Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
f m E. S. Offley, az Egyesült Államok szmirnai konzulja, nem éppen kellemes meglepetésként fogadta a “St. Louis” parancsnokának érdeklődését a kihos ügy iránt. Igen-igen, mondta kelletlenül, csakugyan van “első papir”-ja annak az embernek. “Tezkereh”-j e is van a törököktől. A “Tezkereh” dolga nem tartozik ránk. Az “első papír” pedig . . . Well, lehet, hogy ér valamit s lehet, hogy semmit nem ér. Az kétségtelen, hogy az az ember nem polgára az Egyesült Államoknak. Az osztrákok makacs elhatározása nyilvánvalóan az, hogy Kosztát, mint osztrák alattvalót, erőnek-erejével visszaszállítsák Ausztriába. Törökország bizonyosan nem kíván részt ebből a kellemetlen ügyből. A Porta mosni fogja kezeit. A jelenlegi nemzetközi helyzetben a legajánlatosabbnak az látszik, hogy Amerika kormánya ugyanazt tegye. Az óvatos Offley húzódozó magatartása elég bizonytalankodást árult el ahhoz, hogy Ingraham megérezze: van ebben a dologban elég hely s elég ok a józan kétely számára, Koszta javára. A konzul nem ad határozott véleményt az “első papír” jogérvényéről; azt mondja, hogy erre nézve érintkezésbe lépett John P. Brown konstantinápolyi USA-ügyvivővel s választ vár tőle. Hozzáteszi, hogy már a török hatóságokkal is beszélt, különösebb eredmény nélkül. Ingraham természeténél fogva idegenkedett finomkodó diplomáciai kifejezésektől, jogi árnyalatoktól. Sem érzéke nem volt irántuk, sem gyakorlata bennük. A következőket jelentette ki: Az osztrákok semmi esetre se fognak türelmesen várakozni addig, amig Mr. Brown bokros teendői megengedik, hogy az ügyet mérlegelje s Offley urnák választ küldjön. Azok, akik ilyen banditamódszerektől sem riadtak vissza, hogy Kosztát kezükbe kaparitsák, ezután sem fognak habozni és nyilván készen állnak arra, hogy a dolgot rövid utón befejezzék, még mielőtt külső beavatkozás meggátolhatná őket. O, Ingraham, mint amerikai haditengerészeti kapitány, tudatában van a tisztségével járó rendkivüli jogoknak s azok bizonyos kiterjeszthetőségének különleges ügyekben szerte a tengereken. Megpróbál tehát időt nyerni a konzuli és diplomáciai eljárás lefolytatására. A legelső teendő szerinte az, hogy keressék fel Kosztát az osztrák hajón. Offley némi habozás után elfogadta ezt. Utóvégre is egy ilyen látogatás nem árthat és esetleg használhat. Legalábbis azt eredményezheti, ha mást nem, hogy alaposabb jelentés irható az ügyről a washingtoniaknak. S közben talán a makacs Ingrahamnak elmegy a kedve a további beavatkozástól olyan ügyekbe, melyek nem tartoznak rá. A konzul és a hajóskapitány a “Hussar” mellé érkezett. Felszóltak csónakukból az ügyeletes tisztnek, hogy Von Schwarz kapitányt keresik. A tiszt tudni akarta, hogy milyen ügyben. Ingraham kertelés nélkül megmondta, hogy a “Hussar”-on fogva tartott idegen felől akarnak beszélni vele. A tiszt zavartan azt válaszolta, hogy kapitánya a városba ment, az osztrák főkonzulhoz, a hajón pedig “semmiféle idegen” nincs. Ingraham azt javasolta Offley-nek, hogy menjenek mindjárt az osztrák főkonzulhoz. Herr von Weckbecker, Ó Császári Felsége I. Ferenc József szmirnai főkonzulja, dolgozószobájában fogadta az urakat. Udvarias, de kimért bemutatkozás után az amerikai tiszt a kérdések egész sorozatát intézte Weckbeckerhez. A főkonzul láthatóan fokozódó ingerültséggel hallgatta Ingrahamot, majd a következő kijelentéseket tette: Von Schwarz kapitány nem jött a főkonzulátusra. Hogy hói lehet, azt nem tudja; valószinüleg a hajóján, mert ott a helye. Ami a foglyot illeti, az csakugyan a “Hussar”-on van. Csakis Schwarz kapitány engedélyével lehet meglátogatni. Az egész ügyet a kapitány intézi. Ingraham visszavágott azzal, hogy most jönnek a “Hussar”-ról, melynek ügyeletes tisztje szerint nincs fogoly a hajón. Weckbecker azt válaszolta, hogy hajlandó küldöncöt meneszteni a kapitányért s aztán majd konferenciát tartanak. A küldönc elment s mig távol volt, a három ur megpróbált a kínos ügyet nem érintő udvarias társalgásba bocsátkozni, de ez sehogyse sikerült. Annál szerencsésebb körülmény volt hát, hogy Schwarz kapitány meglepően gyorsan jelent meg, sokkal hamarabb, mint azt — tekintve a főkonzulátusnak a “Hussar”-tól való jókora távolságát — várni lehetett volna. A két amerikainak az volt az érzése, hogy Schwarz az egész idő alatt a főkonzulátus egy másik helyiségében tartózkodott. . -12 Von Schwarz jóváhagyását adta Koszta Márton meglátogatásához. Ingraham, Offley, Weckbecker és Schwarz most már együtt indult a “Hussar”-ra. ★ ★ ★ A fedélzeten elibük vezették Kosztát, aki siralmas állapotban volt. Láncra volt verve, borotválatlan és rongyos volt, bizonytalanul lépkedett. Ingraham azonnal azt követelte, hogy a fogoly láncait vegyék le. “Ez az ember mindaddig ártat-12 Ingrahamnak családjához intézett leveleiből, melyek a south carolinai leszármazottak birtokában vannak. Brown amerikai ügyvivő igy irt: 16
