Új Magyar Út, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1-2. szám
ÚJ MAGYAR ÚT azzal helyezik rá a koronát, hogy parasztháború leverésének egyenes következménye volt Mohács s a másfél százados török hódoltság.” A török elleni küzdelemből lépten-nyomon a mai népi demokráciák évszázados akció-közösségét hámozzák ki, mintha azok teljesen függetleníteni tudták volna magukat az akkor világhatalmat jelentő Habsburg-birodalomtól: (29)“A magyar nép, és a vele együtt harcoló osztrákok, csehek, lengyelek, románok és délszlávok hősi küzdelme megállította a 16. század derekán a török birodalom egész Európát fenyegető terjeszkedését.” Osztályharcos gyűlölettől elvakult látásuk képtelen annak észrevevésére, hogy a török hódoltság idején valóságos népvándorlás zajlott le a dunai térségeken. Figyelmüket, mondhatni teljes egészében, a klerikális reakció köti le. Meg-megújuló rohamokat intéznek a nyugati egyházak ellen, s néhány szórványos jelenségből arra következtetnek, hogy (3ol“igen erős volt a keleti, bizánci egyház hatása”. Léderer Emma (n) az Árpádok korára szóló érvénnyel mutatja ki, hogy a papok már akkor is az ország ügye helyett a pápaságot szolgálták, de a török hódítás korában lett (^“a katolikus egyház egy nemzetközi kizsákmányoló szervezet”. Gyalázkodó és történetet hamisító támadásaikat — alighogy a színen megjelennek — a protestáns egyházakra is kiterjesztik: <33)“A megalkuvó lutheránus és református papok a protsetáns egyházak védőit látták a reformációhoz csatlakozó földesurakban és az új egyházakat mindinkább a feudális rend fenntartásának szolgálatába állították”, s ugyanakkor belső egyenetlenségeket szítanak politikai taktikájuknak megfelelően: (3a)“A földbirtokososztálynak az antifeudális népi reformáció mozgalmainak vérbefojtására és elnyomására irányuló harcban komoly támogatást nyújtottak a reformáció megalkuvó, opportunista irányzatai, a lutheri és a Magyarországon erősen feu-’ dális befolyás alatt álló kálvinista egyház. Különös élességgel vívta harcát a népi reformáció ellen Méliusz Juhász Péter debreceni református püspök. A különböző protestáns egyházak a népi reformáció elfojtására irányuló küzdelmei során fonódtak össze a feudális uralkodóosztállyal és szilárdultak meg szervezetileg is.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatmenet után ne várjuk azt, hogy akár Bethlen Gábor, akár Pázmány Péter az őt megillető helyet kapja a népi demokrácia történelmi értékskálájában, és a hadvezér Zrínyi Miklós személyében is csak a Habsburg-ellenes színfoltokat képes életrekelteni. Hazai történészeink most már leplezetlenül, nyílt sisakkal végzik a jelen igazolását célzó kiválasztó tevékenységüket. A kommunista politika érdekében felhasznált körök, egyéniségek, elvek és intézmények minél közelebb vannak a napi eseményekhez, annál nagyobb torzításokat végeznek rajtuk és végső soron megjelenik szemünk előtt népünk életének marxi-lenini szintézise: magyar történet magyarok 28 29 30 31 32 33 34 28) U. o. 99-104. 29) Heckenast Gusztáv-Spira György: Magyarország története 1526-1849. — Budapest, 1950., 10. 30) Karácsonyi i. m. 15. 31) Léderer Emma: Az egyház szerepe az Árpádkori Magyarországon. Bp., Magyar Történelmi Társulat, 1950., 27. 32) Heckenast G.-Spira Gy.: i. m. 15. 33) U. o. 16. 34) U. o. 18. — 16 —
