Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
és szemellenzőt kell használniok, valószínű, hogy a segédeszközök ellenére is igazán nagyvonalú történetírói munkát aligha fognak tudnak végezni. ★ Wellmann Imre: A magyar Kancellária levéltára. Budapest. 1952. Levéltárak Országos Központja. 198 1. Ez a kötet előzménye az előbb említett 48-as minisztériumi anyagnak. Látjuk benne a magyar kancellária működését a felelős minisztérium előtti világban, rendőrkémek és nádori jelentések, egy kezdetleges bürokrácia nagy gonddal körmölt “sajátkezű” iratainak tükrében a nagy magyar reformkor jeleseit és eseményeit. Heroizmus és hátmögötti áskálódások, eszmék és rögeszmék viadala egy még patriarchálisabb korban a nagy európai színpad különös arcú peremvilágán. Menynyi nemes nekibuzdulás, szabadságtörekvés, hogy végül is a gondolat, a szó, az írás szabadon szárnyalhasson, mint tőle nyugatabbra. És mindezek az akták akkor látnak napvilágot, mikor újabb zsarnokság szakadt rá a nemzetre. ★ Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára. A Magyar Országos Levéltár kiadványa. Budapest. 1950. 279 1. A Levéltár mai igazgatója az első felelős magyar minisztérium működésére vonatkozó iratok tartalmi jegyzékét adja. Ez mintegy a leltára az egész anyagnak, amely a kutatók rendelkezésére áll. Milyen boldogok a középkor történészei, mert csak néhány kódexből, néhány ezernyi pergamentből álló forrásanyag alapján szabadon megereszthetik tudós fantáziájukat, kombinálhatnak, hipotéziseket állíthatnak fel! De a modern történész előtt ott merednek a fennmaradt írott emlékek mázsái, sőt vagonjai... így az elég rövidéletű 1848/49-es kormány is oly tömegű iratot hagyott hátra, hogy kiegészítve a szereplők naplóival, levelezéseivel, a hadijelentésekkel és egyébb korszerű anyaggal egy vaskos kötetet tesz ki csak a tartalomjegyzékük. Igaz, hogy történelmünk egyik legizgalmasabb és legdrámaibb évéről van szó. Sok új forrást talál a kutató ezekben is. ★ Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai. 2 kötetben. A magyar jakobinusok elleni felségsértési és hűtlenségi per iratai 1794-1795. Budapest. 1951. Akadémia Kiadó. 861 1. 26 t. (Fontes Hist. Hungáriáé aevi recentioris) Nem csodálhatjuk, hogy a mai irányzat kikeresi a múltnak bizonyos alakjait és eseményeit, amelyekkel rokonságot vél felfedezni a mai forradalmakban. Pedig az emberjogokért és szabadságért küzdő Martinovics, Kazinczy, Bacsányi és többnyire nemesi származású “összeesküvők”, “gentryk” sokkal közelebb állanak azokhoz a polgári összeesküvőkhöz, akiket a sztálinizmus mai rendőrállamai juttatnak börtönökbe vagy nyomnak a föld alá. Mégis érdekes e nagy terjedelmű munkának, a polgárjogokért küzdők mártírságáról szóló dokumentumoknak olvasása. Nagy tévedések fakadtak nagy jóakaratból és a szenvedés megszépül a fanatizmus lángjában. A jó akkor is elbukott vagy lappangott; győzött pillanatnyilag a rendőrállam. De évei meg voltak számlálva a gonoszságnak akkor is, most is. * Kossuth Lajos összes munkái. XI. kötet. Kossuth Lajos az utolsó rendi országgyűlésen 1847/48-ban. Sajtó alá rendezte Baria István. Budapest. Akadémia Kiadó. 1951. 772 1. E sorozat első kötete az Országgyűlési Tudósítások teljes szövegét adta, amelyet Kossuth Pozsonyban szer-16 Varga Imre Lapunk egyik leglelkesebb barátját szólította el közülünk váratlanul az Isten. Varga Imre eleitől kezdve terjesztette, szerette, segítette az Új Magyar Utat. Otthon a kommunisták hónapokig kínozták, csontjait összetörték, de ezzel hitét és a haladó magyar ügy győzelmében való bizodalmát csak erősítették. A németországi menekült táborokban, általában az ottani menekült életben igyekezett minél több magyarnak segíteni, bennük a hitet ébrentarlani. Mint a Paraszlszöveiség tagja, felkutatott számos magyart, akik német paraszt családoknál éltek évek óta, teljes elszigeteltségben, magyar szó, magyar betű nélkül és újból igyekezett ezeket bekapcsolni a magyar lelki és szellemi közösségbe. Odaát nagyon sokat nélkülözött. Mikor ideéri, itt is előbb sok nehézségen és csalódáson kellett átmennie. Felszámolta szinte minden régebbi kapcsolatát, és megalapozta családja jövőjét. Felesége szudéta-német menekült és két szép gyermekük van. Januárban boldogan írt, hogy ezentúl havi $10-ral támogathatja az Új Magyar Utat, melyet csalódásai között az egyetlen értelmét megtartott erőfeszítésének ismert el. Február 7-én, sérvoperáció után, váratlan szív-embólia következtében halt meg. Feleségétől sem tudott elbúcsúzni... Meghajtjuk Varga Imre emléke előtt a kegyelet és őszinte munkatársi közösség zászlaját. Emlékét megőrizzük, családját imádságainkkal és szereletünkkel kísérjük. kesztett és amiért börtönt viselt. A sorozatnak most megjelent tizenegyedik kötete már a delelőponthoz közel mutatja Kossuthot és vele együtt az országot. Megelevenedik előttünk Pozsony minden utcája, háza, amint hol nyilvános, hol titkos tanácskozásokon készülnek a reformkor nagy törvényalkotásai, tanácskoztak a kormánypártiak és ellenzékiek vezérei. A forrongó világba belenyúlnak Bécs aranyszálai, amelyeken át mozgatni vélték a politikai színpadot. Másrészt fűti a légkört az ország minden részéből összegyűlt követek színes vitája, amelyben talán először és hosszú időre utoljára tükröződik az egész ország akaratvilága. Ha nem tévedünk, ez az országgyűlés jelentette a magyar politikai vitának és szónoklatnak a tetőpontját is. A felek megbecsülték egymást. Küzdtek egymás ellen az eszmék és meggyőzés erejével. A szó is szabadabb volt, mint azelőtt bármikor. Az ellenzék kibonthatta egész tudását és élén Kossuth Lajossal a márciusi napokig érlelhette az eseményeket. Sajnos, az országgyűlés írott (gyorsírásos) jegyzetei eltűntek és így a fennmaradt különféle jelentésekből nehezebb volt összeállítani a hiteles szövegeket. De Barta István szépen összeállította és — reméljük — hűen közölte az egykorú feljegyzéseket, amelyek szinte regény szerűen is olvashatók, annyira plasztikusak. A bevezető és magyarázó részekbe kevesebb “leninizmust” vegyít, mint a sorozat többi szerzői. Kossuth korának búvárai majd a kritika mérlegére teszik e történeti forráskiadványt is, de alkotni belőlük csak az a történész fog, aki nem a marxizmus-leninizmus zúzómalmába hordja az anyagot, hanem a nagy korral kon zseniális módon együttérez és hozzáadja az azóta elmúlott száz év tapasztalatait. Az emigrációban élő történészek és különösen a fiatalság induljanak neki új lendülettel a nagy reformkor teljesebb megismerésének, hogy újabb erőket nyerjen jövőnk, az egyszer elkövetett tévedéseket pedig elkerülhessük. Bartha Károly.
