Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-11-01 / 11-12. szám

rikai szenátus minden ülését imával kezdi és hogy a lakosság több mint kilencven százaléka hívőnek vallja magát, jogosnak tekinthetjük azt a vezető helyet, amelyet ez a még nagyon fiatal emberi közösség elfoglalt. Ezekhez még összehasonlításképpen megemlíthetjük a törvény előtti egyenlőséget a totalitárius rendszerek jognélküliségével szemben, és mint utolsót, a testi munkás és az Egyesült Államok elnöke közötti jövedelembeli különbséget, amely eltörpül a kényszermunkás és az “emberiség nagy jótevői” közötti különbség mellett.

Külön megfontolást érdemel Eisenhower sokszor emlegetett középútas politikája. Nagyon sok emberi közösség szélsőségesen jobboldalinak vallja magát, mások pedig szélsőségesen baloldalinak. Még sokkal többen hiszik, hogy a jobboldal ellentéte a baloldalnak és hogy egyiknek a túlkapásait csak a másik képes egyensúlyozni. A középútas politika nagyon sok helyen egyet jelent a határozatlansággal és elvnélküliséggel, és bizonyos lenézésben van része. Az utóbbi időben azonban megfigyelhettük olyan országokban, ahol egymással ellentétes rendszerek követték egymást, hogy a szélsőbal híveiből alakultak a legvadabb szélső jobboldaliak és újabb rendszerváltozás esetén ezek ismét visszaalakultak a kommunista párt erősségeivé. Ez alapjában véve nem is olyan meglepő, ha elgondoljuk, hogy mindkét szélsőséges rendszer gyűlöletet hirdet s a velük nem egyezőket kiírtja. Egy véresszájú baloldali szónok beszédét elmondhatja egy jobboldali is, néhány szó és név kicserélésével.

Az emberi közösségekben a pártdiktatúra vagy a különféle pártokra való osztódás kezdetleges állapotot jelent. Kétségtelenül legrosszabb az egypárt diktatúrája, ahol a kisebbség a többség mindenféle megnyilatkozását megakadályozza. Nem sokkal jobb a sok kis párt versengése sem, ahol az önérdek szerinti csoportulások végül is lehetetlenné tesznek minden egységes és szilárd államvezetést. Az angolszász hatalmak kétpárt-rendszere még a legjobb megoldása a kérdésnek, ha egyáltalában párt-alapon megoldható a népképviseleti rendszer. Itt útalnunk kell arra, hogy Eisenhowert eredetileg a demokrata párt is jelölni akarta és mint republikánus elnök is nemcsak egy pártra támaszkodhatik, hanem úgy a kongresszusban, mint a szenátusban is mindkét pártból alakult többség támogatja.

Ha az egyes országok különféle pártjainak helyzetét szemléletesen ábrázoljuk és a jobb és baloldali pártokat nem egy vonal mentén, hanem egy kör kerületén, egy kerületi pontból kiindúlva jobb és bal irányba osztjuk el, úgy láthatjuk, hogy a jobb- és baloldali szélsőségek nagyon közel kerülhetnek egymáshoz, ami a tényleges megfigyeléseket is pontosan fedi.

Az Egyesült Államok erkölcsi és anyagi ereje nélkül a materiálista bolsevizmus már szétterjedt volna az egész világra, dacára annak, hogy csak elenyésző kisebbség fogadja el tanításait olyan országokban, ahol a rendszerrel közvetlenül megismerkedhettek. Ez a kisebbség azonban minden eszközzel és minden gátlás nélkül igyekszik keresztülvinni akaratát, míg vele szemben békességet és nyugalmat szerető és ígéretekben, szerződésekben, megállapodásokban bízó emberek állanak. A legértékesebb emberek nem az utcán szaladgálnak és jelszavakat üvöltések, hanem munkájuk elvégzése után otthonukban

Újságok, könyvek, utazás, szereielcsomagok, hanglemezek, publicité, üzleti ügyek.

KELENY MINDENT ELINTÉZ. Ste. KELENY, 12, rue de la Grange- Bataliere, PARIS-9. — Tel.: Taitbout 65-97. ,

gyermekeikkel játszanak. Az a kisebbség, amely rendes munkával érvényesülni nem tud, tehetség vagy szorgalom hiányában kiváló alkalmat lát bolsevista jelszavak hangoztatása mellett másokat leigázni és mások munkájából fáradság nélkül megélni. Természetesen, mindenképpen el kell bukniok a gyűlöletre épített rendszereknek, ha már előzőleg is leigázták ellenfeleiket, csak hogy ez a bukás sokkal későbben következik be, mint ha idejekorán útját állják terjeszkedésének. A ma élők közül még csak a csecsemők is csak abban az esetben érhetnék el a szabad és félelem nélküli életet, ha a gyűlöletre épített rendszereknek ezt a terjeszkedését még idejében megakadályoznák.

Sokan kétségbevonják a fejlődést az élők világában és az emberi társadalmat úgy tekintik, mintha a pusztulás és felbomlás felé haladna. Ha az ősember kezdetleges civilizációját állítjuk szembe a mai ember kényelmes életmódjával, lakásával, rádiójával, autójával, úgy természetesen a vitának még tág tere van, mert primitív körülmények között is lehet valaki szellemileg magasabbrendű az anyagi civilizáció minden termékével ellátott embertársaival szemben. Még a művészetek fejlődése sem egyértelmű mértéke az emberi élet magasabb eszmék felé való irányulásának. Van azonban olyan mértékünk, amellyel emelkedésünket mérhetjük és ez a tudomány közeledése a hithez. A legrégibb kultúrákban a tudomány a mágusok és papok kizárólagos tulajdona volt s arra használták, hogy a hatalmukat a nép fölött megalapozhassák. Később a görög kultúra idején a tudósok már ellentétbe kerültek a vallással és ezért kellett Sokratesnek meghalnia. Galilei és Voltaire már a vallás és a tudomány harcában a tudomány győzelmének előhírnökei és ez a látszólagos győzelem a tizenkilencedik század materiálista tudósainak jutott, akik már nem a vallással, hanem magával a hittel kerültek szembe.

Vallás és hit között összefüggésük dacára alapvető különbség van. A hit minden ember jellemző tulajdonsága és egyéni hajlama szerint hisz faragott bálványokban, ibiszfejű vagy krokodilfejű istenekben, emberi külsővel és emberi gyengeségekkel felruházott istenekben, természeti tüneményekben, láthatatlan erőkben, vagy Marx tanításainak helyességében. Különleges intuitív tudással vagy hipnotikus erőkkel megáldott emberek meggyőződését és tanítását mások is elfogadták s így jöttek létre a különböző vallások. Az egyes vallások helyességéről vagy helytelenségéről vitatkozni nagyon nehéz, mert a legtöbb vallásban kell valami igazságnak lenni, különben nem tudott volna elterjedni s hívei nem lennének hajlandók érte életüket feláldozni. Ez a vita azonban teljesen felesleges is, amint azt Lecomte de Noüy gyönyörű hasonlatával szemléltetővé tette. Szerinte az embereket a hit egy magas hegység csúcsára igyekszik feljuttatni. A csúcsra rengeteg út vezet fel, mind fáradságosak és veszedelmekkel vannak teli. Akiknek sikerült feljutni, azoknak felesleges volna azon vitatkozni, melyik út volt a helyes. Akit a hite eljuttatott Teremtőjéhez, testvérnek fogad el mindenkit, aki ugyanoda eljutott, függetlenül attól, hogy milyen vallás útján jutott oda.

Az emberi szellem fejlődésének kétségtelen bizonyítéka a hit és a tudomány közötti szakadék megszüntetése. Senkinek sem kell már választania aközött, mit hisz és mit tud, mert a tudomány fejlődése is elvezet a hithez. Ma már tudjuk, mit jelent Jézus Krisztus mondása: “ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”. A csillagos égen és földön lévő anyag mind megszűnhet és átalakulhat sugárzássá vagy energiává, de a szeretet a Teremtő és teremtményei között akkor is megmarad.

14