Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

meg. Két hónap múlva a lapot átadta jó barátjának, a nála jóval fiatalabb Rózsafy Mátyásnak (1828—1893), aki azt megszűnéséig, júl. 4-ig szerkesztette. A két férfi hűséges barát maradt. Rózsafy, aki Makk összeesküvésének is aktív tagja volt, előbb került az Egyesült Államokba, ahová Makk is követte s barátja farmján halt meg röviddel azután.

Makk Komáromban árulás gyanúja alá került, bár Thaly Zsigmond szerint mindössze azt követte el, hogy két ízben megtagadta egy ütegnek lövegekkel való ellátását, mert az erre vonatkozó parancsot nem írásban kapta. Felfüggesztik és letartóztatják, de később felmentik. '3

Kossuth ismerte Makk háborús pályafutását annál is inkább, mert amikor Makk elfogatása után hibbant elmeállapotot igyekeztek rábizonyítani a rabiátus katonára, ő maga azt az útasítást adta, hogy a legnagyobb kímélettel kell kezelni, mert “betegágya mellett egy hálás nemzet virraszt’’. >4

Hosszas hányódás után Makk Rózsafyval együtt 1850. végén a kisázsiai Brusszában tartózkodott, ahová kétségkívül azért mentek, hogy Kossuthhoz közelebb lévén, vele esetleg személyes összeköttetésbe léphessenek. 1850. decemberében Rózsafy levelet írt Kossuthnak, hogy “Makk vezér” és ő beszélni szeretnének a kormányzóval. >s Kossuth hosszabb ideig nem válaszolt a levélre, amikor azonban Lemmi 1851. március 15-én Kutahiába érkezett, már pár nap múlva, március 21-én levelet küldött Brusszába, amelyben nemcsak meghívta Rózsafyt, hanem egyúttal 200 piasztert is küldött útiköltségre. Rózsafy nyolc napig maradt Kutahiában.

Két hónap elmúlt, Kossuth közben csaknem hetenkint ír Lemminek Konstantinápolyba. Junius elején Kossuth kap levelet (jun. 2. dátummal) Konstantinápolyból. A levelet Makk írta, de nem egyedül: a már akkor hozzájuk csatlakozott harmadik összeesküvő, Figyel - messy Fülöp volt őrnagy is írt hozzá.

Az exaltált hangú, magyarul és németül keverve írt levélben mindketten életüket ajánlják fel Kossuthnak. Érintkezésbe léptek az amerikai követséggel, amelynek egyik hivatalnoka, Henry A. Homes (1812— 1887), aki száműzetésük legelső napjai óta igen sok nagy szívességet tett a magyaroknak, belegyezett abba, hogy Makk elmenjen Kutahiába Walter Gould arcképfestővel, mint annak inasa és így személyesen beszélhessen Kossuthtal (Homes beleegyezését Vay László szerezte meg.)

A festő és állítólagos inasa el is indult. Junius 16-án már Brusszában voltak, ahonnét Makk újra ír Kossuthnak. Elmondja, hogy miről ismerhetik fel Kutahiában. “Nevem John, amerikai német vagyok.” Vitorlavászon ruhába lesz, csak németül tud és Ihász Dániel alezredest fogja keresni, akinek előre megírt német kérdésére “felteendek orromra egy sötétzöld pápaszemet, miről s ruhámról rámismerhet”.

László Károly adata szerint a különös pár junius 22-én érkezett Kutahiába. Makk napokig nem tud Kossuth közelébe jutni, közben azonban folyton írja a leveleket a kormányzónak. “Ha mártírja lennék a szabadságnak, ... a másvilágon Krisztus, Brutus, Rienzi, Spartacus, Rousseau, stb. társaságában fogjuk üdvözölni . . .” (t. i. Kossuthot.) Majd így ír: “Az ökör csak ökör marad, ha Bécsbe küldik is, de amennyit egy magyar ökörtől várhat, annyit várjon tőlem is. Az Alföldön jártam valaha mezítláb, bő gatyában a tanyára.

13 Sigmund Thaly: The fortress of Comorn, London, 1852.

14 Thaly op. cit.

15 Kende Géza: Magyarok Amerikában, 1927. I. 316. ■ 6 Jánosy Dénes: A Kossuth emigráció Angliában és

Amerikában, Budapest, 1948.

GIACOMO LEOPARDI

e&tjen

Olaszból fordította: Ballagó József

Ezüstös, édes éj van, szél se rezdül, a ház fölött, mint fán gyümölcs, békésen mereng a hold, s halványan mutatja mind a távol halmokat. — Óh, asszonyom, már hallgat minden ösvény, a balkonokról csak ill-oll szűrődik bágyadt lámpafény:

Te alszol édes álom karjain, mely békés szobádban rögtön átölelt, s már bú nem marja szívedet, és nem tudod, nem sejtheted, hány mély sebet ütöttél szívemen. Te alszol, én azonban kint köszöntőm álnokul jóságos egünk s az ős természetet, nagy mindenhatónk, ki engem kínra szült. — "Tőled a reményt megtagadom — mondta — még a reményt is. Szemed se ragyogjon, csak könnyeken ál." —

Ma ünnepünk volt, s Te most vigalmait pihengeted, s talán azt álmodod, hogy kiknek tetszettél Te, és hányán neked: nem én, — tudom, — nem mintha azt remélném, hogy rám is gondolsz olykor álmaidban.

Remegve kérdem addig én a sorstól, hogy vár-e még élet reám a földön, s rémült sikollyal földre roskadok. Mily szörnyű napok ily zsenge ifjúkorban!

Óh, én nem hallhatom sokkal tovább a munkás magányos énekét, ki késő éjjel tér meg viskójába mulatság után; — s keservesen szorítja szívem a szörnyű gondolat: mily gyorsan múlik minden itt a földön, s nyoma sem marad.

Az ünnep. íme, elröpült, nyomába köznap lép megint, s múló idő sodor magával mindent, mit ember alkotott.

Avagy az antik népek hangja merre tűnt? S hová enyészett őseink híre, a büszke Róma roppant birodalma, a légiók, s világra, tengerekre szóló győzelmeik? — Ma csend és béke mindenütt, a föld már régen elcsitult, s reájuk nem veszt senki szói. — Emlékszem, gyermekkoromban, mikor — mint mások — még én is várva-vártam minden ünnepet, s csak később, ha már a fény kihúnyt, gyűrtem búsan virrasztva párnám pelyheit, s egy ének, mely a késő éji órán a messze útról egyre elhalóbban hangzott, épígy szorongatta szívemet.

Alpáron ettem cseresznyét, a Tiszába íürdöttem . . .” ránt is így írja le az eseményt. “Az inas egyszer csak megszólal magyarul s kisül róla, hogy ő Makk József Június 25-én négy levelet ír, többször ismételve bennök magyarul: “Csókolom a gondolatait . . 13 14 15 16

Makk megjelenését régebben úgy állították be, mintha teljesen váratlanul érte volna Kossuth tot. A romantikus színezésre amúgy is hajlamos Hegedűs Ló-25