Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
A szimbólumok nagyrészt virágdísszé alakultak, de ezen a kalotaszegi kályhacsempén még látható a tulipánok közt a női alak. (Visky-Bátky-Györffy: L'art populaire hongroise. Budapest, 1928. 107. I.) A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inanna-Istar. Maga a Nagyboldogasszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal: — Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját? * 19 20 21 22 >8 A magyar népzene. I. Gyermekjátékok. Bp. 1951. MTA. 186. 1. 19 A sumir UR szó ős jele a kutyafej és alapjelentése: őr. További jelentések: erő, erősség, fegyveres szolga, katona, kutya, oroszlán, férfi, férj. A szót minden sumir szójegyzék közli. 20 William Hayes Ward: The Seal Cylinders of Western Asia. Washington, D. C. 1910. The Carnegie Institution. 404. 1. 21 A még kiadatlan hatrai anyag egy részét az Archaeological Institute of America 1952. dec. 30.-i gyűlésén ismertette Harold Ingholt, a Yale egyetem tanára. 22 p. A. Deimel: Sumerisches Lexicon. Roma. 1938. Institution Biblicum. II. 1., No. 5. — Azt kerülöm, azt fordulom, lányodat kéretem, lányodat kéretem! — Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna. — Ó, ne tagadd, ne tagadd el! ... — mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges és kegyetlen szolgálatára. >8 Említsük meg a sumir uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulajdona és abban “Istené a szállás”! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál. Erre mutatnak az Ur-Nammu, Ur-Nina, Ur-Nanshe, Ur-Baba és egyéb fejedelmi nevek. '9 Szent László is “Szűz Máriának választott vitéze”. A mezopotámiai isteneket idők jártával egyre gyakrabban jelezték képük helyett a címerükkel, jelképükkel, különösen a tartósságuk miatt szép számban fennmaradt határköveken. Anu és Enlil istenek jelei például oltárra tett hegyes süvegeik. Baú szimbólumának mibenléte bizonytalan; “megfordított ómega-szerű” jelnek szokták leírni, Ward szerint ez talán az istennő haja. 2o Valószínűbb, hogy a fátyola, fejkötője: a szivárvány, népi szóval bábabukra. Valószínűleg ez a mezopotámiai bölcseletben a világmindenség összetartó jaként ismert “nagy kötelék” az isteni kegyelem jele. Bizonyosan összefügg ezzel a fogalommal a naiv magyar néphit, mely szerint a terhes asszonynak a hajába piros szallagot kell kötnie és a Boldogasszony tiszteletére szigorúan főkötőben kell feküdnie a Boldogasszony ágyát. A tulipánszerű, “megfordított ómega” amely emlékezet az asztrológia Mérleg jegyének ómegájára is, először az ősi “kuduru” (határ, régi magyar formában: hutur) követken jelenik meg, ékírásos szövegekkel, melyek a jelzett istenek haragját hívják arra, aki a kővel védett határt, vagy sírt megháborítaná. Az égi istenek összevont jelvénye; függőlegesen egymás fölé helyezett rozetták, félhold és tulipán, számos példányban került elő a nagy szittya népnek, a párthusoknak Hatra nevű városából. 21 Ugyanezen gondolat végső formái vannak ráfaragva magyar és székely kapubálványokra, kopjafákra. A tulipán-forma az Élet Nagyasszonyának címere, a szívalak Darmah-nak, a csodafiúszarvasnak emblémája. Talán nem véletlen, hogy a sumir ékírás BAN és BA jelentésű jegye benső kapcsolatban van a BAR- nak olvasott egyszerű X-formájú jeggyel, 22 ami többek között szivárványt is jelent; hogy a magyar rovásírásban a B hangot ugyancsak X-forma jelöli; hogy dunántúli pásztorfaragásokon gyakran látjuk a tulipán alatt a kihangsúlyozott X jelet. Végül hallgassuk meg a nevek tanúságtételét. A BÁBA pár évszázad előtt a magyar nyelvben is a mennybolt nagyasszonyát jelenthette, a szivárvány és Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-ból. Magántidajdon. (Ward, Seal Cylinder's of Western Asia, Washington, 1910. 217.) 29
