Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
kalmas lesz arra, hogy ott ezek a Kossuth-emlékek kiállíttassanak, kölcsönadták a képeket, amelyek tehát az ünnepélyes leleplezés után ott lesznek kiállítva. Walter Gould kutahiai látogatása csak mellékepizódja volt egy tragikus magyar történelmi eseménynek: annak az összeesküvésnek, amely 1853-ban Erdélyből indult volna el. Gould látogatása csak ürügy volt arra, hogy megnyerjék Kossuth beleegyezését az összeesküvés tervéhez, amihez a kormányzó, sajnos, hozzá is járult. A következőkben részletesebben mondjuk el a történelmi epizód számos irányból összefolyó részleteit. ★ Walter Gould 1829-ben született Philadelphiában és ott volt tanítványa J. R. Smithnek és a híres Thomas Sully-nak, kora legkiválóbb amerikai arcképfestőjének. 2 Még húszéves sem volt, amikor a virginiai Fredericksburgban számos arcképet festett, amelyek azonban a polgárháború idején elpusztultak. Húszéves lehetett, amikor átment Európába, ahol rövid ideig Párisban, majd hosszabb ideig az olaszországi Firenzében tartózkodott. Onnét a közel-keletre ment s Konstantinápolyban állapodott meg. Ott többek között lefestette Sir George Stratford-Canning angol követet és a török nagyvezért is.3 Itt festette egyik legjobb munkáját: “An eastern story teller” címmel, amely jelenleg a philadelphiai Matthew Baird-gyűjteményben van. 1857-ben a londoni Royal Academy of Arts állította ki “Repose after the bath” című képét, amelyet Firenzében festett. 4 1878-ban találkozunk Gould nevével még egyszer levélben, amelyet valaki “Irenaeus” álnév alatt írt az egyik new-yorki laphoz, nagy dicsérettel emlékezvén meg Gould művészi teljesítményeiről. Lehetséges, hogy ez a megemlékezés a művész halála után íródott. 5 Ennyi az egész, amit Gouldra vonatkozólag meg tudtunk állapítani. Valószinű, hogy Gould Olaszországban találkozott a nála hét évvel idősebb Adriano Lemmi-vel, aki később elég jelentős szerepet játszott a magyar összeesküvési terv részleteinek kidolgozásában s aki kétségkívül egyik elindítója volt a későbbi tragikus eseményeknek. A két férfiú egyidőben volt Konstantinápolyban, amikor az odaszorult magyar emigránsok legveszedelmesebbjeivel is kapcsolatba kerültek, akikkel a terv elindításának részleteit együtt főzték ki. Gould, a 22 éves amerikai fiatalember, Lemmi, a 29 éves olasz forradalmár és az új magyar szabadságharc kitörésére számító magyar emigránsok együtt dolgozták ki a tervet, amelynek Gould kutahiai látogatása egyik döntő fontosságú epizódjává lett. Ez a Lemmi rovottmúltú, meglehetősen titokzatos egzisztencia volt, akinek valahogy sikerült az olasz 2 3 4 * 6 7 8 9 10 11 12 2 Mantle Fielding: Dictionary of American painters, sculptors and engravers, Philadelphia, 142. old. 3 C. E. Clement — L. Hutton: Artists of the 19th century, Boston, 1885, I. 307. 4 Algernon Graves; The Royal Academy of Arts, Dictionary of contributors 1769-1904, London, 1905, III. 281. s New York Observer, Jan. 24, 1878. 6 Domenico Margiotta: Adriano Lemmi, chef supreme des francs macons, Paris, 1895. Röviditett német kiadása Paderborn, 1896. 7 Eugenio Kästner: Mazzinie Kossuth, Firenze, 1929. 8 Lajos Pásztor: Lajos Kossuth nel suo carteggio con Adriano Lemmi, 1851-52. A “Janus Pannonius” folyóiratban, Róma, 1947. No. 2-3, 433-488. old. A tanulmány Kossuthnak 20 darab, Lemmihez franciául irt levelét közli, 1851. márc. 31-től 1852. jan. 5.-ig. 9 László Károly op. cit. 61. old. 10 Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. X. 476. 11 Görgey István: 1848-49, I. 76. 12 Pap Dénes: A magyar nemzetgyűlés Pesten, 1848. II. 322. 24 “Risorgimento” legnagyobb alakjának, Mazzininak bizalmába férkőzni. Mazzini összeköttetésben állott Kossuthtal és ő ajánlotta neki, hogy egy időre vegye maga mellé Lemmit, akiben hasznos összeesküvő társat látott. Mazzininak valószínűleg nem volt tudomása Lemmi zivataros múltjáról. Lemmi Livornóban született, 1822- ben, de fiatalon Franciaországba került. Marseilleben, mert jótevőjét, Dr. Grand-Boubaque-et nagyobb összeg erejéig meglopta, 1844-ben egy évi és egy napi börtönbüntetésre ítélték, amit ki is töltött. 1846-ban, Konstantinápolyban tartózkodván, áttért a zsidó hitre. Ugyanott ismerkedett meg a szabadkőművességgel, amelynek később olaszországi feje lett. Mikor “szuverén pontifex ’-szé választották, beszédében állítólag ezt mondotta: “Szivemet kettős gyűlölet tölti be: Isten és Franciaország ellen. Ha nem volnék olasz, porosz szeretnék lenni.” 6 Lemmi 1906-ban, 84 éves korában halt meg Firenzében, ugyanabban a városban, ahol Gould is olaszországi tartózkodásának majdnem minden idejét töltötte. Kossuth először mint inast, majd mint másolót és írnokot (facchino) alkalmazta maga mellett Lemmit, majd később titkárává tette amerikai útja első részletére. Lemmi egyike volt a “Mississippi” amerikai hadihajó utasainak, átment az Egyesült Államokba, ahová 1851. nov. 10.-én érkezett. Itt csak rövid ideig volt, mert 1852. február végén már Málta szigetéről ír Kossuthnak. 7 Lemmi 1850-ben kezdett levelezni Kossuthtal 8, de csak 1851. március 15.-én érkezett Kutahiába, ahol azelőtt valószínűleg nem járt. 9 Csak rövid ideig maradt ott, mert már március 31.-én Kossuth levelet ír neki, amiből feltételezhetjük, hogy március vége felé már el is távozott. A következő öt hónap alatt Kossuth tovább levelezett vele. Ezeket a hónapokat Lemmi legtöbbnyire Konstantinápolyban töltötte, ahol a magyarokkal állandó összeköttetésben maradt. A magyarok között kétségkívül Makk József volt tűzérezredes játszotta a legfontosabb szerepet, aki Konstantinápolyba érkezése után az ottani magyar kilónia tagjain keresztül hamarosan megismerkedett Lemmivel és Walter Gould amerikai festővel. Gould, azon a réven, hogy Stratford-Canning angol követet is lefestette, bejáratos volt az angol követséghez, ahol a magyar emigránsok vezetői is gyakran megfordultak, főképen Vay László volt honvédőrnagy, gróf Andrássy Gyulának, Kossuth régebbi megbízottjának utóda, aki Kossuthtal állandóan levelezett. A tervet, hogy Erdélyen keresztül új forradalmat kell indítani Magyarország felszabadítására, nemcsak a magyar száműzöttek főzték ki, hanem a francia kormány keze is benne volt, annyira, hogy az utóbbinak előszobáiból ment ugyanakkor a titkos információ Bécsbe a magyar mozgolódásról. '» Makk József (1811—1868) hívatásos katona volt, aki pályafutását az osztrák hadseregben kezdte. (Nevét gyakran Mack-nak írták, ő maga is.) Először a lovasságnál szolgált, majd a tüzérséghez került, ahol öt évet töltött, jó nevet szerezve magának. A szabadságharc kitörésekor oktató altiszt volt a pesti katonai mérnökkari iskolában. Nehogy átmenjen a magyar ügyhöz, tisztté nevezték ki, amit azonban nem fogadott el, hanem mint hadnagy, beállott a magyar honvédseregbe. Nagyszonbatnál megsebesült s mint a hadsereg egyik hősét emlegették, n A pesti nemzetgyűlés is dicsérettel emlékezett meg róla. 12 Később, mint őrnagy, majd ezredes, a komáromi vár tüzérségének lett parancsnoka. Komáromban megalapította a “Komáromi Értesítő” című lapot, amelynek első száma 1849. jan. 9-én jelent