Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-10-01 / 10. szám

HARSÁNYI ANDRÁS

Temetési beszéd Soos Géza felett

Textus: Filippi 3:11-14 — “Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiái, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem * az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

“Síró gyülekezethez, síró lélekkel szólok. Nem őérte sírunk, aki ura, atyja, drága barátja vagy megbecsült ismerőse volt azoknak, akik most könnyes szemmel hajtják meg fejüket Isten Igéje s e koporsó előtt. Nem őérte sírunk, hanem magunkért, akik ittmaradtunk, szomorúan, vigasztalásra szomjúhozva. Őreá azzal az Igével gondolunk, amit elolvastam, s ami Soos Gézát egy negyedszázadon keresztül kisérte, vezette, mint a Szent Könyvből legkedvesebbje, s amit egy meghitt baráti körben halála előtt néhány órával hirdetett.

Reá gondolunk ezzel az Igével és amikor eget ostromló, jajgató és —1 valljuk meg — zúgolódó lélekkel arról bizonyosodunk meg, hogy a tudás és ismeret kapcsolata közötte és közöttünk megszakadt, diadalmas hitünk új hidat épít feléje: hisszük, hogy az ő számára megoldódott, nyilvánvalóvá lett a titok a halottak feltámadása felől.

Hogy ez miképpen történt, hogy ő miképpen fogadta a titok nyilvánvalóvá válását, nem tudhatjuk, de nem is a mi dolgunk. A kegyelmes Úristen és Soos Géza ügye ez. Mi csupán hisszük, mélységesen és magunk egyedüli vigasztalására hisszük, hogy a Lélek által oly módon, ahogyan idő s tér által határolt agyunkkal elképzelni sem tudjuk, az Úristen végtére is valóra váltotta írásbeli ígéretét: az élő Ige ismeretté alakítja a hitet és ő idő s tér korlátáiból elszabadulván immár nem hisz Istenben, hanem megismerte őt úgy, ahogy van.

Ez az univerzumot áttörő lépés immár megtörtént, befejezett tény. Nem tehettünk érte semmit, s még kevésbbé tehetünk érte most. Nem tudunk változtatni, segíteni, adni vagy elvenni semmit, imádságunknak ezirányban nincs s nem is lehet semmiféle hatása. Az Úristennek azzal a sajátmagából való részével, ami teremtményként Soos Géza volt, megtörtént, beteljesedett az, amit ő rendelt. Mi történt? Mi volt a rendelés? Higyjünk Isten végéremehetetlen szeretetében s úgy higyjük azt, hogy a rész visszatért az egészbe és Soos Géza eggyé lett ismét Istennel, idő s tér birodalmából átment egy olyanba, melyben e korlátok nincsenek. Micsoda, ha nem ez az örökkévalóság, micsoda, ha nem ez a feltámadás, micsoda, ha nem ez az üdvösség?

S mire, ha nem erre készült Soos Géza egész életében? Élete egy diadalmas hitvallás, a győzedelmes ke-Elmondta a Bethlen Otthon ligonieri' templomában 1953. szeptember 10-én dr. Harsányi András, a Szórványban Élő Magyar Református Egyház konzisztóriumának lelkész-elnöke.

SOOS GÉZA

resztyénség megelevenedett bizonyítéka volt. Annak, hogy Krisztus, Istennek élő Igéje, élővé válik, belelényegül egy emberi életbe.

Az ő életében úgy elevenedett meg az Ige, amint a filippii levél elolvasott részében öntelt emberi szavakba. Hogy mennyire szüntelen útazás, haladás, igyekvés volt egész élete elérni nagy eszményét! Mennyire nem tétova vándorlás, mennyire nem menekvő bújdosás volt élete, hanem célegyenest való nekidőlés. Hogyan is lehetett volna másként, hiszen minden érzéke azt mondotta neki: megragadta őt a Krisztus.

Atyámfiái, kibeszélhetetlen dolog elmondani, milyen megrendítőén hitt Soos Géza az Istennel való egyesülés jutalmában. Ahogy élt és amiért élt, ahogy családját összefogta, ahogy valamikor Soli Deo Gloriaifjúságot vezetett, ahogy végül a szétszórtaknak adta testi-szellemi-lelki erejét mindhalálig — az célegyenest való élet volt.

Egyszer azt mondotta nekem, hogy mindannyiunk egyugyanazon végső célja Istenhez való térésünk, mindannyian egyformán erre hivattattunk a Jézus Krisztusban. “De az odaérkezésig földi útja mindenkinek más. Más, de nem akármilyen! Hanem titokzatosan kijelölt, elrendelt. A szétszórt magyarság útja most az enyém is...” És hozzátette: “Jaj, ha nem járom ezt az utat hűségesen!”

Eulógia voltak e szavak, amelyeket Soos Gézáról elmondottam? Távol legyen. Eulógiával ő nem ér semmit, s nekünk sem használ. Azzal, amit mondottam, azt akartam néktek hirdetni e koporsó felett, hogy minden ember élete Isten parancsoló, nyílt üzenete. Soos Gézáé is az. Értjük-e?

Tétova vándorok, menekvő bújdokolók vagyunk-e valahányan, vagy tudjuk-e útunkat, melyen a hívásra mennünk kell? Tudunk-e múltat feledni, mint ő tudott, magunk vétkeinek bénító, magunk jócselekedeteinek felfuvalkodtató, mások hántásának visszahúzó erejét? Tudunk-e célegyenest nekidőlni annak, amik előttünk vannak, mint ő tudott? Értjük-e Isten nekünk, személyre szóló üzenetét, mint ő értette? Tudunk-e hálát adni, hogy az Úristen Soos Gézát a maga üzenete hordozójának rendelte; tudunk-e hálát adni érte?

S tudunk-e könyörögni, hogyha a mi életünket az Úr kifürkészhetetlenül meghagyta, úgy üzenjen általunk is, s mint ahogy Soos Gézában, legyen bennünk is élővé az Ő Igéje? Ámen.

4