Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-03-01 / 3. szám

Ebben a helyzetben a rendszer a politikai rendőrséget többé nem találja elégségesnek a nyomás fenntartására. Az elégedetlenséget le kell vezetni valamiképpen. Az erre a célra felvonultatott bűnbakok értékét a párt némi antiszemita színezéssel is fokozza. Nagyobb gazdasági bajok idején az ilyen fogások Közép- és Keleteurópában nem egyszer kerültek használatba. Fodor Károly

ÚJ

MAGYAR

TÖRTÉNELEMTUDOMÁNYI MÜVEK

Képzeljük el, hogy egy mai magyar diák Katona “Bánk Bánját” vagy Vörösmarthy “Zalán futását” pillanatnyi szükségből a “Szabad Nép” kommunista napilap papirosába csomagolja. Kívül ordítanak a címek a sztálinizmus újabb brigádcsatáiról és Visinszky legújabb visítozásairól. De belül a könyvben Bánk bán továbbra is magyar nagyúr marad és Árpád párduckacagánya sem lesz tőle vörös jakobinus-sipkává.

Ez az első benyomásunk akkor, amikor forgatjuk azokat az újabb vaskos köteteket, amelyeket 1948-tól, de különösen 1950-től fogva ad ki az “újarcú” Magyar Történettudományi Társulat vagy az Akadémiának különböző “munkaközösségei”. Kívülről és a bevezetésben, no meg a lábjegyzetekben erőlködnek az orosz igába fogott fiatalabb történészek, hogy a “lenin-sztálini történelemtudomány élen járó elvei szerint” átértékeljék a magyar történelem eseményeit és nagyjait. Próbálják csűrni-csavarni az anyagot, hogy belégyömöszöljék a marxizmus Prokrusztesz-ágyába. Olyan ez az erőlködés, mintha a Duna felséges sodrát akarnák belékényszeríteni Budapest földalatti csatornahálózatába. A magyar történelem sodra nem fér bele szennyvízcsatornákba, sem a magyar géniusz Lenin, vagy Rákosi tar koponyájába. Ezer év erőfeszítései, harcai, szenvedése, lángelméinek vívódása, a millióarcú nép szétfeszíti egy idegen pártkatekizmus dogmatikus bilincseit. Hiába erőlködnek a kényszer alatt dolgozó történész-brigádok, hogy osztályharcos pártigazolvánnyal lássák el Kossuth Lajost, vagy Martinovics apátot Széchenyi fölé emeljék. Mindez a hiú igyekvés csak csomagolás marad,

KANNÁS ALAJOS

Béke

Ó, mennyi kincsem folyt már szét mögöttem, míg megtanultam: semmi sem enyém.

Míg Istennel békességet kötöttem s beláttam, hogy csak hit nélkül szegény,

sívár a sorsom. Minden más: a lázak, emlékek, álmok, tájak, emberek megváltoznak; dicsőség és gyalázat futóhomok csak, mely van s szétpereg.

Mi kívülem van, annyi, mint a nincsen, a bennem élő már csupán a kincsem s a szeretet, mely mindig új marad,

s ha lelkem megtisztul, mint lenge pára beolvadok az árnytalan világba s a mindenséggel leszek gazdagabb.

amely a magyar történelem tartalmi vonatkozásaitól és szellemétől idegen. Tehát úgy mi, az olvasók, mint az idő majd le fogja hántani ezeket az idegen, papírszagú kommunista csomagolásokat. Mint ahogy az ismert mondás szerint meg kell kaparni az oroszt és kibújik belőle a tatár, úgy ezeket az újabb vaskos magyar történelmi forrásműveket is csak meg kell kaparászni, lefejteni róluk a hazug idegen dialektikát. A Párt vörös jelzőtáblái mögött, melyeket majd az idő kidönt, ott zúg a magyar történelem folyama, összes erői belénk áradnak és meggazdagítják az élő nemzedékeket. Örüljünk tehát e kiadványoknak minden felületi tökéletlenségük ellenére is. Törjünk át a burkolaton és tartsunk seregszemlét felettük.

★

Magyar Történeti Bibliográfia 1825-1867. I-IV. kötetben. Szerk. a Történettudományi Intézet Munkaközössége I. Tóth Zoltán vezetésével. Budapest. Akadémiai Kiadó. (1951.)

A bevezetésben azt olvassuk, hogy “a magyar történetírás elé az ötéves tudományos tervezet azt a feladatot tűzte, hogy 1952. végéig alkossa meg a magyar történet egyetemi tankönyvének 5. kötetét mintegy 3.000 lapnyi terjedelemben és adja a tanulók és olvasók ezreinek kezébe múltunk első marxista-leninista szellemű összefoglalását.” Ennek a hivatalosan kitűzött programmnak előkészítésére szolgál ez a nagyméretű, négy kötetre tervezett bibliográfiai adatgyűjtés.

Az első kötet az 1825-1867. közötti időszakra vonatkozó általános és összefoglaló műveket, könyveket, folyóiratcikkeket, segédműveket, helytörténeti, földrajzi, demográfiai, egészségügyi, stb. anyagot tartalmazza 118 oldalon sűrűn nyomtatott címek és hivatkozások formájában. A mű élére természetesen “a marxizmus-leninizmus klasszikusai” vannak állítva. E fejezetben azt tudjuk meg, hogy Marx, Engels, Sztálin, Lenin, Rákosi, Révaistb. hol, mikor és mit mondottak vagy írtak Kossuthról, a magyar forradalomról, a Habsburg-uralomról, a nemzetiségi kérdésről stb. De a többi fejezetekben aztán már “leszállanák” a marxizmus félisteneinek színvonaláról. 10 munkatárs dolgozott a budapesti könyvtárakban és intézetekben, hogy össze jegyezze mindazt, ami könyvekben, folyóiratokban és egykorú újságokban megjelent a kor eseményeire és intézményeire vonatkozóan. Meg kell adni, hogy nagy munkát végeztek mintegy 50.000 cím összeírásával, minden jövőbeni kutató megtalálhatja a maga forrásait, ha e korszakkal vagy annak egy részével foglalkozik.

Kérdés, hogy mit hagytak ki a “bibliográfiából”?

Sorrendben a III. kötet jelent meg ezután “Politika és ideológiák” címmel. Nyílván ez állott a szerzők szívéhez legközelebb. De hiszen valóban ez a kor zajos volt a feudálizmus, konzervatizmus, liberálizmus, romanticizmus, stb. fegyverzajától és érdekes így együttlátni mindennek a gazdag irodalmát (Sem a szociálizmus, sem a marxizmus igazi erőként nem jelentkezett. Madách is inkább elrettentő csodabogárként tette a phalanszter-jelenetbe.)

A mű második kötete a “Gazdaság”, negyedik kötete pedig a “Nemzetiségek” kérdésének irodalmát adja (utóbbi még nem jelent meg), valamint egy befejező tárgymutató és index-kötet fog áttekintést adni mind a négy kötet felett. Teljes véleményt majd csak a befejezés után mondhatunk, különösen, hogy nem hagytak-e ki fontos anyagot szándékosan belőle.

A szerzők bejelentik, hogy művüket folytatni fogják az 1867-1945. közötti időszakra vonatkozóan is. Mindez nagyon megkönnyítené a történet- és társadalomtudósok munkáját, ha utóbbiak szabadon kutathatnának és írhatnának. Mivel azonban vörös szemüveget

15