Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-09-01 / 9. szám
WASS ALBERT Itt ülök a vén cédrusfa alatt, ahol utoljára beszélgettem Vele. Fülembe csengenek a szavai, ahogy a hit meggyőző erejével mondta: “Minden magyarnak tudnia kellene, hogy csak egyetlen út vezet haza. S ez a krisztusi szeretet és alázat útja.” Itt ülök a vén cédrusfa alatt s előttem távirat hever. Aki ezeket a szavakat mondta, nincsen már közöttünk. Soos Géza, a magyar lélek és a magyar szellem örökös futárja hősi halált halt azon a bizonyos országúton, melyen a magyar lélek és a magyar szellem ma hontalanul vándorolni kényszerül. Szolgálat közben érte a halál, mint a jó papot s a jó katonát. Mindég cselekvő életét rohantában állította meg Isten föl nem fogható akarata, útközben valahol két magyar ügy között. Mintha egy végsőkig feszített húr (pattant volna el zengő jajszóval. Sikolt körülöttünk a fájó hontalanság, melynek ő volt élő lelkiismerete, éber idegzete, meg nem rettenő akaratereje. Elmehetsz testvér a kanadai őserdők favágói közé, New York kőrengetegébe vagy a pennsylvaniai bányák fekete gyomrába s megkérdezhetsz ezer és ezer munkában izzadó magyart: “Ki volt Soos Géza?” A felelet mindég ugyanaz lesz: “Ő volt a segítő kéz, a buzdító szó, a hitet sugárzó szív.” Ő volt a segítő kéz, mely kinyúlt a németországi DP-táborok háttérbe szorított nyomorultjai felé. O volt a buzdító szó. mely Krisztus nevével kereste föl a menekültek pincecduit és új reménység melegét öntötte a lélek már-már kialvó mécsébe. Ő volt a hitet sugárzó szív, mely végigbolyongta a fél világ országútait, hogy mindén kallódó magyarhoz elvihessen valamit abból a soha ki nem apadó erőtartalékból, mely egyedül a Szentlélek megszállottjainak tulajdona. S mindezeken túl Ő volt az egyetlen magyar, aki a bábeli fölfordulás fejveszettségében Krisztusba fogódzva ki tudta mondani: csak az evangélium alapján s felekezeti civódások háttérbe szorításával összefogó szellemi erők képesek megmenteni a magyarságot egy távolabbi jövendő számára. Ő volt a Magyar Szellemi Munkaközösség és Ő volt az Uj Magyar Ut, melyeknek magját Ő vetette el Prienben szívós akarattal, hogy valamikor majd tizenkétmillió magyarnak aratása legyen. S Ő volt Amerika földjén az első magyar, aki egyetemi tanárkodása közben, feledhetetlen előadás-sorozataival bátran és száz- százalékosan állást mert foglalni a magyar igazság mellett és a kommunizmus ellen, még abban az időben, amikor a “hivatalos körök” nem adták meg a szabadalmi jogot senkinek a tévedések beismeréséhez. Óriás fa dőlt ki, magyarok. Roppant hegy omlott: sziklaszirt. S itt tátong az ásító szakadék szélén a fekete kérdés: mi lesz ezután? Ki nyújt baráti kezet az országút porában fáradtan rcskadónak? Ki tölti meg új hit olajával a lelkek pislogó mécseseit? Elvakult vitatkozóknak ki beszél Krisztusról ezután? Itt ülök a vén cédrusfa alatt, ahol utoljára beszéltem vele s fülembe csengenek a szavai: “minden magyarnak tudnia kellene, hogy csak egyetlen út vezet haza. A krisztusi szeretet és alázat útja.” Magyarok szerte a világban: ha csak egy morzsányit is meg akartok hálálni abból, amit értetek tett, kövessétek az utat, amit megjelölt! 3 Soos Géza 1912 - 1953
