Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

A magyar ősvallás nagyasszonya

A múlt század második felében járta a szegedkörnyéki tanya világot Kálmány Lajos katholikus plébános. Észrevette volt, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nemkeresztény elemeket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: “Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya.’’ i Elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten hét Boldogasszonyt tisztel, akik között legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertyaszentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Máriával, míg Nagyboldogasszonynak Szent Annát tudják. Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet bőjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk. Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd Asszonyát; tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd; például tyúkűltetésre. Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.

Kálmány rámutatott kódexirodalmunk adatára, * mely szerint Szt. Gellért “tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szíz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák”. Feltehető, hogy Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos és fenséges mennyei nagyasszony kúltuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kúltusszá és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Le-1 Bp. 1885. M. T. Akadémia.

2 Az ő tanácsának intéséből akoron kele fel, hogy az zyz Máriát ez Magyarorzaagban bodog azzonnak, awagy ez wylagnak nagy azzonyanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegeen orzagat bodog azzon orzagaanak newezee (Érdy Codex 544b. MargL. 15.). Szarvas-Simonyi Nyt. Sz. I. 130. 1.

3 Kis Magyar Legendárium. Ford. Tormay Cecilia. Bp, 1930. 88. 1.

4 Solymossy Sándor: A magyarság hitvilága. A Magyarság Néprajza. Bp, 1943. IV. köt. 340. 1.

s Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Bp, 1930. Pátria.

6 En-Ki, a Föld Mélyének ura, aki teremtményeinek az éltető édes vizeket adja. Ő menti meg a télen gyengülő napot is, ő hozza vissza a csodálatos, fényes fehér szarvas képében. Ő a szittya népek segítője, vezérállata; DARAMAH neve, mely sumirul Nagy Szarvas-t jelent, a magyar Doromó névben maradt meg. Ez, boszorkánypöreink adatai szerint, az alvilági szellemek, az ördögök fejedelme.

7 M. Lambert et I. R. Turnoy O. P.: Les statues D. G. E. et H. de Gudea (Textes concernant la déesse Bau). Revue d’Assyriologie et d’Archéologie Orientale. 1952. Vol XLVI. P. 91.

hét, hogy ez a meglátás segítette a nagy térítőt emlékezetes sikeréhez, mikor “a napba öltözött asszony” bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott prédikációja tárgyául. 3

Kálmány feltételezte, hogy az ősvallás Boldogaszszony-fogalmának megvannak a megfelelői a rokon népek hitregéiben és leghasonlóbbnak a mordvin istenek anyját, Ange Patyaj istennőt találta.

Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt az irányzatot, mely több-kevesebb tudatossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyárokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda “Magyarság Néprajza” kiadványában, a hitvilág-fejezet bő bibliográfiájában hiába keressük Kálmány akadémiai értekezését. 4

Egészen más úton, a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszony gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kúltuszának nyomaira Huszka József; Asztarte- Boldogasszonynak nevezte. 5 Astarte azonban aránylag késői idők istennője. Megelőzte Istar, azt Inanna és valamennyit a régi sumir pantheon anyaistene, Baú vagy Baba.

A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumir Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.

Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken űl és szimbólumainak valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.

Az ékírásos szövegekből tudjuk, hogy a sumir fénykorban, Kr. e. 2500 körül, Baú mint a rangban harmadik szerepelt a nagy istenek sorában. Anu égisten és annak első fia En-Lil viharisten után következett a rangsorban, de megelőzte En-Ki vízistent, aki az embereket agyagból megteremtette. 6 Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelemelőtti matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szűlőanyja. 7

Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később mint sumir népet említenek és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben virágzottak ki. Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumir mitológiával 8 és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran sze-27

BOBULA IDA