Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

KERTÉSZ ISTVÁN

A németek kiútasitása Magyarországról. I.

(Tanulmány a háború utáni diplomáciáról.)

I.

A magyarországi németek kiútasításának a kulcsa a potsdami értekezlet, ahol a három szövetséges nagyhatalom kimondta, hogy “a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német népességet vagy annak elemeit át kell telepíteni Németországba”. Ezáltal a három szövetséges nagyhatalom a magyarországi németség problémáját azonosította a lengyelországiéval és csehszlovákiaiéval, noha a valóságban a magyarországi helyzet lényegesen különbözött a másik két országától. A potsdami döntés feltételei alkalmazkodhattak a lengyel és csehszlovák helyzethez, de félrevezetők voltak, amikor Magyarországon alkalmazták őket.

Lengyelország és Csehszlovákia, mint a győztes csoport tagjai, határozottan követelték német lakosságuk eltávolítását és ténylegesen ki is útasították jórészüket már a potsdami értekezlet előtt. Ez a szigorú intézkedés a náci politika és kegyetlenségek reakciója volt. A náci vezetés alatt néhány német a legbrutálisabb természetű bűnöket követte el a megszállott országokban és ezeknek a bűnöknek az árnyéka rávetődött az egész német népre. Németországot a gazemberek és elmebetegek vezették, mivel ezek határozottabbak és vakmerőbbek voltak, mint a becsületes és kiegyensúlyozott elemek. A német nép többsége kétségtelenül

E sorok írója a magyar külügyminisztérium politikai osztályának volt a tagja 1943-44-ben s Magyarország ügyének egy — német vereség esetén tartandó — békekonferenciára való előkészítésével volt megbízva. 1945-46-ban a külügyminisztérium békeelőkészítő osztályának volt a vezetője és 1946.-ban a magyar békeküldöttség főtitkára volt. Ebben a beosztásban közelről megfigyelhette a németek kiútasításával kapcsolatos problémákat és többször beavatkozott az események irányításába.

E tanulmány közlése a Review of Politics hozzájárulásával történt, minthogy az angolnyelvű változat a Review 1953. áprilisi számában jelent meg.

sadalmi tulajdon intézményét és az orosz jog szocialista törvényesség fogalmát recipiálni kényszerítették. De ezen felül az átalakulás behatolt a családjogba is. ^ A házassági bontóokok közé bekerült a közös megegyezés, ami eddig “contra bonos mores” volt, vagyis ellenkezett a magyar jog fundamentumával: az erkölccsel. A kötelmi jog megszűnni látszik. Nizsalovszky arra az esetre, amikor a kötelem “egész tartallmában a felek egyező akaratából ered”, ezt írja: “Ezek arra az egyre szűkülő körre korlátozódnak, amelyre nézve az állam a maga érdekeltségét egyelőre nem állapította meg.” 27

A jogszabályok egyes intézkedései élesen mutatják, hogy gyökeres rendszerbeli átalakulásról van szó, és hogy a nyugati kultúrkörhöz tartozó magyar jogtudat kiirtása és a magyar joggal semmiféle viszonyban nem álló idegen jogrendszer recepciója a cél.

26) 1952:IV te. a házasságról, családról és gyámságról.

27) Eörsi Gyula, Magánjog és Polgári Jog, Budapest, Jogi és Államigazgatási Könyv- és Folyóiratkiadó, 1950, 49 1.

eltűrte a náci túlkapásokat. A modern világ totális diktatúráiban a népi felkelések rendkívül nehezek, ha nem lehetetlenek. Ezen felül nem minden náci volt közönséges bűnöző és nem minden német volt náci. Sokan életük kockáztatásával álltak ellen Hitlernek. A kollektív felelősség elvének megkülönböztetés nélküli alkalmazása a németség ellen nemcsak igazságtalannak tűnik, de hatásos bumeráng is a nyugati erkölcsi elvek és politikai számítások ellen. A népi csoportok ellen alkalmazott kollektív büntetés kétségtelenül sérti a keresztyénség alapeszméit is. Viszont amikor az emberi szenvedélyt elragadják a hullámok, az erkölcsi eszmék és a politikai bölcseség gyakran háttérbe szorulnak. Akció reakciót szül, néha igen nagy mértékben.

Lengyelország esetében a német lakosság egészének deportálása politikailag megmagyarázható, mivel az ország határait a keleten, a Szovjetúnió által elvett területek kárpótlásaként, a három győztes nagyhatalom — de facto — kiterjesztette az Odera-Neisse vonaláig A németeknek a háború alatti lengyelországi magatartása biztosította az ilyen akcióhoz szükséges politikai légkört. A Szovjetúnióhoz csatolt lengyel területek lakosságának a kiözönlése további indokát adja ennek a politikának.

Csehszlovákja és Magyarország esetében, ahol a béke-megállapodás nem változtatta meg a német-lakta vidékek határait, sokkal kevesebb jogcím található a megkülönböztetés nélküli deportálásra. Ennek ellenére a csehszlovák kormány úgy döntött, hogy megszabadul nem szláv nemzetiségeitől és az ellenségeskedések megszűntekor megkezdte ennek a politikának a drasztikus végrehajtását.

Magyarországon is erős volt a náciellenes hangulat, de az új magyar rendszer nem tette magáévá Lengyelország és Csehszlovákia politikáját. Potsdam előtt egy németet sem telepítettek ki az országból és a magyar kormány, szovjet sürgetésre, csak azoknak a németeknek az eltávolítását kérte, akik hűtlenek voltak Magyarországhoz.

Az összes magyarországi németnek a kiűzésére irányuló szovjet törekvés és a Magyar Kommunista Párt hasonló lépései erőt nyertek a potsdami egyezménnyel és annak a Szövetséges Ellenőrző Tanács által Németországban való alkalmazásával. Noha Magyarország a kollektív felelősségrevonás elve ellen foglalt állást, ezeknek a szövetségesközi döntéseknek mindent elsöprő és félremagyarázható feltételei láttára egy háborút vesztett országnak nehéz volt ragaszkodnia ehhez az állásponthoz.

A második világháború alatt a magyar kormány mindazokat a magyar nemzetiségűeket, akik beléptek az SS-be, megfosztotta állampolgárságuktól. Ez a Dunamedencében egyedülálló politika érvényben maradt egészen 1944. március 19.-ig, a német megszállás napjáig. Ugyanakkor a külügyminisztérium politikai osztálya bizonyos német kisebbségi csoportoknak délkeleteurópai és különösen magyarországi ötödik hadoszlopos tevékenységéről gyűjtött adatokat. Szakértők voltak meg8