Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
VÁMOS KÁLMÁN Ami a “ponyva” mögött volt . * . Az Új Magyar Út decemberi számában Barta Károly kitűnő cikkében 10 évvel ezelőtti naplójegyzetet közöl Szabó Dezsőről és Móricz Zsigmond haláláról. A tárgyi igazság kedvéért szabad legyen ehhez a naplóhoz, a- bent foglaltakhoz egyet s mást hozzászólnom. Talán érdekli az emigrációt is, hogy mi is volt az a sokat emlegetett “ponyvarendelet”, hogy is jött létre, hogyan hajtották végre? Hiszen erről sok téves állítás látott napvilágot. Hozzászólásomat teszem a történeti hűség kedvéért, mint authentikus tanú, és azért is, mivel Szatmári N. Sándor ugyancsak a lap decemberi számában, ugyancsak Szabó Dezsővel kapcsolatosan megállapítja, hogy a világ összes alkotóinak és művészeinek megvan az a joguk, hogy írásműveiknek igazságokat hordozó lényegét az ő személyi életük emberi gyarlóságaitól elkülönítve lássák és értékeljék. 1942. januárjában a miniszterelnökség nemzetpolitikai szolgálata, amelyet Teleki Pál szervezett meg (miután előzőleg Imrédy már próbálkozott hasonlóval, de kísérlete politikai okok miatt meghiúsult) — a Várban, a Dísz-téren, a Batthyány-Strattmann palota második emeletén működött. A miniszterelnökség V. ügyosztálya ijesztő hosszú nevével a gyanútlan szemlélőben, különösen külföldiben, azt a gyanút keltette, hogy ez a “service”, vagy “Dienst”, valami Gestapo-féle, minden lében számonkérő kanál, pedig csupán egy ártatlan propaganda-apparátus-kisérlet volt néhány százezer pengő évi költségvetéssel. Amikor a Kállay-kormáiíyban Antal István nemzetvédelmi-propaganda miniszter lett, ebből az ügyosztályból lett a propaganda miniszter hivatalának az alapja. fejlődésének iránya ugyancsak az integrálódás felé halad, mégpedig helyesen mind gazdasági politikai, mind biztonsági téren. A hiba ott van, mikor ez az integrálódás a szellemre és a lélekre is rákényszerítődik. Úgy gondolom, hogy helyesen járunk el, ha a jövő lehetőségének három fajtájából a végső kifejlődést a harmadik változatban keressük, amig az első és második változatot csak rövidebb-hosszabb átmenetnek tekintjük. így, a magyar nemzetvédelmi szempontból nézve a jövőt, azt kell mondanunk, hogy a jövőben, magyar nemzetvédelmi feladatok önálló megoldása még abban az esetben is, ha az ország külpolitikai helyzetében lényeges változás következik be, valószínűleg csak ideig-óráig, átmenetileg jöhet számításba. A végleges megoldás a jövőben, ellentétben az egyes államok nemzetvédelmi politikájával, mely a múltat jellemezte és még részben a jelenben is fellelhető, a nagy területeken politikailag összefogott népek kollektív biztonsági politikájában kereshető. A magyar nemzetvédelmi érdekek védelmét a jövőre nézve tehát akkor tudjuk a legjobban előkészíteni, ha a várható, kollektív biztonsági szervezet központjának vezető intézményeinél már most, vagyis a vajúdás és kifejlődés időszakában helyet szerzünk a magyar képviseletnek és már most helyet biztosítunk magyar ifjak számára a felállítandó kollektív biztonsági szervek szakintézeteiben. 1942. januárjában a Dísz-téren, a hivatalos helyiségbe a szolgálat akkori vezetője, Alföldi Alajos értekezletet hívott össze. Az értekezlet célja az volt, hogy miképpen lehetne a tömegeket olcsó, de irodalmi értékű szórakoztató könyvekkel ellátni? Az értekezleten többek között, mint akik döntően szerepeltek véleményükkel, résztvettek: Móricz Zsigmond, Féja Géza, Jankovich Ferenc és Gyallay Domokos (aki éveken keresztül Erdélyben néplapot szerkesztett s így gyakorlati szakértőnek számított). A Nemzetpolitikai Szolgálat részéről jelen volt Alföldi, a szolgálat vezetője, Molnár Sándor kultúrális előadó, aki már ekkor a vándorkönyvtárakat irányította és a nagysikerű Nemzeti Könyvtár havonta megjelenő füzeteit szerkesztette, továbbá jómagam, mint az értekezlet jegyzője. Az értekezlet egy teljes délután tartott. A résztvevők, különösen a felsoroltak, nem annyira a kitűzött céllal, vagyis az olcsó, nemes irodalommal foglalkoztak, hanem korunkat jellemző erős és éles kritikai szemlélettel hevesen támadták az úgynevezett ponyvafüzeteket. Megállapították róluk (amit nagyon jól tudunk), hogy a füzetek rontják az erkölcsöket, növelik az ifjúkori bűnözők számát, terjesztik a gengszterromantikát stb. stb. Az is igen jellemző volt, hogy bizonyos totalitárius szemlélet, illetőleg az állami omnipotenciában vetett meggyőződés milyen nagy mértékben elhatalmasodott akkoriban még az illusztris, náciérzelmekkel egyáltalán nem gyanúsítható résztvevőkben is, hogy a kormányt szidták a ponyva miatt és követelték tőle az orvoslást. Móricz maga is követelte, hogy a kormány a ponyvafűzeteket egyszerűen tiltsa be. Féja megemlítette, hogy amikor papírkorlátozó rendeletek csökkentik a lapok terjedelmét, amikor az újságírók nem tudnak írni, mert nincs hely az újságjukban, akkor “Piszkos Fred”-ek, gangsterregények, kokainos rémdrámák, detektív-cowboy és idegenlégiós történetek számára van papír és van hely. — Általában kifejezésre jutott az értekezlet résztvevői részéről az a határozott vélemény, hogy most, amikor a kormány a háborús felhatalmazás birtokában messzemenő jogkörrel renndelkezik, cenzúrát (előzetes sajtóellenőrzést) gyakorol, most a legalkalmasabb idő, hogy a ponyvát (Piszkos Fredet és társait) egyszerűen kiirtsa. Ez most nemcsak joga, de kötelessége is a kormánynak. Alföldi, a kormányzat képviselője, vetette fel ez ellen, hogy a kiirtott ponyvát pótolni is kell. Ekkor “találta fel” az értekezlet a “nemes ponyva” fogalmát. Móricz kifejtette, hogy a ponyva fő vonzóereje az izgalmas, lebilincselően érdekes cselekmény. A magyar írók is próbáljanak ugyanígy magyar témákról írni. Bejelentette, hogy ő éppen ezért regényt fog írni Rózsa Sándorról. Ha rablóromantika kell, hát volt magyar betyár éppen elegendő, minek olvassunk külföldi rémregényeket? Az értekezletről készült jegyzőkönyv alapján Alföldi és Molnár referáltak Bárdossy miniszterelnöknek olyképpen, hogy az értekezlet indokoltnak találná, ha a kormányzat intézkedéseket vezetne be a ponyva kiirtására. A miniszterelnök helyeselte az indítványt és erre felvetődött konkréten a feladat: meg kellett fogal-18
