Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
NAGYVILÁG 1952. VILÁGPOLITIKAI MÉRLEGE Az elmúlt év eseményekben gazdag, eredményekben kevésbé bő termést hozott. Nyugat és Kelet között a küzdelem továbbra is két síkon folyt: a kóreai háború harmadik, az idegháború hetedik életévébe lípett; a harmadik világháború kitörése ma sincs közelebb, mint 12 hónappal ezelőtt. Koreában, Indokínában és a maláj i szigeteken a nemzetközi kommúnizmus nyíltan fegyvert ragadott. Ezeken a pontokon a szabad nemzetek inkább a védekező oldalra szorultak, de azért eredményesen tartóztatták fel az agresszív bolsevistákat. A felforgató intrika frontján a Szovjetúnió arra fordította erejét, hogy az Egyesült Államok és nyugateurópai szövetségesei közé minél nagyobb éket kalapáljon. Nyugateurópában a Kreml fokozta “amerikai háborús uszító” propagandáját. Ennek mottóját maga Sztálin határozta meg, amikor azt mondotta, hogy nem a Kelet indít háborút, hanem a nyugati országok lázadnak majd fel az “amerikai imperiálizmus” ellen. A Vasfüggöny mögött, Moszkva uralmi helyzetét erősítette meg. Gazdaságilag még szorosabbra fonta pókhálóját a rabországok körül. Politikai vonatkozásban folytatta a nem-kommunista elemek felszámolását és a párthierarchiák megtizedelését. Az előbbinek a középosztály maradványai, a parasztság széles rétegei és a munkásság szociáldemokrata szektora, — az utóbbinak a súlyos gazdasági zavarok miatt előrángatott kommunista vezetők, a “nemzetközi elhajlással” vádolható pártfunkcionárusok és a kegyvesztett bolsevisták estek áldozatul. Nyugateurópa rádöbbent a kommunista veszély közelségére, térben, időben egyaránt. A különböző európai egységmozgalmak új lendületet kaptak. Nyugateurópa egyrészt ellentállt a Kelet egyre nehezülő nyomásának, másrészt igyekezett elkerülni, hogy a Nyugat vezető hatalmának — Amerikának — függvényévé váljék. Az Északatlanti Szövetség két állammal — Görögországgal és Törökországgal — megszaporodott. A februári lisszaboni konferencia meghatározta Nyugat védelmének céljait. Elvben elfogadták Nyugatnémetország felvételét az atlanti haderőbe. Nagybritannia, Franciaország és az Egyesült Államok szerződéses megállapodást kötött a bonni kormánnyal, mely az utóbbinak virtuális önállóságot biztosít. Francia-, Olasz-, Nyugatnémetország és a Benelux országok aláírták az Európai Védelmi Közösség Egyezményét. A Schuman-terv, Nyugateurópa szén- és acélúniója életbelépett. Nehézségek adódtak. De csak olyanok, amelyek a demokratikus rendszer velejárói és amelyek kommunista aggreszszió esetén eltörpülnek. A világ egyes területein a nacionálista szellem fellángolt. Ezúttal nem Középkeleteurópa országaiban. Az ázsiai és arab államokban a nyugati hatalmak elleni érzelmek tovább feszültek. Tuniszban és Marokkóban heves francia-ellenes lázongások robbantak ki. Iránban, az államosított brit olajfinomítók ügyében, 1952. sem hozott megoldást. Egyiptomban, az Egyesült Államok szempontjából, bíztató események zajlottak le: Farouk királyt száműzték és Naguib tábornok került uralomra. A régen esedékes reformok — közöttük a földreform — végrehajtását megkezdték. Nagybritannia és Egyiptom komoly lépést tett a szudáni kérdés megoldására. 1952. elején Indiában tartották meg a világtörténelem legnagyobb méretű népszavazását 105 millió ember részvételével. Nehru miniszterelnök vezetésével India a “középút” megoldást kereste. Ezt a célt szolgálta a világszervezethez benyújtott megegyezéses javaslat, amely a koreai hadifogolykérdés rendezésével, a fegyverszünetet lehetővé tette volna. India ennek kapcsán szenvedte el a legsúlyosabb arculcsapást a kommunisták részéről, akik a javaslatot mereven visszaútasították. Világpolitikai eseménynek minősült az amerikai elnökválasztás. 61 millió szavazatból Eisenhower-re 31.5 millió, Sievensonra 27 millió esett. Amerikai sajtóvéleményekből leszűrhető, hogy a választópolgárok azért szavaztak így, mert 1.) változást akartak; 2.) nem tartották célravezetőnek a kormány koreai politikáját; 3.) a korrupció kérdését az ellenzék ügyesen használta ki; 4.) erélyesebb és határozottabb politikát követeltek a nemzetközi kommúnizmussal szemben. Nagyjából 1953. küszöbén a problémák azonosak az egy évvel ezelőttiekkel. Lehetséges, hogy egy év múlva sem változnak az alapvető kérdések. A lényegbevágó különbség 1953. küszöbén azonban jelentős és döntő. A szabad országok fegyverkezése és felkészülése fokozott tempóban folyik. A Nyugatot ma már sztálini békenyilatkozatokkal és békekonferenciákkal félrevezetni nem lehet. Nyugat erősebb és egységesebb lett 1952-ben. Nyolc évvel a második világháború befejezése után a fegyverkezési verseny ismét teljes iramban folyik. De a Kelet dönti el, hogy minden idők legborzalmasabb fegyvereinek használatára sor kerül-e? Mindenesetre, a nyugati világ ma összehasonlíthatatlanul jobban felkészült, mint 1939-ben, amikor Sztálin szövetségese, Hitler lángba borította Európát. S. P. A kiadóhivatal felhívása Felkérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy 1953-ra mielőbb rendezzék előfizetésüket. Lapunkat csak akkor tudjuk fenntartani, ha előfizetőink ezt támogatásukkal elősegítik. Ellenkező esetben képtelenek leszünk arra, hogy a magyar kultúráért, a magyar gondolatért folytatott munkánkban helyt álljunk. Az előfizetéseket lakhely szerint a következő címekre kérjük: USA. Canada... "Új Magyar Út" 1801 "P" St. N. W. Washington, D. C. Venezuela, Brazília, Argentina, Uruguay, Ausztrália, Ausztria, Svájc, Anglia, Hollandia, Franciaország, Belgium és Spanyolország a lap hátsó borító lapján lévő elosztó szerint. Németország: Dr. János Bornemisza, Amberg, Bayern, Postfach 132. Afrika, New Zeeland, Óceánia, Svédország és Dánia közvetlenül a Washington-i kiadóhivatal címére postai couponon. Minden előfizetésen feltüntetendő: "Új Magyar Út." 17
