Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
forradalmi tűzérezredes.” 17 A tény azonban az volt, hogy a drámai megjelenést hosszú hónapok sokfelé ágazó levelezése előzte meg és Kossuth várta a forradalmárt. Hosszas titkos tanácskozások következtek ezután s Kossuth pár nap múlva megtette életének egyik legvégzetesebb lépést; írásban adott felhatalmazást Makknak a forradalom megszervezésére, őt nevezvén meg a mozgalom legfőbb irányítójául. Június 25-én írta alá Kossuth a “nagy meghatalmazást” s ezzel elindította a végzetet, amely számos derék magyar életébe került, anélkül, hogy a legkisebb eredményt is hozta volna. “Megszabadítás után sóvárgó Nemzetem bizalmából, tisztemhez tartozó kötelességem szerint ...” — írja Kossuth a meghatalmazásban, amelyben “hazaárulási bűn súlya alatt” kötelességévé teszi minden magyarnak, hogy Makknak “akkint engedelmeskedjék, intéseit akkint kövesse . . .”18 Makk utóirata szerint a forradalmár még aznap letette az esküt Kossuth kezébe. Utána csak pár napig maradt Kutahiában, mert Lemminek Kossuthhoz 1851. július 8-án keltezéssel Konstantinápolyból írt leveléből kitűnik, hogy Makk július 3-án visszaérkezett a török fővárosba. >9 Kossuth végzetes hibát követett el, hogy ezzel a szenvedélyes, fékezhetetlen természetű és beszámíthatatlan emberrel szövetkezett. Ha őt magát nem is ismerte eléggé, tudnia kellett volna, hogy azoknak a magyar emigránsoknak van igaza, akiknek értesülései szerint bármilyen forradalmi próbálkozást elindítani teljesen reménytelen vállalkozás lenne. Különösen a Londonban élő emigránsok, mint Vukovics Sebő volt miniszter, Rónay Jácint, Rudolf trónörökös későbbi nevelője, Thaly Zsigmond és mások, akikhez a mozgolódás hírei eljutottak, voltak ellene minden ilyen természetű megmozdulásnak. Egyébként is jellemző, hogy az új forradalomnak körülbelül 1853-ra tervezett kitöréséről mindenfelé beszéltek. A titkot tartani nem tudó magyarok hangoskodásának következményeit még jobban elősegítették az oszrákok besúgói, akik ott voltak nemcsak a tervet állítólag segítő francia kormány környezetében, hanem Kossuth környezetében is, akikről a bécsi kormány egy pillanatra sem vette le a szemét. Kossuthnak különösen ezt az utolsót tudnia kellett volna, hiszen ezen a téren nem egy személyes tapasztalata volt száműzetésének majdnem két esztendeje alatt. Később Kossuth többet megtudott Makk felől. Egyik ilyen sokfelé bolyongó ügynöke, Gál Sándor például így jellemezte Makkot 1852. június 11-én Konstantinápolyból írt levelében: “Igen szenvedélyes embernek kell lennie, egy végtelen körben járnak képzeletei, következetlenség tűnik fel minden elveiből, mert mindenütt csak ellenkezésben állanak állításai egymással. Én meg nem foghatom, mily rendkívüli jellem. Majd mint egy hízelgő, eget-földet ígérő barát, majd mint egy pedáns, szigorú katona . . . majd mint egy szívtelen Néró, ki az egész világot leöletné, jelenik meg leveleiben . . . 17 18 19 20 21 22 17 Hegedűs Lóránt: Kossuth Lajos, legendák hőse, Budapest, 1926, 211. old. 18 A meghatalmazás szószerinti szövegét id. Szinnyei József, az irodalomtörténész közölte le a “Hazánk” című folyóiratban, 1886, 798-800 old., azzal a megjegyzéssel, hogy a szöveget fényképmásolatból irta le, az eredeti “New Yorkban van”. Az irat fényképmásolata a Magyar Szalon 1887-es évfolyamában jelent meg. (Rózsafy Mátyás Komáromban házitanítója volt a gyermek Szinynyeinek.) 19 Kastner op. cit. 110-111. old. 20 Jánosy: op. cit. II., 2, 811. old. 21 Kerékgyártó János: Kossuth Lajos, Budapest, 1948., 362. old. 22 Kossuth Lajos: Irataim az emigrációból, II. 451. old. 26 Nagyon kedvetlen állás azon emberrel összeköttetésben lenni. Ott, hol erő és hatalom kezemben, nem bánom, de a jelen morális eszközökkel vele boldogulni roppant nehéz. Legintimebb barátai ezen oldalait ismerték ki . . .” 20 Rövidesen kiderült, hogy Makk visszaélt Kossuth bizalmával. Önálló proklamációkat bocsátott ki, a legszörnyűbb fenyegetésekkel: “Az árulót megsemmisítem családostul. Főbelövetem, felakasztatom, bunkóval üttetem le apját, anyját, testvéreit; gyermekeit meztelenül kergettetem ki a házából, megnyúzatom, pörköltetem, a kutyáknak dobatom eledelül . . .” Az osztrákok által beültetett hivatalnokokról így ír: “Ha megfoghatom őket, megöletem. Ha őket meg nem kapom, ártatlan nejeiket, kis gyermekeiket. Borzadjon el a német hazánkba jönni hivatalfogadás végett.” Nem csoda, ha a jóérzésű emberek elszörnyedve vették tudomásul, hogy Kossuth egy ilyen, minden ténykedésében hibbantnak mutatkozó kalandorral szövetkezett. Meszlényiné Kossuth Zsuzsa, a kormányzó legkedvesebb nővére iszonyodással ír bátyjának: “. . . ítéld meg, szabad-e, Te és a nemzet históriai dicsőségét . . . ily kifejezésekkel beszennyezni. Az én lelkem össze van forrva népünk leikével, mely legnagyobb dicsőségét helyezi abba, hogy Európa tisztelettel méltányolja a magyar nemzet jellemét, mely megbukott bár, de elleneinkéhez hasonló fegyverrel nem vívott soha ... A nemzet Tőled nem azt várja, amit Makk ír, aki így szól hozzá, annak nem fog hitelt adni, mert szavaiban nem látja a Te szellemedet . . .” 21 Kossuth kétségkívül belátta tévedését, amelyet azonban jóvátenni nem lehetett. Őmaga évek múlva, 1860. ápr. 29-én Jósika Miklóshoz írott levelében ezeket mondja: “Mack ellenem cselekedett. Kutahiába jött ki hozzám, évi hallgatás után, nagyon ajánlottan. Kapott megbízásokat. Szerbiából írt, hogy mit szándékozik tenni. Láttam, hogy bolond vagy áruló s tilalmat küldtem rá. Megszegte s maga kezére bűnhődött.” 22 A forradalmi terv a szokásos magyar fináléval végződött. Egy csomó magyart akasztófára húztak, még többet, köztük nőket is, megkínoztak és börtönbe zártak. A három főszereplő, különböző időben, mind átkerült az Egyesült Államokba. Rózsafy kapitány, Figyelmessy ezredes lett a Lincoln-féle polgárháborúban, Makk pedig pár esztendei lézengés után meghalt. Figyelmessy a polgárháború után az Egyesült Államok konzula lett British-Guaianában, Rózsafy Washingtonban élt és halt meg, mint a szabadalmi hivatal alkalmazottja. Makk North-Carolina államban van eltemetve, Fair Oaks mellett, Figyelmessy a Philadelphia melletti Marietta, Pa.-ban, Rózsafy pedig az arlingtoni, Va. nemzeti temetőben nyugszik. ★ Amikor Makk, az állítólagos “inas” eltávozott Kutahiából és Kossuth teljhatalmú megbízásával a zsebében Konstantinápolyba ment, Walter Gould, az amerikai “víg kedélyű kis szőke festész”, mint László Károly írja róla, ott maradt a magyarok között és munkához látott. Július 6-án leült és hosszabb levelet írt a newyorki “Commercial Advertiser” című lap számára, érdekesen írva le útját és a kisázsiai első napok eseményeit. A lap a levelet 1851. szeptember 11-i számában közölte s azt, az akkori idők szokása szerint számos más lap teljes egészében átvette. Gould több levelet is helyezett kilátásba, azonban több levele nem jelent meg. Valószínűleg nem is írta meg őket, amit bátran feltételezhetünk, mert a Kutahiában töltött 33 nap alatt öt nagyobb és 14 kisebb képet festett, amely munka bizonyosan annyira lekötötte, hogy hosszabb levelek írására sem ideje, sem kedve nem volt. (Befejező közlemény következik)
