Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11-12. szám
II. BUJDOSÓ: Állj! Ki vagy? WEINER (féhségével és kisfiával jobbról belép) : Menekülők! I. BUJDOSÓ: Weiner elvtárs! BOLOND LEÁNY (az érkezők elé megy): Ti vagytok a három királyok? Kicsi Jézust keresitek ? r r II. BUJDOSÓ: Kommunistáknak nincsen Jézusuk ! Állj félre az útból, leány! WEINER: Jól mondod leányom, Jézust keressük mindannyian, mert bűnösök vagyunk. BOLOND LEÁNY: Bűnös királyok? Bűnös vagy te is, asszony király? S te is, kicsi király? WEINER: Ő nem. Csak én egyedül. II. BUJDOSÓ (vállon ragadja a bolond leányt): Félre, ha mondom! Ezzel a fickóval számadásom van! III. BÚJDOSÓ: Péter! Tedd le a fegyvert. GYEREK: Anyuka! Fázom! BOLOND LEÁNY (megfogja a gyermek kezét): Kicsi király fázik. Gyere a tűzhöz, j ó meleg a tűz, jó puha a tűz. Fölvitte nagyapót az égbe, ahol mazsolás kalácsot sütnek kicsi angyalok! (Tűzhöz vezeti.) III. BÚJDOSÓ: Péter! II. BÚJDOSÓ: Mi-a? III. BÚJDOSÓ: Tedd le a fegyvert, Péter. Asszonnyal van s gyerekkel, ez az ember. III. BÚJDOSÓ: S én?! Én nem voltam asszonnyal és gyerekkel?! (I. Bujdosóra mutat.) S ő?! S százan meg ezren?! BOLOND LEÁNY: Ülj le, kicsi király, melegedj. Látod a karácsonyfámat? Látod rajta a sok kicsi gyertyát? Aranyalmát, ezüstdiót? GYEREK: Látom! Milyen szép! III. BÚJDOSÓ: Gyűjjenek a tűzhöz, Weiner úr. WEINER: Ha meg akarnak ölni, öljenek meg most. WEINERNÉ (sir). BOLOND LEÁNY: Miért sírsz, asszonykirály? Gyere a tűzhöz, meg kell várjuk, amíg föl jő a csillag s megmutatja, merre van a Jézus! III. BÚJDOSÓ: Felelj neki, Péter. II. BÚJDOSÓ: Nem vagyunk mink gyilkosok. Ha fegyverrel jött volna s egy tucat pribékkel, az tán jobb lett volna. De így . . . . (Elfordul, a puskát visszatámasztja a fához. Morogva.) Ha itt van, itt van. BOLOND LEÁNY (megfogja az asszony kezét s a tűz mellé húzza): Ide, a tűzhöz . . . (BUJDOSÓK visszatelepednek a tűz mellé, W einer né és a gyerek az öreg bundájára ül a bolond leány mellé, Weiner egyedül marad állva.) BOLOND LEÁNY: Mért hallgattok mind? Pásztorok? Királyok? Mért nem énekeltek, amíg feljő a csillag? Nem tudtok énekelni? Mennyből az angyal . . . GYEREK: Eljött hozzátok . . . BOLOND LEÁNY ÉS GYEREK: Pásztorok . . . pásztorok . . . Hogy Bethlehembe, sietve menve lássátok, lássátok! (ÉNEK megy tovább halk távoli zenekísérettel. Csak a leány s a gyerek énekel, a többi némán mered a tűzbe.) III. BÚJDOSÓ: Hát itt vagyunk, Weiner ur. WEINER: Nagy az én bűnöm, emberek. III. BÚJDOSÓ: Nagy. WEINER: Hamis tanokkal sokunkat megtévesztettek. Hittünk nekik. Hatalmat is adtak. Aztán jöttek a parancsok, rcndelctek. Eleinte vakon követtük őket. Tudtuk, hogy szörnyű és aljas, amit kívánnak, de azt mondták, hogy egy szebb és békésebb jövendő miatt van szükség ezekre. Késsel kell fölvágni a kelést is, hogy gyógyuljon, mondták, fájdalmas a kés, de nincs gyógyulás anélkül. De aztán . . . rendre láttuk, hogy nem javul semmi. Egyre rosszabb lesz, egyre nehezebb. Egyre több gyilkosság, egyre több pusztítás, egyre több nyomorúság. Kételkedni kezdtünk. Hogy talán csak a vezetőkben van hiba. Igyekeztünk nem engedelmeskedni mindég. Aztán rájöttünk, hogy a tanokban is hiba van, nemcsak a vezetőkben. Valami hiányzik a tanokból. Valami, ami külömbséget tesz ember és állat között. \ III. BÚJDOSÓ: Isten. WEINER: Isten. (Távoli halk férfikórus a hegyekben): Született néktek idvezítőtek jászolban! Jászolban . . . ! WEINER: Hogy az ember nem vadállat. Hogy van valami, ami több mint a parancs. Valami, amit nem lehet megölni, börtönbe zárni, elnémítani. Valami, ami itt van, bent. Mélyen. Es hogy az ember vágyik arra, hogy ne úgy nézzenek rá, mint egy vadállatra! Hogy ne féljenek tőle! Hogy . . . hogy szeressék! Ma már mindenki tudja, hogy a tanok hamisak voltak. Még engedelmeskednek, mert félnek. Mindenki fél. Az is, aki a parancsot adja, s az is, aki engedelmeskedik a parancsnak. Egymástól félnek. Még nem tudják, hogy a tanok már erejüket vesztették s hogy titokban mindenki szivében ott él a vágy egy békés és vidám világ után . . . ahol nincsenek üldözők és nincsenek üldözöttek. Ahol nincsenek rabok és hóhérok. Nincsenek magyarok, románok, zsidók . . . csak emberek vannak. 6
