Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
MAKAY MIKLÓS Hit és tudás kapcsolatai a modern világrendben Szerte a világon aggódó emberek várták a híreket a múltévi amerikai elnökválasztásról. A feszült várakozás messze meghaladta az államfők változását kísérő szokásos érdeklődést. Ezúttal azonban nemcsak arról volt szó, hogy Eisenhower vagy Taft képviseli a republikánus pártot, vagy hogy Eisenhower, esetleg Stevenson lesz az Egyesült Államok elnöke. Minden gondolkozó ember érzi, hogy két életforma között kell a világnak a közeljövőben választania és hogy egy ilyen választás egyáltalán lehetséges lesz-e, az nagy mértékben függ az Egyesült Államok elnökének előrelátásától és határozottságától. A két életforma pontos meghatározása nem könnyű feladat és alapos megfontolást igényel. Alapvető tévedés volna azt hinni, hogy kommunizmus vagy kapitalizmus a két választható forma. A kollektivizmus vagy individiálizmus sem határozzák meg a kérdés lényegét. A legősibb filozófiai kérdésről, a materializmusról vagy a spiritializmusról van szó. A természettudomány fejlődése az elmúlt évszázadban felületes szemlélőkre olyan benyomást tett, mintha a tudósok az élő és élettelen világ minden tüneményét megfejtették volna, vagy legalább is a közeljövőben megfejtenék. Eszerint minden tüneményt ki lehet fejezni képletekkel és még az élőlények létrejötte is elképzelhető az egyes molekulák véletlen összetalálkozása révén. Ez az öntelt képzelődés volt az alapja a dialektikus materializmusnak, amire a marxi, lenini és sztálini rendszerek épültek. A természettudomány további fejlődése azonban túlhaladta ezt a kezdetleges állapotot. Ma már könnyen kiszámítható, hogy a szerves élethez szükséges feltételek nem állanak rendelkezésre annyi ideje a földön, hogy az atomok véletlen találkozása egyetlenegy legegyszerűbb fehérjemolekulát létrehozhatott volna, még kevésbbé élő szervezetet. A biológia fejlődése a Mendel-féle átöröklési törvény alapján és az élőlények tulajdonságainak chromozómák és gének útján történő továbbadása végső döfést adott a materialista felfogásnak. Ez a magyarázata annak, hogy a bolsevista rendszer kénytelen volt megtiltani ezt a tanítást. Az ellenszegülő tudósokat eltüntette és a többinek nyilvánosan be kellett ismernie, hogy tévtanokat hirdetett és hogy a kommunista párt álláspontja a helyes. Ez az eljárás kísértetiesen hasonlít Galilei peréhez. A katolikus egyház eljárása azonban sokkal érthetőbb, mert sohasem állította, hogy természettudományos alapon áll és a kinyilatkoztatás értékét mindenkor a tapasztalati tények fölé emelte. A bolsevista rendszer azonban állítólag a természettudományos fejlődés alapján áll s éppen ez a tragédiája, hogy amikor a tudomány fejlőse túlhaladt rajta, kénytelen középkori eszközökkel és érveléssel a párt kinyilatkoztatását a természettudományok eredményei fölé helyezni. Kinyilatkoztatás helyett intuitív megérzést is mondhatunk, mert mindkettő útján olyan tudás birtokába jutunk, melyet sem magunk nem érzékelhettünk, sem másoktól nem tanulhattunk. Eredetileg minden tudás intuitív úton jött létre. Ha a tapasztalatokat, vagy azoknak sűrített formáját, a tanulást tekintjük, úgy mindaz, amire magunk jöttünk rá intuitív úton, mások intuitív tudásának szóban, példában vagy írásban reánk ruházott része. A természettudomány minden eredménye, kezdve Pythagoras tételétől a Newton-féle gravitációig vagy Einstein relativitás-elméletéig, mind intuitív úton jött létre és a tanulás útján jutott a nagytömeg birtokába. Semmiféle tanulás és a tanulók milliói sem pótolhatják azonban az első intuitív megérzést, ami nemcsak a természettudománynak, hanem minden tudománynak és a művészetnek is alapja. Hiába tanítanánk zeneelméletre vagy gyakorlatra évszázadokon keresztül millió tehetséges tanítványt, azok sohasem tudnák létrehozni a kilencedik szimfóniát, ha véletlenül nem volna közöttük egy Beethoven. Millió tehetséges ember tanulhatna fizikát és nem jönnének rá a quantum-elméletre Planck nélkül. Éppígy minden nagy filozófiai gondolat és minden új vallás intuitív úton jön létre. A természettudomány szerepe nem egyéb, mint az intuitív úton létrejött tudás osztályozása és arra való igyekezet, hogy a sok való és tévtan közül, kísérletekkel, matematikai megfigyelésekkel igyekezzék kiválasztani a legvalószínűbbet. A természettudomány hihetetlen fejlődése azonban az igái tudósokat önteltség helyett alázatra és az emberi tudás végtelen kicsiségére tanította. Minden új felfedezés nemcsak napvilágra hoz olyasmit, amit eddig nem tudtunk, hanem figyelmeztet arra a sokkal nagyobb tömegre, amit még nem tudunk és amit talán soha ember tudni nem fog. Minden új felfedezés egyszersmind értéktelenné tesz rengeteg valónak hitt régebbi meggyőződést. Elég, ha a floggiszton-elméletre, az atomok oszthatatlanságára, az anyag megmaradásának elvére, az okszerűség elvére és a materializmusra gondolunk. Mindez nem von le semmit a természettudomány értékéből, mert az érték benne éppen az ,hogy amint az újabb adatok, tapasztalatok, intuitív meglátások birtokába jut, azonnal módosítja előző és tévesnek megismert tanítását. Az atomok belső energiájának felszabadítása eddig elképzelhetetlen hatalmat adott az emberek kezébe. A szülők tulajdonságainak gének útján való átruházása az utódokra az élet titkaiba nyújtott betekintést.. A csillagok távolságának, nagyságának és összetételének a megismerése a világmindenség méreteiről világosított fel. Mindez azonban a legkiválóbb elmékben önteltség helyett alázatot eredményezett a csodálatos világ teremtőjével szemben. Newton, Pascal, Pasteur, Millikan, Eddington, Carel, De Nouy és még számtalan más híresség és Nobeldíjas tudós éppen tudása folytán hívő lett és élete munkájával járult hozzá a materialista világnézet megdöntéséhez. Ma már tudjuk, hogy az élőlényeket és az anyagi világot éles határvonal választja el. Az élőlények nem engedelmeskednek az anyagra érvényes törvényeknek, egész életükön át harcban állanak az anyagi világgal, amely csak haláluk pillanatában győzedelmeskedik fölöt-11
