Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-03-01 / 3. szám
SZEFHEDDIN SEFKET bey Allah ahlási! Flórián Tibornak Az ólomszárnyú, súlyos ég alatt letáboroz a fáradt karaván. A napszíttarcú, hívő, vén arab Napkeletnek fordul, Mekka iránt. A szava láng. Égőbb a sivatagnál: Allah az egyedüli! Allah akbár ...! Keletnek fordul a hívő arab naponta ötször: Allah akbár! Naponta százszor hazagondolok, Nyugatra nézek a kairói erkély magasából s az éjbe jajdulok: Hazám, Te egyedüli! Üdvözlégy Erdély! Bús napraforgó, bús emberi szív! Természet törvénye, napjárás ellen mi vonz Nyugatnak? Mely öngyilkos erő köt a múlthoz ily kétségbeesetten? Haladj az árral! Új világ alakul. Ki könnyen felejt, jobban boldogul. Bús napraforgó, hazátlan menekült! Felejtsd a kék Vlegyászát, Háromszék egét, Korond felett a balladás homályt, Kolozsvár síri álmát, vizek üzenetét, hogy három nép könnyétől zavaros medrében min búsong a vén Maros. Vess ki szivedből minden lim-lomot, a kokárdát, mit holt anyádtól kaptál; vesd el a gondot: klanéta szól-e még s jár-e székely tánc a Nyikó-pataknál? S őrzik-e még Jézus szivét azok a magtárrá vált csíki templomok? Felejts, felejts! Van más hegy, más folyó. Kordillerák ..., Missouri..., Amazon, a vén Marosnál szebb a Grand-Kanyon s Lincoln Ábrahám nagyobb volt, mint Kossuth, Firduzi is különb költő Aranynál! Kiáltsd Firduzi nyelvén: Allah akbár! Bús hontalan, felejtsd a régi vallást! A Nyugatra néző bús magyar hitvallást! Tanulj új hitet! Nincs boldogabb annál, ki gondolat nélkül, mint vásári verklis szajkózza, vagy mint sivatagi dervis üvölt az éjbe: Allah akbár! Keletnek fordul a hívő arab naponta ötször: Allah akbár! Naponta százszor hazagondolok. Nyugatra nézek a kairói erkély magasából s az éjbe ordítok, mint sebzett vadállat: Isten óvjad Erdélyt! Kairó, 1952. gemliki kikötőben volt, a “Mississippi” amerikai hadihajóra való beszállást várva. Ezekben az izgalmas várakozással és sok fáradsággal telt napokban is talált Kossuth időt, hogy írjon Makknak. Levelében még arra is kitér, hogy ő nem akarja Makk erélyességét és szigorát korlátozni. Marseille francia kikötőből újra ír Kossuth szept. 27.-én. Még akkor remélte, hogy keresztül engedik menni Franciaországon, ahol Párisban megállhat s úgy megy Angliába. Levele reménykedéssel van tele. Ő lesz a felszabadító harc vezére. “Lesz-e oly cudar magyar, aki ne kövessen, ha villogó fegyverrel kezemben, én, a nemzet által választott Kormányzó megyek elől?”28 Amikor azonban Kossuth Londonban van, leveleiben kifejezi, hogy a történtekkel nem ért egyet s legjobban szeretné, ha az egész mozgalom abbanmaradna. Amerikai levelei pedig azt igazolják, hogy már ekkor teljesen elhidegült Makkal szemben.29 Ezek után Makk bizonyára kerülte a Londonban élő Kossuthot, de mivel segítségre s pénzre szüksége volt, jellemzően Kossuth egyik legnagyobb ellenfelével, Szemere Bertalannal lép összeköttetésbe, azzal levelez, aki viszont az ugyancsak Londonban élő Kari Marxnak szolgáltat Kossuth-ellenes adatokat. 30 Makk nemsokára átkerült az Egyesült Államokba, ahol régi barátjával, Rózsafy Mátyással élt s annak észak-carolinai farmján, Fair Oaks mellett halt meg 1868-ban, 57 éves korában. Halála előtt négy évvel Kertbeny Károly, a műfordító és bibliográfus egyik könyvében 31 hirdette, hogy Makk József ezredes német nyelven, New Yorkban írt emlékiratai meg fognak jelenni. Ez azonban nem történt meg s az emlékiratok valószínűleg elvesztek. 32 Többi iratai Rózsafynál maradtak, aki később is több írásában igyekezett barátja emlékét tisztán tartani.33 Az iratok később Koháry Sándor pittsburghi kereskedő birtokába jutottak, akinél dr. Kacziány Géza 1903-ban át is nézte őket. Az egyik fontos okmány, Kossuth Marseille francia kikötőben, 1851. szeptember 27.-én a magyar nemzethez írott proklamációjának kézirata később Zimmermann György pittsburghi banktisztviselő birtokába jutott, akinek halála után az a pittsburghi egyetem (University of Pittsburgh) tulajdonába ment át s ma is ott van, az egyetem főépületének, a Cathedral of Learningnek magyar előadó termében. Ez az a levél s benne a proklamáció szövege, amelyet Kossuth Makkhoz írt s amelyről fentebb volt szó. 34 A többi okirat Kohárytól Pásztor Árpád íróhoz került, aki többször járt Amerikában és sok amerikai vonatkozású cikket írt. A Makk-féle iratokat a budapesti “Az Est” 1914. febr. 6. és 7., a “Magyar Figyelő ’ 1914. 6. és 11. és ugyancsak a “Magyar Figyelő” 1915. évi 2. számában ismertette. Berzeviczy Albert, akinek “Az absolutismus kora Magyarországon” című nagy munkájára többször hivatkoztunk, azt mondja munkája előszavában, hogy Pásztor Árpád ezeket az iratokat az ő rendelkezésére bocsátotta. Hogy később mi történt velők, azt ezután kell felderíteni. 28 Berzeviczy Albert: Az absolutizmus kora Magyarországon, Budapest, 1922-1937. I. 288. — A levél és a benne foglalt proklamáció szövegét 1. Testvériség, Washington, D. C. 1941. szept. 29 Berzeviczy, op. cit. I. 300. 30 Berzeviczy, op. cit. II. 317. 31 Kertbeny Karl: Namensliste ungarischer Emigration, 103. old. 32 Szinnyei József: Magyar írók lexikona, VIII. 188. — Hajnal István: Ki nem adott könyvek a 49-es emigráció első idejéből. Magyar Bibliofil Szemle, 1924, 173-74. 33 Rózsafy Mátyás: Komáromi dolgok. Hazánk, III., 1885, VIII., 1888, 65-76. 34 Urbán József: Kossuth első proklamációja a száműzetésből. Testvériség, Washington, D. C., 1941. szept. — Vasváry Ödön: A Kossuth-proklamáció ügyéhez. Amerikai Magyar Népszava, 1941. okt. 7. 10
