Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
séges tagja. Minden más múlandó. A mai magyar nemzedékek egészen kivételesen nagy leckét kaptak a múlandóságból. De a mai magyar nemzetdékek is csak azt tanulták meg, amit előttünk járó magyar nemzedékek előző történelmi válságok idején megtanultak. És a mai magyar nemzedékek is meg fogják élni azt, amit más magyar nemzedékeknek is osztályrészül jutott: a megújulás, az újjáéledés, a felszabadulás nagy élményét. Magyarországon az élet ma két szinten folyik. A hatalom szintjén a Rákosiak, Hidasok, Gerők és Házik a vörös színjátékot játszák. A katakombákban pedig a magyar nemzet legnagyobb, legmegrázóbb hőskölteményét írja a mindennapi áldozat, a mindennapi helytállás, az okosság és a mindennapivá vált vértanúság. A hatalom szintjén a moszkovita főszereplők és a hazai toborzású statiszták azt próbálják bizonyítani, hogy a jövő, a holnap világának alapvetői. A katakombákban azonban tudják, hogy a jövő, a haladás állítólagos ügynökei az egyetemes rabszolgaság, a kényszer és az elnyomatás sok évezredes merényletét ismétlik meg az ember ellen. A hatalom szintjén a szovjetvilág gépesített nyomorúságának, a kényszermunka lidércnyomására körvonalait vázolják fel, mint a magyar jövő úgynevezett tükrét. A katakombákba kényszerült nemzet előtt azonban változatlanul az emberségesebb, szabadabb és türelmesebb világ nagy látomása lebeg: a Krisztustól megváltott ember örök ideálja és bizonyossága. (A "Voice of America" szilveszteri adásából) MI TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON? Míg december végén — január elején a kommunista világ nagyrészét a közelgő vagy már folyamatban lévő tisztogatás izgalmai didergették, Magyarország szinte kontrasztként az olimposzi nyugalom képét mutatta. A kommunista sajtó talán sohasem volt olyan tartalmatlan, esemény- és hírnélküli, mint ezekben a napokban. A szokásos rendeletismertetések, egy-két, inkább korholó mint fenyegető hangú hajcsárkodó cikk, a megszokott éretlenségek a sztachanovisták és más mondvacsinált nagyságok tollából, a leninista-sztalinista világrengető bölcselkedések (például: “ha azért termeled a búzát, hogy eladd, akkor árú, ha magad fogyasztod el, nem árú'’...) teszik ki a lapok tartalmát. Mindez azonban csak álarc, — éspedig nagyon is átlátszó álarc. A sajtó, a rádió csendje, a rezsim magára erőltetett olimposzi derűje kínos belső bizonytalanságot és nagy izgatottságot leplezett. Rákosiék ugyanúgy tudják, mint bárki más, hogy a Kreml elrendelte tisztogatások nem állnak meg azokon az országhatárokon, amelyeknek elszíntelenítésére, elmosására senkisem tett annyit, mint éppen a most annyira fenyegetett moszkovita ügynökök. Ez alkalommal Rákosiék helyzetét két tényező is súlyosbítja. Súlyosbítja egyrészt az, hogy Magyarországon aránylag hosszú idő óta nem volt tisztogatás és az 1952-es tervév, különösen az aggasztóan megromlott közellátási helyzet kellő okot ad egy nagyarányú és véres operációra. De a budapesti idegeket a kommunista világot most végigsöprő tisztogatási hullám antiszemita jellege sem nyugtathatja meg. Akár antiszemita, akár anticionista színezetet akar a Kreml a hóhérok mostani “műszakjának” adni, a pesti rezsim nagy részének oka van tartani attól, hogy a hullámok elseprik. Rákosiék ugyan az elmúlt évek során azokat a magyar kommunistákat, akiknek esélyük lehetett volna arra, hogy a “kaviárosok” helyét adandó alkalommal elfoglalhassák, heródesi körültekintéssel kiirtották. Időközben azonban újabb termés növekedett fel mellettük, és a mostani feszült helyzetben egy újabb iráts aligha vihető keresztül. Pedig ezek a második vonalbeli magyar kommunisták Rákosiék számára ugyancsak veszélyesek: aláássák az első vonal biztonságát és nélkülözhetetlenségét. Moszkva ma tisztában van vele, hogy egy gyökeres magyarországi tisztogatás esetén a kiszakított dudva helyére honnan ültessen csalánt. És ha Moszkva a tisztogatási akciónak kizárólag anticionista jelleget akarna csak adni, Pesten még mindig találna elég vezető kommunistát, aki ebbe a kategóriába is beleillik. Az illegalitás éveiben nem egy, ma első vonalban szereplő kommunista a magyar cionisták között igyekezett meghúzódni. Elég csak Horváth Mártont említeni. Rajta keresztül Moszkva azt implikálja egy cionista összeesküvési perbe, akit akar. Mindazonáltal a nyugalom csak január első feléig tartott. Utána megindult Pesten is a mozgás. Elsőnek Stockier Lajost tartóztatták le. Stockier a magyar zsidóság érdemes régi vezetőinek elfűrészelése után került az országos zsidó szervezetek élére. Letartóztatását éppenúgy, mint Benedek Lászlónak, a Zsidó-kórház főorvosának, valamint Szirmai Istvánnak, a rádió egyik igazgatójának letartóztatását a rezsim valószinűleg csak Moszkva várható akciójának megelőzéseként rendelte el. Mindez azonban nem bizonyult elégnek. Január utolsó hetében Décsi Gyulát, az “igazságügyminisztert” is menesztették. Ez a rosszemlékű, politikai rendőrből lett “igazságügyminiszter” Mindszenthy hercegprímás megkínzásban is szerepet játszott. Január utolsó napjaiban híre terjedt egyéb és ezúttal már valóban nagyjelentőségű letartóztatásoknak is. A hírek szerint a politikai rendőrség egész vezérkara veszélyben van: több osztályvezető, így Csapó alezredes, Tímár István, Lakatos Dezső ezeredes letartóztatásáról egész konkrét hírek kerültek forgalomba. Budapesten városszerte beszéltek arról, hogy Péter Gábor sincs már szabadlábon és Tihanyi őrnagy az egyházpolitikai osztály vezetője is fogságban van. A hírek szerint Száberszky József volt rendőralezredes, a politikai rendőrség egyik egykori oszlopa, legutóbb pedig a pénzügyminisztérium külföldi osztályának vezetője letartóztatását megelőzve kiirtotta családját és öngyilkosságot követett el. Január vége a terror nyomasztó hangulatában és rémhírek özönei között telt Magyarországon. A rettegők soraiban ezúttal azonban a kommunista párt tagjai, sőt a legelső sorban álló vezetők voltak. A tisztogatás útját nem lehet előrelátni: mindenki veszélyeztetve érzi magát, aki a Joint-tal vagy a cionista szervezetekkel bármilyen kapcsolatban állt. Ez pedig egészen távoli köröket is érinthet, hiszen a Jointtal egyidőben a rezsim legbelső vezetői is kapcsolatot tartottak fent. Vas Zoltán például valutamanőverek céljaira a Joint-kapcsolatokat is kihasználta. F. K. ÚJ MAGYAR REGÉNYEK! WASS ALBERT Elvész a nyom $2.00 Ember az országút szélén 2. kiadás 80 cent Kiadta és terjeszti a KOSSUTH PUBLISHING CO. 4134 Lorain Ave. CLEVELAND, OHIO, U.S.A. 16
