Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-09-01 / 9. szám

Dr. Soos Géza halála és temetése Bár már időközben mindenhova elérkezett Dr. Soos Géza tragikus kimenetelű gépkocsi balesetének híre, a nagy távolságok miatt lehetséges hírelferdülések vagy már korábban többször tapasztalt hiányos értesülések ki­küszöbölésére szükségesnek tartjuk egy, a lehetőségig pontos, összefoglaló értesítés kibocsátását mindazok szá­mára, akik Soos Gézához életében közel állottak, őt sze­rették, nagyrabecsülték és vele együtt egy jobb magyar jövendőért munkálkodtak. Dr. Soos Géza, aki többéves, páratlanul eredményes európai tevékenység után, amelyre az azóta a világ min­den részébe szétszórt magyar családok ezrei emlékeznek vissza hálatelt szívvel, érkezett meg az Egyesült Álla­mokba (1951. november), a Montreat, (North Carolina) -i presbyteriánus college tanára volt. Tanári működése mellett már a legelső időktől fogva állandóan kapott meghívásokat más jellegű előadásokra is, amelyek kap­csán számos alkalommal módja volt ismertetni a magyar helyzet különböző vonatkozásait is. — Ez előadások között legkiemelkedőbbek és legsikeresebbek azok a sze­replései voltak, amelyeken Billy Graham-mel, az egész amerikai közéletben rendkívül nagy befolyással rendel­kező és ritka tömeghatású protestáns prédikátorral együtt volt alkalma megjelenni a hallgatóság előtt. Dr. Soos Géza azonban nemcsak ebben a vonatkozásban szolgálta a magyarság ügyét, hanem azokon a, jórészt személyes alapításából keletkezett emigrációs intézményeken és vál­lalkozásokon keresztül is, amelyek az ő és más munka­társai amerikai bevándorlása után az Egyesült Államok­ba tették át működésük súlypontját. így sikerült anyagi­lag és szervezetileg ismét talpraállítania a Szórványban Élő Magyar Reformátusok Egyházát és annak több mint négyezer példányban megjelenő lapját, az Evangéliumi Világszolgálatot. Hasonlóképpen az ő fáradhatatlan ener­giájának köszönhető, hogy immár második esztendeje in­nék Amerikából küldhetjük szét az Uj Magyar Ut-at, a Magyar Szellemi Munkaközösség havi folyóiratát, amely Soos Géza és az 1949-ben történt alapítás többi résztve­vőinek szellemében egy új magyar szintézis, a krisztusi szeretet parancsának vezérlete alatt kialakuló, a társa­dalmi, politikai, felekezeti korlátozottságoktól függetle­nül követendő, közösen járható új magyar út megtalálá­sát hívatott szolgálni. Soos Géza tevékenységének mind egyházi, mind közös magyar világi vonatkozásai általá­ban igen újak az amerikai magyar és az Amerikán kívüli emigráns világban egyaránt. Ezért e magasrendű elvek gyakorlati képviselete, működő szervezetekbe és kiadvá­nyokba való átültetése rendkívül nehéz feladat volt. Soos Géza végtelen türelme, saját életében megnyilvá­nuló keresztyéni szeretet és alázat, az ellentétek áthida­lásában érvényesülő ritka tárgyalóképessége, de legfő­képpen határtalannak látszó munkabírása és személyes, önzetlen példaadása tették lehetővé, hogy ezek a jelen­tős, és a külföldi magyarság korábbi eredményeihez ké­pest kimagasló teljesítmények megszülethettek. * * * Dr. Soos Géza életének utolsó napjaiban is ez intéz­mények ügyeivel foglalkozott, amelyeken keresztül a ma­gyarság irányában elvállalt szolgálatát végezte. 1953. szeptember 3.-án érkezett Washingtonba kocsiján, hogy dr. Bakó Elemér, az Új Magyar Út szerkesztőjének ven­dégeként a lap washingtoni munkatársaival és Tasnádi Kovács Ferenccel, a lap kiadóhivatali vezetőjével részle­tes megbeszélést folytasson. Útközben meglátogatta gr. Teleki Gézát, az Új Magyar Út szerkesztőségének tag­ját is, akivel megbeszélést tartott. Szeptember 4.-én és 5.-én Bakó Elemér otthonában ismertette nyári többhetes északamerikai és kanadai kőrútjának eredményeit, ame­lyek a lap munkájának szép fejlődéséről számoltak be. Szeptember 5.-én, szombaton délután négy órakor indult el Koszorús Ferenc volt vezérkari ezredesért, a fent em­lített református egyházi világszervezet világi főgondno­káért, hogy vele a Ligonier (Pennsylvania)-i Bethfen- Otthonban, az ott rövidesen kezdődő közös amerikai ma­gyar református lelkészi értekezleten résztvegyen. Washington és az egész keleti partvidék ekkor már több mint egy hete óriási hőségtől szenvedett, amely kü­lönösen az Európából érkező ember szervezetére van nyomasztó és kimerítő hatással. Egy-egy ilyen, hosszabb ideig tartó hőhullám rendszerint hatalmas viharban szo­kott feloldódni. Soos Gézát, aki elutazása előtt Bakó Eleméréknél házi áhítatot tartott, imádkozott családjáért, a magyar emigráció és az otthon szenvedők közös nagy ügyéért, az Amerika földjén új szárba szökkenő magyar alkotásokért, elindulása előtt arra kérte környezete, hogy a készülő vihar láttán halassza el útazását. ö azonban ar­ra hivatkozva, hogy másnap, vasárnap délelőtt Harangi László Pittsburgh-i református lelkész meghívására az ot­tani Első Magyar Református Egyház templomában kell prédikálnia, kitartott elhatározása mellett és Koszorús Ferencet felvéve, az egyre erősbödő viharban elindult Ligonier felé, amely kb. 55 mérföldre fekszik Pittsburgh­­tól. A vihar útközben olyan erővel tombolt, hogy a látási viszonyok a legrosszabbak lettek, a csúszós útról nem is beszélve. Emiatt csak lassan haladhattak előre, s ezért Soos Géza elhatározta, hogy körülbelül a fele úton rátér egy hamarabbi megérkezését biztosító rövidebb útra. Ezen az úton érte őket a súlyos kimenetelű baleset. A rossz látási viszonyok között egy kanyarodó után hirtelen fel­bukkanó hídnál Soos Géza kocsijának elülső jobb része a síkos úton nekivágódott a hídfőnek. Koszorús Ferenc baltérde összezúzódott, több bordája eltört s fején és ar­cán számos sebből vérzett. Soos Géza az első bódulat­ból magához térve és látva a súlyosan vérző eszméletlen Koszorús Ferencet, kiszállott a kocsiból, bement egy kö­zeli parasztházba, ahonnan telefonált a mentőkért és se­gítséget hozott Koszorús számára. A mentőkocsi meg­érkezése után Soos Géza személyesen segített beemelni a súlyos állapotban lévő Koszorús Ferencet, majd maga is 4

Next

/
Thumbnails
Contents