Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

kalmas lesz arra, hogy ott ezek a Kossuth-emlékek ki­állíttassanak, kölcsönadták a képeket, amelyek tehát az ünnepélyes leleplezés után ott lesznek kiállítva. Walter Gould kutahiai látogatása csak mellékepi­zódja volt egy tragikus magyar történelmi eseménynek: annak az összeesküvésnek, amely 1853-ban Erdélyből indult volna el. Gould látogatása csak ürügy volt arra, hogy megnyerjék Kossuth beleegyezését az összeesküvés tervéhez, amihez a kormányzó, sajnos, hozzá is járult. A következőkben részletesebben mondjuk el a tör­ténelmi epizód számos irányból összefolyó részleteit. ★ Walter Gould 1829-ben született Philadelphiában és ott volt tanítványa J. R. Smithnek és a híres Thomas Sully-nak, kora legkiválóbb amerikai arcképfestőjének. 2 Még húszéves sem volt, amikor a virginiai Fredericks­­burgban számos arcképet festett, amelyek azonban a polgárháború idején elpusztultak. Húszéves lehetett, a­­mikor átment Európába, ahol rövid ideig Párisban, majd hosszabb ideig az olaszországi Firenzében tartóz­kodott. Onnét a közel-keletre ment s Konstantinápoly­ban állapodott meg. Ott többek között lefestette Sir George Stratford-Canning angol követet és a török nagyvezért is.3 Itt festette egyik legjobb munkáját: “An eastern story teller” címmel, amely jelenleg a phila­delphiai Matthew Baird-gyűjteményben van. 1857-ben a londoni Royal Academy of Arts állította ki “Repose after the bath” című képét, amelyet Firenzében festett. 4 1878-ban találkozunk Gould nevével még egyszer levélben, amelyet valaki “Irenaeus” álnév alatt írt az egyik new-yorki laphoz, nagy dicsérettel emlékezvén meg Gould művészi teljesítményeiről. Lehetséges, hogy ez a megemlékezés a művész halála után íródott. 5 Ennyi az egész, amit Gouldra vonatkozólag meg tudtunk állapítani. Valószinű, hogy Gould Olaszországban találkozott a nála hét évvel idősebb Adriano Lemmi-vel, aki ké­sőbb elég jelentős szerepet játszott a magyar összeeskü­­vési terv részleteinek kidolgozásában s aki kétségkívül egyik elindítója volt a későbbi tragikus eseményeknek. A két férfiú egyidőben volt Konstantinápolyban, amikor az odaszorult magyar emigránsok legveszedelmesebbjei­vel is kapcsolatba kerültek, akikkel a terv elindításának részleteit együtt főzték ki. Gould, a 22 éves amerikai fiatalember, Lemmi, a 29 éves olasz forradalmár és az új magyar szabadságharc kitörésére számító magyar emigránsok együtt dolgozták ki a tervet, amelynek Gould kutahiai látogatása egyik döntő fontosságú epi­zódjává lett. Ez a Lemmi rovottmúltú, meglehetősen titokzatos egzisztencia volt, akinek valahogy sikerült az olasz 2 3 4 * 6 7 8 9 10 11 12 2 Mantle Fielding: Dictionary of American painters, sculptors and engravers, Philadelphia, 142. old. 3 C. E. Clement — L. Hutton: Artists of the 19th century, Boston, 1885, I. 307. 4 Algernon Graves; The Royal Academy of Arts, Dictionary of contributors 1769-1904, London, 1905, III. 281. s New York Observer, Jan. 24, 1878. 6 Domenico Margiotta: Adriano Lemmi, chef sup­reme des francs macons, Paris, 1895. Röviditett német kiadása Paderborn, 1896. 7 Eugenio Kästner: Mazzinie Kossuth, Firenze, 1929. 8 Lajos Pásztor: Lajos Kossuth nel suo carteggio con Adriano Lemmi, 1851-52. A “Janus Pannonius” folyóiratban, Róma, 1947. No. 2-3, 433-488. old. A tanul­mány Kossuthnak 20 darab, Lemmihez franciául irt levelét közli, 1851. márc. 31-től 1852. jan. 5.-ig. 9 László Károly op. cit. 61. old. 10 Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. X. 476. 11 Görgey István: 1848-49, I. 76. 12 Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten, 1848. II. 322. 24 “Risorgimento” legnagyobb alakjának, Mazzininak bi­zalmába férkőzni. Mazzini összeköttetésben állott Kos­suthtal és ő ajánlotta neki, hogy egy időre vegye maga mellé Lemmit, akiben hasznos összeesküvő tár­sat látott. Mazzininak valószínűleg nem volt tudomása Lemmi zivataros múltjáról. Lemmi Livornóban született, 1822- ben, de fiatalon Franciaországba került. Marseilleben, mert jótevőjét, Dr. Grand-Boubaque-et nagyobb összeg erejéig meglopta, 1844-ben egy évi és egy napi börtön­­büntetésre ítélték, amit ki is töltött. 1846-ban, Kon­stantinápolyban tartózkodván, áttért a zsidó hitre. Ugyanott ismerkedett meg a szabadkőművességgel, amelynek később olaszországi feje lett. Mikor “szuverén pontifex ’-szé választották, beszédében állítólag ezt mon­dotta: “Szivemet kettős gyűlölet tölti be: Isten és Fran­ciaország ellen. Ha nem volnék olasz, porosz szeretnék lenni.” 6 Lemmi 1906-ban, 84 éves korában halt meg Firen­zében, ugyanabban a városban, ahol Gould is olasz­­országi tartózkodásának majdnem minden idejét töl­tötte. Kossuth először mint inast, majd mint másolót és írnokot (facchino) alkalmazta maga mellett Lemmit, majd később titkárává tette amerikai útja első részle­tére. Lemmi egyike volt a “Mississippi” amerikai hadi­hajó utasainak, átment az Egyesült Államokba, ahová 1851. nov. 10.-én érkezett. Itt csak rövid ideig volt, mert 1852. február végén már Málta szigetéről ír Kos­suthnak. 7 Lemmi 1850-ben kezdett levelezni Kossuthtal 8, de csak 1851. március 15.-én érkezett Kutahiába, ahol az­előtt valószínűleg nem járt. 9 Csak rövid ideig maradt ott, mert már március 31.-én Kossuth levelet ír neki, amiből feltételezhetjük, hogy március vége felé már el is távozott. A következő öt hónap alatt Kossuth tovább levelezett vele. Ezeket a hónapokat Lemmi legtöbbnyire Konstantinápolyban töltötte, ahol a magyarokkal állandó összeköttetésben maradt. A magyarok között kétségkívül Makk József volt tűzérezredes játszotta a legfontosabb szerepet, aki Kon­­stantinápolyba érkezése után az ottani magyar kilónia tagjain keresztül hamarosan megismerkedett Lemmivel és Walter Gould amerikai festővel. Gould, azon a réven, hogy Stratford-Canning angol követet is lefes­tette, bejáratos volt az angol követséghez, ahol a ma­gyar emigránsok vezetői is gyakran megfordultak, fő­képen Vay László volt honvédőrnagy, gróf Andrássy Gyulának, Kossuth régebbi megbízottjának utóda, aki Kossuthtal állandóan levelezett. A tervet, hogy Erdélyen keresztül új forradalmat kell indítani Magyarország felszabadítására, nemcsak a magyar száműzöttek főzték ki, hanem a francia kor­mány keze is benne volt, annyira, hogy az utóbbinak előszobáiból ment ugyanakkor a titkos információ Bécs­­be a magyar mozgolódásról. '» Makk József (1811—1868) hívatásos katona volt, aki pályafutását az osztrák hadseregben kezdte. (Nevét gyak­ran Mack-nak írták, ő maga is.) Először a lovasságnál szolgált, majd a tüzérséghez került, ahol öt évet töl­tött, jó nevet szerezve magának. A szabadságharc ki­törésekor oktató altiszt volt a pesti katonai mérnökkari iskolában. Nehogy átmenjen a magyar ügyhöz, tisztté nevezték ki, amit azonban nem fogadott el, hanem mint hadnagy, beállott a magyar honvédseregbe. Nagy­­szonbatnál megsebesült s mint a hadsereg egyik hősét emlegették, n A pesti nemzetgyűlés is dicsérettel em­lékezett meg róla. 12 Később, mint őrnagy, majd ezredes, a komáromi vár tüzérségének lett parancsnoka. Komáromban megalapította a “Komáromi Értesítő” című lapot, amelynek első száma 1849. jan. 9-én jelent

Next

/
Thumbnails
Contents