Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-10-01 / 10. szám
MIKO BÁLINT Ahogy mások látják Középkaliforniában, a Csendes-Óceán egy kis öblében fekszik Carmel-by-lhe-Sea. A fehér homokkal szegélyezett parton montereyi fenyők és sötétzöld ciprusok között épült ez a kis kertváros, amelynek fekvése és hangulata messze idegenből vonza a látogatókat. Carmel, amelynek alig van több, mint 4500 lakója, egészen egyedülálló az amerikai városok között, olyan, mintha ittfelejtették volna a múltból. Régi spanyol és angol stílusban épült házain az Amerikaszerte rikító üzleti hirdetések középkori cégtáblákká zsugorodtak. A házszám is ismeretlen fogalom itt, s a postáért mindenkinek magának kell mennie a postahivatalba. Kétszázötven festő és szobrász lakik a romantikus építésű stúdiókban, magánpalotákban. A városkával határos Pebble Beach-i golfpályán, amely a Margit-sziget emlékét idézi fel bennünk, néhol a tenger felett kell egyik szikláról a másikra ütni a labdát. A tengerből kiálló szirteken pelikánok, sirályok és fókák ezrei szemeznek a partról bámészkodó túristákra, s a naplemente sehol olyan gyönyörű színeket nem produkál, mint amikor itt belemerül a Csendesóceán habjaiba. Ebben a kis városkában, az Ocean Avenue és a Hetedik Avenue között, a Lincoln Street-en van egy érdekes kis épület, a Church of the Wayfarer (A Vándor Temploma). Alpesi, leginkább tiroli templomokhoz hasonló stílusban, 1904-ben építették Carmel polgárai, hogy benne az összes protestánsok együtt imádják az Urat. Ma körülbelül 26 különböző felekezetű tagja van az egyháznak, amelynek Community Itt megszakad — sajnos — a kézirat. De körülbelül tudjak, mi következhetett volna a “de" után. Mi, akik Gézát ismertük, valóban tudjuk! P. S. Géza édesanyja 1945. január 2‘i.-án halt meg Budapesten, négy hét múlva, hogy az oroszok lakását feldúlták. Halálát valószínűleg a szomszéd házra esett bomba óriási robaja okozta. Ezt gyenge szíve vagy fizikuma már nem bírta ki. Kértünkben temettük el. — Géza 1944. december It.-én búcsúzott cl tőle. E sorokat valószínűleg 1945. március—áprilisbaji írta Olaszországban. * Dr. Soos Gézánétól kaptuk ezeket a sorokat, s tőle származnak a fenti megjegyzések is. A töredékes, be nem fejezett írás még így is tisztán vetíti ki Soos Géza finom, nemes jellemvonásait, tág ölelésű szemhatárának arányait, mély humanizmusát. Különösképen pedig egész lelkét bevilágító, Istenbe vetett hitét, amelyből életében oly sok rászorulónak juttatott. Church, “közösségi gyülekezet” a neve. Az istentiszteleten találunk római katolikusokat, görögkeletieket, mohammedánokat és a legfurcsább felekezetekhez tartozó embereket, akik közül legtöbben azért jönnek ide, hogy meghallgassák Dr. Gray-t. Dr. K. Fiimore Gray, a kis templom papja, Amerika nyugati partjának egyik legkiválóbb szónoka és nagyhírű, haladó lelkésze. Milyen felekezetű? Nem is tudom, de nem is fontos. Itt a .közösséget szolgálja, mindazokat, akik összejönnek, hogy együtt imádják az Urat. Dr. Gray nagy érdeklődést és megértést mutat az emigráció kérdései iránt, nemcsak azért, mert az egyház tagjai között van néhány magyar is, de azért is, mert úgy érzi, hogy az emigráció okai és következményei az egész emberiséget érintik. Mint az emberi lélek kiváló ismerőjét, különösen az érdekli, hogy a jövő feladataira lelkileg felkészüljön az emigráció. Erről beszélgettünk, mikor a következő kérdést tettem fel neki: — Mit gondol, Dr. Gray, mire van az emigrációnak legnagyobb szüksége? — Azt hiszem, hogy nemcsak az emigrációnak, de mindnyájunknak különösen arra volna szükségünk, hogy a másik fél szemével is tudjuk látni a dolgokat. Ha legközelebb New York-ba megy, ne múlassza el megnézni a Természetrajzi Múzeumot. Különösen azt a termet ajánlom figyelmébe, ahol az állatok életmódjával ismerkedhetik meg az ember. A teremben lévő kiállításnak az a célja, hogy az állatok szemszögéből mutassa be a világot, úgy, ahogy azt az állatok látják. A terem egyik sarkában, egy hatalmas vitrinben majd lát egy szinte élőnek ható, kitömött kutyát egy ebédlőben. Ha megnyomja a gombot a vitrin oldalán, az ebédlő képe megváltozik, eltorzul és a néző hirtelen úgy látja a szobát, ahogy a kutya látja. Az asztal és a bútorok méretei megnőnek, a tányérok, a függöny és a szőnyeg színei eltűnnek, az egész szoba fekete, fehér és szürke színek árnyalataiban áll előttünk. A kutyák tudniillik színvakok. Egy másik vitrinben egy halászt fog látni, úgy, ahogy a halak látják. Ha ugyanis megnyomja a vitrin oldalán lévő gombot, az egészséges, jókinézésű halász egyszerre csak hatalmas szörnyeteggé torzul. A fénysugaraknak a vízben való megtörése és visszaverődése folytán a halász gumicsizmái szörnyűséges nagy fatörzseknek látszanak és a víz fölött lévő eltorzult testét valami vöröses glória veszi körül. Ilyennek látják a halászt a halak. — Evvel azt akarja mondani, hogy a másik ember szempontjából ugyancsak ilyen torznak tűnnek a dolgok, amiket mi “normális”-nak látunk? — Pontosan. Az emberi együttélés szabályozásához fontos tudni azt, hogy mások miért teszik azt, amit tesznek, hogy emberek, közösségek, nemzetek miért viselkednek úgy, ahogy viselkednek. És a megértés vagy a megértés kísérletének egyik módja a másik ember helyzetébe képzelni magunkat, hogy úgy lássuk a világot, ahogy ő látja. 6
