT ARCOD

Könyvem lapján itt alszik csendben egy gyürödött dohánylevélke, egy fúrcsa folt. Kis, barna árnyék. Figyelem, nézem. Aztán félve,

reménykedve és bizakodva felemelem a tenyeremre.

S mintha fúrcsa, izgató lázak rózsás köde liúllna szememre:

látom azt, aki én előttem olvasta ezt a könyvet, Gondok, bánatok őt sohsem zavarják.

Ezt vallja: a búsak bolondok.

Töltötte kis angolpipáját vídám-nyugodtan. De lehúllva egy kis dohánylevél, a könyvben ím, ittmaradt, szépen lapulva.

Nincs véletlen. Ma megütöttek, ma teher nekem az, hogy élek. Sötét, rejtelmes holnapoknak titkaitól rettegek, félek.

Kis dohánymorzsám csúfolódik: “Eltűnnek a bús rettegések, ha érnek benn, a lelkünk mélyén bölcs mosolyok, — okos vetések.

Nem kívülről: belülről ér csak ütés, szégyen, gyötrelem, átok !”

S a kis dohánylevél mögött már bíztató, kedves arcot látok.

— 23 —