Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
általánossá vált túlzó rendszabályok is elősegítették, hogy az államnak évről-évre mind nagyobb gondot okozott a tartalékföldek hasznosítása, amelyek a gazdálkodás bizonytalansága miatt műveletlenül maradtak...” Ezekre az érvekre tekintettel Nagy bejelentette, hogy a kormány elsőrendű feladatának tekinti a mezőgazdasági termelés biztonságának megteremtését. Elsőrendű feladatának tekinti az egyéni gazdaságok termelésének felkarolását. Betiltja a kollektivizálás előkészítését jelentő tagosítást, — másszóval, lényegében lehetetlenné teszi, hogy az idén új kolchozokat alakíthassanak. További nagyjelentőségű intézkedésként: engedélyezi, hogy a parasztok kilépjenek a termelőszövetkezetekből, sőt azt is, hogy többségi határozattal a meglévő termelőszövetkezeteket feloszlathassák. Módot adnak arra is, hogy azok, akik korábban földjüket az államnak “felajánlották”, azt a tartalékföldekből művelésre visszakaphassák és a művelés megindításához vetőmagkölcsönt és gépi munkát kapnak. A földeket öt évre adja bérbe az állam. Beszéde egy másik részében Nagy ezekhez a reformokhoz még néhány további intézkedést tett hozzá. Bejelentette az úgynevezett szerződéses termeltetés kötelező vagy kényszer-jellegének megszüntetését. ígéretet tett “a beadási kötelezettség nem teljesítése miatt az egyéni gazdálkodókra és termelőszövetkezetekre nem mindig igazságosan kivetett kártérítés összegének, mintegy hatszáz millió forintnak” az elengedését. Emellett a kormány törli a begyűjtési hátrálékokat és egyszerűsíti a beszolgáltatási kötelezettséget. Ezek a lépések — amennyiben a végrehajtás során nem faragják le őket — azt jelentik, hogy a parasztsággal szembeni magatartása legalább is időlegesen radikális változáson megy át. De bizonyos változás ipari és kereskedelmi síkon is lesz. Nagy bejelentette, hogy a szocializálással túl messze mentek. Olyan területeken is végrehajtották a szocializálást, ahol “a magánvállalkozásnak még komoly szerepe lehet.” Éppen ezért újra lehetővé teszik az iparengedélyek kiadását. Ez nyilvánvalóan kizárólag vidéki kisiparosok és kiskereskedők működésének engedélyezésére vonatkozik. Ha az eddig felsorolt programmpontokat tekintjük, azt lehetne mondani, hogy a kormány gazdasági nyomás hatása alatt elhatározta, hogy korábbi politikáját minden olyan ponton módosítja, ahol a politika következményeként gazdasági nehézségek, termelési bajok, elmaradás, munkalelassulás következett be. Másszóval új gazdasági ösztönző tényezőket teremt a termelés nekilendítésére. Nagy Imre azonban a gazdasági élettől egészen távolfekvő területeken is fontos változásokat jelentett be. így ígéretet tett a jogrend és a törvényesség megszilárdítására. Nagy Imre nyilván tisztában van vele, hogy a magyar közönségnek nincsenek illúziói afelől, amit a kommunisták általában jogrendnek és törvényességnek szoktak nevezni. Éppen ezért részletekbe ment annak megvilágítására, hogy ez alkalommal milyen értelemben használtja a két, magyar fülnek oly szépen csengő szót: “A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítás terén elkövetett tömeges túlkapások és viszszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazágérzetés, megrendítették a törvényességbe vetett hitet... súlyos kifogás alá esik a hivatalainkban és közintézményeinkben tűrhetetlen, durva, rideg és lelketlen magatartás, ahogyan egyszerű polgárokkal egyes bürokraták bánnak. A törvényesség megszilárdítása a kormány egyik legsürgősebb feladata... A kormány törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, amelynek alapján szabadon kell bocsátani mindenkit, akinek bűne nem olyan súlyos, hogy ennek alapján az állam biztonságát, vagy a közbiztonságot veszélyeztetné. Egyidejűleg megszüntetjük az internálás intézményét, az internáló táborokat pedig feloszlatjuk. Rendezni kívánja a kormány a kitelepítettek (deportáltak) helyzetét is, lehetővé téve számukra, hogy az összes állampolgárokra kötelező rendszabályok figyelembevételével választhassák meg letelepedési helyüket...” Az új rezsim ezen a téren is hangsúlyozni kívánja a parasztság fontosságát: “A kormány rendkivül nagy súlyt helyez arra, hogy... helyreállítsa a parasztságnak a jogrendbe és a törvényességbe vetett bizalmát: a kuláklistát meg kell szüntetni, fenntartva a kizsákmányoló kulákok korlátozására irányuló gazdasági rendszabályokat.” Nagy Imre programmját az értelmiség és az egyház felé tett kijelentésekkel tetőzte be. Igaz, ezek a kijelentések a legkevésbé foghatók, a legkevésbé konkrétak, de jellemző a magyarországi helyzetre, hogy a kommunisták ötévi terror után kénytelenek ezen a két vonalon is legalább szóban engedékenynek mutatkozni, íme néhány jellemző részlet Nagy beszédéből: “... a kormány elhatározása gyökeresen változtatni azon, hogy a szellemi munka, az értelmiség, különösen a régi értelmiség nem részesül kellő megbecsülésben........az indokolatlan tisztogatások során nem egyszer a népi demokráciához méltatlan módon bánnak jószándékú értelmiségiekkel... a kormány erős kézzel véget vet az ilyen helytelen és megengedhetetlen eljárásnak...” “Nagyobb türelmességet kell tulajdonítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen ezen a téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bizony néha előfordult... Adminisztratív és más kényszerítő eszközök alkalmazását a kormány nem fogja eltűrni...” Ez a néhány idézet valóban meggyőzően mutatja, hogy Nagy Imre programmbeszéde és általában a magyarországi kormányváltozás példa nélkül áll a vasfüggöny mögötti államok politikai fejlődésében. Legközelebb talán Lenin 1921-es pálfordulása áll hozzá, bár Lenin inkább csak a gazdaságpolitika terén hajtott végre pálfordulást. De mielőtt a Nagy-féle beszéd és a magyar fejlődés hátterének elemzésére térnénk, vessünk egy pillantást arra, hogy mi követte a beszédet. A kormány bemutatkozását követő napok eseményeire inkább csak következtetni tudunk. Ezek a napok kétségkívül viharosak voltak. Az ország fellélekzett, — nemcsak fellélekzett, de azonnal hozzá is látott, hogy leszámítolja a rezsim meghátrálásából származó előnyöket. Az első órákban a visszhang elementáris erejű lehetett: a jelek szerint a változást egyenesen a kommunizmus felszámolása felé tett első lépésnek fogták fel. Az izgalom különösen a kommunisták között volt nagy: a pártszervezetekben óriási zűrzavar keletkezett. A munkásság és a parasztság viszont hozzálátott a Nagy-féle “reformok” végrehajtásához. Egy sereg kolhozban megindult az azonnali felszámolás. Más helyeken a parasztok egyszerűen kimentek a kolchozok számára elkobzott földjükre és megkedzték az aratást, — saját számlára. Az úgynevezett tartalékföldeken is megjelentek a korábbi tulajdonosok és birtokba akarták venni régi földjeiket. De a Nagy-beszédnek a gyárakban is megvolt a kellő hatása. Az évek óta agyonhajszolt, agyonterrorizált 22
