Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-11-01 / 11-12. szám

VILÁG FÓRUM Az elmúlt két hónapban Indokína kivételével se­hol sem volt háború. Nyugat és kelet csak szavak­ban és diplomáciai jegyzékekben harcolt s ennek a tusakodásnak a színhelye az Egyesült Nemzetek new­­yorki közgyűlése, a washingtoni Fehér Ház, a londoni Downing Street és a moszkvai Kreml volt. A béke azért nem volt teljes, mert Indokínán kívül másutt is folyt emberi vér. Tüntetések, választások, meg kivég­zések adták rá az alkalmat. A koreai haza nem térő foglyok ügye Koreában immár hónapok óta folyik az Egyesült Nemzetek és a kommunisták képviselői között a béke­tárgyalás előkészítése. A kritikus pont, ahol ismét nem tudnak megegyezni, a hazatérni nem akaró hadifoglyok sorsa. Mindkét oldalnak módjában áll a semleges bi­zottság ellenőrzése alatt rábeszélni a foglyokat a haza­térésre. Huszonhárom amerikai közül, akik megtagad­ták a repátriálást, egy tért vissza. Ezzel szemben a kommunisták, akik órákat töltenek minden egyes em­berrel, az eddig kihallgatott ezrekből csak elenyészően keveset tudtak meggyőzni. A fegyverszüneti szerződés szerint a hazatérni nem akaró foglyok sorsáról a po­litikai (béke) konferenciának kell döntenie. Bezárult az Egyesült Nemzetek idei ülésszaka Mialatt Koreában az egyénekre leszűkített lélek­tani háború folyik, az Egyesült Nemzetek közgyűlésén az amerikai delegátus vitathatatlan bizonyítékokkal alátámasztott vádat emelt a kommunisták ellen a fog­lyokkal való kegyetlen bánásmód és többezer hadi­fogoly meggyilkolása miatt. Még nem tudni, hogy mi lesz a vád későbbi folytatása, de a múlt tapasztalatai alapján könnyű volt elképzelni a megoldást: a világ­­szervezet megbélyegezte a kommunistákat s az ügy az irattárba került. Mosszadegh pere Az, utóbbi esztendők egyik legszínesebb és leg­ellentétesebb politikai figurája, Mossadegh volt iráni miniszterelnök egy teheráni hadbíróság előtt áll. Haza­árulással vádolják és halálbüntetést kérnek a fejére. Az iráni törvények értelmében azonban hatvan éven felülieket nem lehet kivégezni. Tart a feszültség Izrael körül Egyéb hírek is vannak a Közelkeletről. Az évek óta fennálló arab-izráeli feszültség ismét lángrarobbant és közel volt a robbanáshoz. Izráeli csapatok behatol­tak jordáni területre és az arab állam panaszt emelt az Egyesült Nemzeteknél. Anglia és az Egyesült Álla­mok gyors akciója mentette meg a helyzetet az el­mérgesedéstől. Washington közölte az izráeli kormány­nyal, hogy beszüntetik az új állam további segélye­zését, ha nem hajlandók békén-hagyni szomszédaikat. Ugyanakkor az Egyesült Nemzetek úgy döntött, hogy megszigorítja ezeknek a -közelkeleti országoknak az ellenőrzését. A bermudai konferencia A nyugati világ vezetői között ismét felmerült az elmúlt nyárra tervezett, de a francia kormányválság és Churchill betegsége miatt elhalasztott bermudai kon­ferencia megrendezésének a gondolata. Egyes sajtó­vélemények szerint ez a konferencia most nem volt annyira szükséges, mint a nyáron. Néhány hónappal ezelőtt súlyos ellentétek voltak a nyugati szövetsége­sek között s úgyszólván minden szempontból a Szov­jet volt a hangadó. Az utóbbi időben azonban ezek az ellentétek teljesen elsimultak. A nyáron az angolok még ragaszkodtak egy Malenkovval való találkozóhoz. Ma már feladták ezt a tervet. Ezért Washington nem nagyon lelkesedett a bermudai konferenciáért, Párizs ellenezte a tervet és még Londonban sem látták na­gyon fontosnak. Úgy tűnik, hogy Sir Winston Churchill volt az egyetlen, aki minden áron találkozni óhajtott amerikai és francia kollegáival. Egy londoni megfigyelő ezzel kapcsolatban annak a véleménynek adott kifeje­zést, hogy az idős Churchill (79 éves) át akarja adni a szabad világ vezetését Eisenhower elnöknek. A konferencia valóban különösebb eredmény nél­kül zárult. Kivéve két mozzanatot, amelyből még eset­leg sok új feszültség támadhat nemzetközi síkon. 1. A há­rom nyugati szövetséges nyilatkozatot adott ki, hogy 1954. jan 4-én hajlandó összeülni az oroszokkal Berlin­ben a német és osztrák kérdés megtárgyalására. 2. Vi­szont a németek felfegyverzését és a nyugateurópai vé­delmi rendszerbe való beiktatását ismét elhalasztották. Nagyobb visszahatással számolhatunk Eisenhower el­nöknek az atomháború ügyében a Szovjethez intézett nagyvonalú felhívása tárgyában. Már is világos, hogy a Szovjet hivatalosai vissza fogják útasítani az elnök ja­vaslatait az atomfegyverek leszerelésére vonatkozólag. Ez az eljárás viszont újabb vereséget jelent számukra a propaganda hidegháborújában. A White-ügy hullámai Az Egyesült Államokban és Nyugateurópában egya­ránt nagy port vert fel a White-ügy. Harry Dexter White az amerikai pénzügyminisztérium magasrangú tisztviselője, majd a Nemzetközi Pénzügyi Alap ame­rikai igazgatója volt a háború utáni években. A közel­múltban Brownell amerikai igazságügyminiszter nyil­vánosságra hozta, hogy az FBI jelentése szerint White szovjet kém volt. Brownell azt is állította, hogy Tru­man volt elnöknek erről tudomása volt, amikor White-t kinevezte ezekre a felelős tisztségekre. Truman tagadja a vád valóságát és amikor a szenátus egyik bizott­sága vallomástételre idézte, az alkotmány által bizto­sított jogaira hivatkozva megtagadta az idézésnek való engedelmeskedést. A nyilvános leleplezések során szá­mos Truman-adminisztrációbeli vezető személyiség neve összeköttetésbe került a White-üggyel. A demokraták azt állítják, hogy a kormány felnagyított egy lényeg­telen epizódot, hogy ezzel megerősítse a republikánus párt helyzetét. A White-ügy még koránt sincs lezárva s messzemenő következményei lehetnek. Kiosztották az idei Nobel-díjakat A közelmúltban a norvég és svéd parlamentek nyilvánosságra hozták a Nobel-díj ezévi nyerteseinek a névsorát. Két név keltett világszerte meglepetést. Az irodalmi díjat Sir Winston Churchillnek ítélték, aki nemcsak irányította, hanem — személyes formá­ban — meg is irta korunk történelmét. Az 1952.-es békedíjat, amelyet tavaly nem adtak ki, Albert Schweit­zer orvos, filozófus, orgonaművész és afrikai misszio­nárius kapta. Az idei békedíj nyertese pedig egy ka­tona, George Marshall tábornok, az Egyesült Államok volt vezérkari főnöke, külügyminisztere, végül honvé­delmi minisztere, a Nyugateurópát a kommunizmustól megmentő Marshall-terv megfogalmazója lett. Jellemző a mai világ állapotára, hogy egyes ka­tonák többet tesznek a béke érdekében, mint az arra hívatott politikusok és diplomaták. Mérlaky László. 21

Next

/
Thumbnails
Contents