Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
Már a legénység is látja. . . Egetverő hurráh hangzik fel a “St. Louis”-on . . . Meg van mentve a száműzött, meg van mentve a becsület, vérontás nélkül. . . ! Ingraham feltekint Szmirna kék egére. A partról ezrek lelkes rivalgását hozza felé a szellő. JÖN A HÍR TENGERENTÚLRÓL A szmirnai incidens részletei csak hosszú hetekkel a vázolt események után kerültek az amerikai saj tóba. A “Harper’s New Monthly Magazine” 1853 szeptemberi számának egyik tudósítása szerint “az ügy nagy érdeklődést kelt és fontos kihatással lesz az Egyesült Államok és Ausztria viszonyára.” Szeptember 3-án a new yorki “Examiner” vezércikkben foglalkozott Koszta esetével, utalva a new yorki “Weekly Tribune” röviddel előbbi megjegyzéseire; “Egyáltalán nem túloz a Tribune, amikor kijelenti, hogy bár nem ismeretes, milyen politikai pártállásu Ingraham kapitány, mégis: ha elsülyesztette volna az osztrák hadihajót, ő lenne az Egyesült Államok következő elnöke... Meg kell végre tanitani az osztrák tiszteket arra, hogy hagyják békében azokat, akiknek amerikai útlevelük van *8 és szórakozzanak csak angolok elpáholásával, amit, mint a tapasztalat mutatja, büntetlenül tehetnek meg ...” 19 A “Tribune” szeptember 10.-i vezércikke szerint “az Amerika és Ausztria közötti viszály ezen fordul meg: védekező, vagy támadó jellegű volt-e Ingraham cselekedete? Jogtalanság ellen védekezett-e, vagy pedig ő követett el jogtalanságot? Döntsön a civilizált világ.” A nagyközönség ekkor még nem kapott teljes, részletes beszámolót az incidensről. A legnagyobb hírlapokban megjelent tudósítások is rövidek, hézagosak és sok tekintetben tévesek voltak. Annak már hire járt, hogy Johann Georg Hülsemann lovag, Ausztria washingtoni ügyvivője, csipős jegyzéket küldött Marcy külügyminiszternek ; ezt azonban hivatalos körökben nem erősítették meg. Csak szeptember végén jelent meg néhány behatóbb ismertetés egyes újságokban. Akkor már legalábbis nem cáfolták fehérházi és külügyminisztériumi körök, “jólinformált személyek”, a Hülsemann-jegyzék hírét. A közvélemény félreérthetetlenül Ingraham és Koszta pártjára állt. A “splendid isolation” politikáját szolgáló és kiszolgáló közéleti emberek viszont mosták kezeiket és leleményesen iparkodtak politikai tőkét kovácsolni az ügyből a Pierce-18 Koszténak nem volt amerikai útlevele. 19 Utalás néhány korábbi esetre, tárgyilagosság nélkül. kormány és különösképpen Marcy külügyminiszter ellen. Szeptember utolsó napjaiban végre hivatalos közlés jelent meg arról, hogy augusztus 29-én Hülsemann lovag jegyzéket intézett a külügyminiszterhez a Koszta-ügyre vonatkozólag. “Fehérházi körök” hozzátették, hogy Marcy, Pierce elnökkel folytatott hosszas megbeszélés után, rendkívül fontos nyilatkozatot fog tenni, mely nem csupán a szmirnai esetet fogja tisztázni, hanem egyszersmindenkorra meg fogja szabni azokat az elveket, melyek hasonló esetekben irányadók lesznek. Most már napról-napra fokozódó izgalommal leste a sajtó a fejleményeket. A “Tribune” október elsejei száma “Washington, szeptember 28” dátummal jelentette: “A ‘Star’ szerint Marcy külügyminiszter válaszjegyzéke még szombat előtt nyilvánosságra kerül.” Végre megjelent a jegyzék és teljes egészében a nemzeti és nemzetközi nyilvánosság elé tárta az ügyet. Marcy közreadta Hülsemann átiratának egész szövegét, a maga szeptember 28-iki keletű válaszával egyetemben. f Ez a jegyzékváltás az Egyesült Államok diplomáciai történetének egyik mérföldköve. Duncan N. Ingraham porlréja (1854) (The Mariners’ Museum, Newport News, Va.) 20
