Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
tűk, de akkor is csak anyagi részük felett. Az élőlényeknek azonban különféle lehetőségeik vannak a halállal szemben egyenesen vagy kerülő úton győzedelmeskedni. Vannak egyes vagy kezdetleges osztódással szaporodó lények, amelyek eredeti élő sejtjei a földön évmilliókkal ezelőtt kezdődött élettől a mai napig változatlanul eredeti sejtjeikkel vannak életben. A magasabbrendű szervezeteknek és élükön az embernek csak egyes ivarsejtjei maradnak eredeti formájukban életben. így mindnyájunkban megtalálhatók még első ősünk változatlan sejtjei, s ezzel együtt testi és lelki tulajdonságai. A magasabbrendű szervezeteknek éppen ez az előnyük a változatlanul megmaradt egysejtűekkel szemben, hogy az anyai és apai sejtek egyesülése révén a változatlan tulajdonságok mellett, bizonyos kedvező körülmények között, elődeiknél különb tulajdonságokat is hozhatnak létre. Kiváló emberek alkotásai haláluk után is megőrzik szellemük termékeit, még évezredek múltán is majdnem mindenki ismeri Pytagorast, Platont, Pheidiast vagy a fáraók piramisait; ugyanígy a mi korunk művészeinek és tudósainak emléke is megmarad, amíg emberek élnek a földön. Ezenkívül az a szellem, amely ezeket az alkotásokat vagy a millió apró alkotást, amelyet minden ember életében létrehoz, megalkotta, nem pusztul el annak az anyagnak a pusztulása után, amelyet éppen alkotásainak és utódainak létrehozása érdekében megszervezett. Az élőlények létrejöttének mechanizmusa részben ismeretes. Tudjuk, hogy az élő sejtben vannak bizonyos chromozómáknak nevezett, mikroszkóppal is megfigyelhető részek, amelyek meghatározzák az élőlény tulajdonságait. Sejtosztódás vagy ivaros szaporodás esetén ezek a chromozómák, illetve az őket alkotó gének átviszik ezeket a tulajdonságokat az utódokra. Ez még természetesen semmit sem mond arról az erőről, amellyel ezek a végtelen kis részek feladatukat teljesíteni tudják, vagy arról, hogy hogyan jöttek létre. Valószínű, hogy ugyanaz az erő vagy annak része, amely a világmindenséget is létrehozta, s így magunkban hordjuk a Teremtő egy részét. Ezt Jézus Krisztus sokkal egyszerűbben és érthetőbben úgy fejezte ki, hogy “Mindnyájan Isten fiai vagyunk”. Majdnem minden ember életében fordulnak elő olyan jelenségek, olyan megérzések, amelyeket materialista alapon megmagyarázni nem lehet. Helytelen volna egyszerűen lehetetlennek nyilvánítani a telepatikus és hasonló tüneményeket, azért mert csak nagyon hiányos és kevéssé tanulmányozott megnyilatkozások állnak rendelkezésünkre. Ennek a tagadásnak ugyanolyan értéke van, mintha száz évvel ezelőtt valaki a röntgensugarakat, rádióhullámokat vagy elektronokat tagadta volna azért, mert akkor még nem állottak rendelkezésre lehetőségek azok megfigyelésére. A természettudomány egyik legszebb és legértékesebb felfedezése a termodinamika második föltétele. Ennek lényege abban áll, hogy hidegebb testről melegebbre a hő nem mehet át, vagyis, ha egy fazék vizet kiállítunk a hóba, az valószínűleg nem fog felforrni, hanem meg fog fagyni. Ugyanez a tétel mondja ki azt is, hogy minden anyag igyekszik rendszertelenül szétoszlani akkor is, ha valaki előzőleg összerendezte. Ha pl. egy pohár tintát beöntünk a tengerbe, így az abban szétoszlik s nem valószínű, hogy bármeddig és bárhol mernénk ki egy pohárral, abban az eredeti tintánkat teljes egészében találnánk meg. Ezek a példák és állítások a józan ész számára anynyira magától értetődők, hogy mindenki képtelenségnek tartaná az ellenkezőjét. A természettudományok minden törvénye ilyen magától értetődőnek látszó megfigyeléseken, illetve az azokból levonható következtetéseken alapszik. A fenti megfigyelésekből levonható törvényszerűség szaknyelven úgy fejezhető ki, hogy az anyagi világban csak olyan zárt-rendszerek lehetségesek, amelyeknek az entrópiája nő. Ezt úgy kell értelmezni a fenti példák esetében, hogy egy melegebb test hője átmegy a hidegebbre s végül is minden hőmérsékleti különbség kiegyenlítődik. Ugyanígy minden rendszer végül is szétbomlik alkotóelemeire s azok egyenletesen szétoszlanak, mint a pohár tinta a tenger vizében. Bármilyen maguktól értetődőknek is látszanak a fentiek, a materialisták pontosan az ellenkezőjét állítják, mikor feltételezik, hogy minden teremtő erő nélkül a világban szétoszlott atomok fehérjemolekulákká alakulnak, azok élő szervezetet hoznak létre, amely képes saját testhőmérsékletét a hidegebb környezettel szemben fenntartani. Ugyanezek sokkal egyszerűbb tüneményeknél sohasem jönnének arra a gondolatra, hogy Leonardo Utolsó Vacsorája festékszemcsék véletlen összetorlódása, vagy az Eiffel-torony vasmolekulák önkéntes összetorlódásából alakult. Az entrópia-törvény az anyagi világ minden jelenségére érvényes, az ember azonban egész életében szembehelyezkedik vele. Két sejt egyesüléséből milliárd és sok milliárd sejtből álló pontosan felépített rendszert hoz létre, amelynek hőjét nem engedi szétoszlani, hanem egész életében egyenlő hőfokon tartja. Ennek a rendszernek a felépítésére anyagra és energiára van szüksége, amelyet a külső környezettől szerez. Ez az, amit táplálkozásnak nevezünk. Testének hőmérsékletét is védenie kell a külső hidegebb környezet ellen s ezt ruházkodás és védett, esetleg fűtött lakás formájában igyekszik megtenni. Természetesen, ez a sok millió ember mindegyikére vonatkozik és mivel az élelmiszerárak, ruházati anyagok és lakóépületek korlátolt számban állanak rendelkezésre, ezek megszerzése közben ellentétbe kerül többi embertársával, akik ugyanezeket igyekeznek megszerezni. Mivel táplálkozás, ruhák, vagy lakás nélkül a termodinamika második föltétele értelmében testének hőjét fenntartani nem képes, az szétoszlik a környezetben és beáll a testi halálnak nevezett jelenség. Ezzel egyidőben testének molekulái szétoszlanak és rövid idő után semmi sem marad a pompásan felépített szervezetből. Az élet megőrzése minden élőlénynek alapvető ösztöne és joga. Ezek szerint minden élő ember ellensége kellene hogy legyen a másiknak, akitől a neki szükséges életfenntartási anyagokat el kellene vennie. Ezt a mindenki mindenki elleni harcot csak úgy kerülhetjük el, ha elismerjük, hogy a testi élet fenntartása nem egyetlen célja az embernek, hanem még más, annál fontosabb valami is van. A legnagyobb felfedezés a földön és a legmagasabb intuitív megérzés Jézus Krisztus tanítása volt, amely szerint embertársunkat szeretni kell. Ez a szeretet egyetlen lehetőségét nyújtja az emberek egymás melletti megélhetésének, emberi társadalmak kialakulásának és annak, hogy a testi szükségletek kielégítése után magasabb szükségleteivel is foglalkozhasson az ember. Jézus Krisztus nem írt könyvet elméletéről, de tanításának lényege, a szeretet Teremtőnkkel és szeretet embertársainkkal szemben mégis ismert maradt évezredeken keresztül. Ismert, de nem mindig követett. Nevében mérhetetlen sok gonoszságot követtek el, szent inquizíciókon, vallásháborúkon, pogányok és másvallásúak kiirtásán keresztül. Mindez azonban nem változtatott semmit Jézus Krisztus tanításának érvényességén, mert hiába helyettesíti valaki a szeretet helyébe a gyűlöletet, 12
