Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
mazni, jogilag definiálni a ponyva fogalmát: hogy mi is a ponyva, hogyan irtsák ki, stb.? Bathó László osztálytanácsos, a miniszterelnökség egyik legjobb sajtójogásza szerkesztette meg a rendeletet Molnár Sándor segítségével. A rendelet meg is jelent, de már akkor Kállay volt a miniszterelnök és a Nemzetpolitikai Szolgálatot bizonyos idő múlva Antal István vette át. Mik voltak a rendelet lényeges intézkedései? A rendelet szerkesztőjének talán élete legnehezebb felata volt az, hogy definiálnia kellett: mi is a ponyva? — Éppen ezért nem is definiálták, hanem az eljárást egyszerűen “irodalmi ellenőrzés”-nek nevezték. Bathó, mint gyakorlati jogász, a cél érdekében abból indult ki, hogy itt elsősorban az ifjúság és a kisemberek irodalmi védelméről van szó. A gazdag ember úgyis megszerzi azt a könyvet, amit akar, ha éppen olvasni vágyik. Éppen ezért a leghelyesebb értékhatárral meghatározni, hogy milyen és mely könyvek kerüljenek irodalmi ellenőrzés alá. Az irodalmi ellenőrzést a miniszterelnökség gyakorolja sajtóosztálya útján. Minden újonnan megjelenő könyvet, füzetet, nyomdaterméket, továbbá visszamenőleg tíz éven belül megjelent minden, még könyvárusi forgalomban levő könyvet, füzetet be kell nyújtani a miniszterelnökséghez az árúsítás engedelyezése iránt, ha a könyv (fűzet) ára 1 pengő, vagy ennél kevesebb. A miniszterelnökség a könyvet (füzetet) átküldi véleményezés végett a nemzetvédelmi-propaganda miniszter kultúrális osztályának. A kultúrális osztály az ebből a célból létesített lektorátus valamelyik tagjának kiadja a művet. A lektor elolvassa záros határidőn belül, ívenkint 5 pengő honoráriumért, azután véleményt nyílvánít s ezt írásban köteles indokolni. Szükség esetén a kulturális osztály vezetője ellenőrző lektort is alkalmazhat. Hogy adott esetben ki a lektor, azt csak a kultúrális osztály vezetője tudja. (Esetleges vesztegetések, vagy támadások elkerülése végett.) Ezért a lektorok véleményüket rejtjelzéssel írták alá. Amint látható, az ú. n. “ponyvarendelet” az irodalmi ellenőrzést, illetve annak végrehajtását csak formailag ruházta a miniszterelnökségre, tulajdonképen minden a propaganda miniszter hivatalának kultúrális osztályvezetőjétől függött. Mivel pedig ez a személy ezidőtájt Molnár Sándor, a rendelet egyik bábája volt, — panaszra a legkevesebb okuk Szabó Dezsőnek és híveinek volt. Molnár ugyanis esküdt ellensége volt a német nácizmusnak, és az ú. n. jobboldalnak. ízig-vérig “mélymagyar” volt, Szabó Dezső, Kodolányi, Németh László, Karácsony Sándor híve. Természetesen nemcsak ő, hanem mások is a propaganda-hivatalban rájöttek, hogy Szabó Dezső füzetei is a rendelet hatálya alá kerülnek. Ezért Molnár megtette a legmesszebbmenő intézkedéseket, hogy Szabó Dezső, illetve füzetei különleges elbánásban részesüljenek. Javaslatait Antal István miniszter elfogadta. így azután Molnár Sándor személyesen kereste fel Szabó Dezsőt. Tolmácsolta Antal meghívását. Közölte, hogy a miniszter végtelenül sajnálja, hogy a rendelet értelmében Szabó Dezső füzetei is ellenőrzés alá kerülnek, de mint a véleményező hatóság vezetője ígéretet tesz neki, hogy a fűzeteket engedélyezni fogják és a füzetek lektori engedélyezési költségeit Szabó Dezső helyett a propaganda-miniszter fogja befizetni. Szabó Dezső Molnár Sándor ajánlatát és kapacitálását kereken visszaútasította. Antal meghívását nem fogadta el. (“Jöjjön ide a miniszter, ha akar tőlem valamit!”) Füzeteit beszüntette és mindenfelé eljátszotta a mártír szerepét. (“Füzeteimet a kormány ponyvának minősítette!”) Miért tette ezt Szabó Dezső — nem tudom. A rendeletet elvbarátai követelték s jórészt azok hajtották végre. A rendelet apja — mint a fentiekből kiderül — maga Móricz Zsigmond volt, akit olyan kegyeletesen elparentált a Barta által közölt napló szerint. Nem tudom, tudta-e ezt Szabó Dezső, amikor panaszkodott? Azt sem tudom, hogy mi bánthatta a rendelettel? Hiszen a “hatalom embere” igazán a legmesszebbmenő udvariassággal járt el vele szemben, ennél többet nem kívánhatott senki. Ezt a kivételes eljárást is egyedül neki ajánlották csak fel, pedig más érzékeny író is élt Magyarországon akkoriban. Talán az ellenőrzés ténye bántotta? De hiszen a politikai cenzúra külön már úgyis megvolt, — az irodalmi ellenőrzésben pedig hatóság szebb formát igazán nem találhatott ki számára . . . Én azt hiszem, hogy Szabó Dezsőnek más járt az eszében: a füzetekre már nem volt szüksége, mert leszerződött a Magyar Nemzethez. Úgy vélte, hogy a sértett szerep előnyös lesz számára a biztos háborúvesztés esetére. Mert ne felejtsük el, hogy 1942. szeptemberében a közvélemény nagyrészt még azt hitte, hogy a Kállay-kormány folytatja majd a Darányi- Imrédy kormányok németbarát politikáját. A ponyvaellenőrzésben különben valóban irodalmi szempontok érvényesültek. A kormány szívén viselte a ponyvapótló irodalom, a “nemes ponyva” kérdését is. Kállay például útasította Molnárt, hogy a Nemzeti Könyvtár-sorozatban írassa meg Jelky András kalandjait. Mintha csak megérezte volna a ránkváró emigrációt. Befejezésül még csak annyit szeretnék elmondani, hogy a ponyva elleni harcot Móricz mellett mások is vállalták. így pl. Kodolányi (ugyancsak Szabó Dezső “vonaláról”). Az egyik kiadóvállalat “nemes ponyva”sorozatában kiadta egy régi novelláját “A cigánylány csókja” címmel. Ebből nagy botrány lett, mert Nomád- Lendvai pornográf-ponyvának minősítette. Persze gyakorlatban a rendelet intenciója teljes mértékben nem érvényesült. A rendelet hatálya nem terjedt ki a magán- és közkönyvtárakra, — tehát a legvadabb ponyvát olvashatta bárki, ha beiratkozott egy kölcsönkönyvtárba. Az élelmes kiadók pedig úgy segítettek magukon, hogy a még raktáron levő füzeteket összefűzve árúsították. (Mondjuk 6 darab 20 filléres füzetet egybefűzve 1 pengő húszért.) Az sem segített, hogy az értékhatárt 2 pengőre emelték fel. Annyi mindenesetre mégis sikerült, hogy egy-két évre a ponyvafüzetek áradata lényegesen megcsappant. "KANADAI MAGYAROK RÁDIÓJA" A kanadai magyarság legnépszerűbb rádiója a brantford-i “Kossuth-rádió”. Műsorán magyar zene, magyar kultúra, időszerű politikai tájékoztatók. Célja a magyar haza szabadsága és a magyar demokratikus gondolat győzelme. Minden szombaton 1 órától 1.30-ig jelentkezik a brantfordi CKPC 1380-as hullámhosszán. A legkedveltebb, nem üzleti jellegű vállalkozás. Levélcím: Mrs. Erna Végh, 17 Fleet St., Brantford, Ont. Canada. 19
