Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
GAZDASÁGI VÁLSÁG. POLITIKAI VÁLSÁG, TISZTOGATÁSOK Január végén és februárban az “undertaker”: a temetkezési vállalkozó nagy munkában volt Magyarországon. A kommunista temetkezési intézet új módszerekkel dolgozott: gyászjelentéseket senkinek sem küldtek, fekete drapériát sem szögeztek ki az ajtófélfára. Igaz, az utóbbi nem is jár azoknak, akiket csak úgy a temető árkába löknek. A kommunista halottak felett ez alkalommal szeretteik sem adtak kifejezést fájdalmuknak. A kiszivárgott hírek szerint a körbejáró kommunista halál egészen a járvány vonásait hordta magán: ahol lesújtott, egész családok pusztultak ki. A tisztogatással kapcsolatos titkolózás igen nagy. Még a Szabad Népen is szokatlan szemérmesség vett erőt: az egész véres operációval kapcsolatban mindössze egyetlen kriptikus mondat jelent meg a lap hasábjain. A rémhírek sűrűjében nehéz kiigazodni, de annyi biztos, hogy a tisztogatás ezúttal a moszkovitákat is utolérte. Sőt nemcsak utolérte, de nagy rendet is vágott soraikban. Vas Zoltán sorsát kűl- és belföldi források egyaránt megpecsételtnek tartják. Egyes hirek szerint családja is követte a halálba — már tudniillik azok a családtagok, akik már évekkel ezelőtt nem érezték meg a közeledő veszélyt és Magyarországon maradtak. Vas Zoltán sorsának jelentőségét különösen átértik azok, akik 1945-46-ban odahaza küzködtek a kommunistákkal. Rákosi, Gerő, Vas jelentették abban az időben a Kommunista Pártot. Sokszor úgy látszott, hogy a sorrend tulajdonképpen Rákosi, Vas, Gerő. Vas mindenütt ott volt és Rákosinak olyan bizalmát élvezte, mint egyetlen kollégája sem. Úgyszólván korlátlan immunitása volt: azt tehetett, amit akart. Pedig sokmindent akart tenni, amit nemcsak tisztességes ember, de kommunista sem tehet. Minden fekete üzletben*, minden csempészésben benne volt a keze. Magyarországi működése alatt az első perctől kezdve a botrány szele kerülgette. De se a keringő pletykák, se a pletykáknál is feketébb valóság nem ártottak neki. E sorok írójának 1945. nyarán módja volt naponta olvasni annak a telefonlehallgató-szolgálatnak a jelentéseit, amit áldozatos magyarok Vas Zoltán és Rákosi gyakorlati beszélgetéseinek ellenőrzésére megszerveztek. A beszélgetésekből nemcsak a pletykák való volta, de az is kiderült, hogy Rákosi és Vas kapcsolatai olyan szorosak voltak, hogy arra a Kommunista Pártban nem akadt példa. Nyílván ezeknek a kapcsolatoknak kivételes volta magyarázta, hogy Vas miért vihetett el annyi mindent szárazon. Most már csak az a kérdéses, hogy Vas bukása után Rákosinak nem kell-e majd fizetnie azért a szoros viszonyért, ami egykori börtöntársához fűzte. Vas Zoltán hosszú börtönbüntetéséről beszámoló könyvében azt írja, hogy az ítélethozatal előtt a cellájában megjelent a hóhér és — hogy úgy mondjuk — “mértéket vett” róla. Most hogy a tisztogatás utolérte, jó volna tudni, vájjon amikor Vas ezeket a sorokat leírta, gondolt-e arra, hogy a kommunista hóhér hajtja majd rajta végre azt az operációt, amihez a magyar királyi ítéletvégrehajtó egykor állítólag mértéket vett? Ami egyébként a tisztogatás okait illeti, itt nyílván sok tényező játszik szerepet. Kétségkívül a kommunistákat Magyarországon is vezetik antiszemita meggondolások. Nyilvánvaló, hogy csökkenteni kívánják a zsidószármazásúak számát a pártvezetőségben. S minthogy a kommunista rendszerben a hatalomból csak természetes vagy erőszakos halál útján lehet távozni, ez az újfajta arányosítás a hóhér megdolgoztatásával járt. De amint korábban már megemlékeztünk róla, Magyarországon a tisztogatásnak a gazdasági helyzet különös aktualitást adott. Ezt a momentumot a január végén napvilágot látott 1952-es tervjelentés és a tervgazdaság ez év elejei állása különösen aláhúzza. A Statisztikai Hivatal jelentései úgy készülnek, hogy se a közönség, se a szakértők ne tudjanak eligazodni rajta. Ennek ellenére a jelentés mégsem érdektelen. A kommunista csalásnak is vannak határai, a jelentés esetében a morális korlátokat a propagandaérdekek helyettesítik. A jelentés készítői igyekeznek olyan adatokat feltalálni, amelyek nem fúlnak azonnal köznevetségbe. Éppen ezért a legérdekesebbek azok az adatok, amelyek hiányoznak a jelentésből. így például az idei jelentés egyetlen adatot sem közölt a termésről. Csupán annyit mond, hogy a termés kevesebb volt mint az előző években. Ez persze sok mindent jelenthet. Jelentheti az 1945-ös évet is, amikor az ország egyharmada megmunkálatlan maradt. Nem közöl adatokat a jelentés az árszínvonal-alakulásról sem: persze ez is érthető. Január végén Pesten a burgonya kilója 4-8 forint volt, a 4.60-as liszthez csak szerencsés, sortállásban különösen kitartó és ügyes vásárlók tudtak hozzájutni. A többiek 8 forintot voltak kénytelenek adni a lisztért. És a többi élelmicikkeknél is hasonló volt a helyzet. Az ipari tervteljesítést a jelentés az előirányzat 100.7%-ára teszi. A termelés 1951-hez képes 23.6%-kal nőtt. Ez elég impozáns szám, természetesen hátterében az irgalmatlan munkáshajszolás van. És ha jobban megnézzük az adatokat, kiderül, hogy az ipar még így sem érte el az előirányzatot. 1952. elején Gerő Ernő az ipari termelés 25%-os növelésében jelölte meg a célt. A legfeketébb adat a nemzeti jövedelemre vonatkozik. Ez a jelentés szerint 1952-ben 4%-kai emelkedett. Tekintettel az ipari termelés növekedésére, a mezőgazdasági termelés legalább 14-del vagy JzJ-dal csökkent — másként a nemzeti jövedelem növekedésének alacsony volta megmagyarázhatatlan. Kérdéses, hogy az iparfejlesztés ütemét fenn lehet-e majd tartani. 1952-ben a legkedvezőbb termelési teljesítményt a szénbányák érték el. A széntermelés közel jár a 190 millió mázsához. Ennek ellenére az ipar szénellátását is csak szűkösen fedezi, háztartási fogyasztásra pedig alig jut belőle. 1953-ra 46 millió mázsával akarják a széntermelést fokozni. Ezt az eredményt azonban aligha érik el. A termelés az idén is csak mennyiségben érte el az előirányzatot. A kitermelt szén silány, tele van kővel, törmelékkel; kalória-értékben erősen elmarad a követelményektől. 1952. termelési adatai a legsötétebb képet a fogyasztó oldaláról mutatják. Ami a nemzeti jövedelem összetevői közül nőtt, az mind a hadiipar és az alapiparok oldalára esik. Csökkenés a fogyasztót közvetlenül érdeklő cikkeknél van. Budapesten és vidéken egyaránt hosszú sorok állnak az üzletek előtt, az árak megint erősen emelkedtek, a forint értéke megint zuhan. 14 VASFÜGGÖNY
