Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

séges tagja. Minden más múlandó. A mai magyar nem­zedékek egészen kivételesen nagy leckét kaptak a múlandóságból. De a mai magyar nemzetdékek is csak azt tanulták meg, amit előttünk járó magyar nemze­dékek előző történelmi válságok idején megtanultak. És a mai magyar nemzedékek is meg fogják élni azt, amit más magyar nemzedékeknek is osztályrészül ju­tott: a megújulás, az újjáéledés, a felszabadulás nagy élményét. Magyarországon az élet ma két szinten folyik. A hatalom szintjén a Rákosiak, Hidasok, Gerők és Házik a vörös színjátékot játszák. A katakombákban pedig a magyar nemzet legnagyobb, legmegrázóbb hősköltemé­nyét írja a mindennapi áldozat, a mindennapi helyt­állás, az okosság és a mindennapivá vált vértanúság. A hatalom szintjén a moszkovita főszereplők és a hazai toborzású statiszták azt próbálják bizonyítani, hogy a jövő, a holnap világának alapvetői. A kata­kombákban azonban tudják, hogy a jövő, a haladás állítólagos ügynökei az egyetemes rabszolgaság, a kény­szer és az elnyomatás sok évezredes merényletét is­métlik meg az ember ellen. A hatalom szintjén a szov­jetvilág gépesített nyomorúságának, a kényszermunka lidércnyomására körvonalait vázolják fel, mint a ma­gyar jövő úgynevezett tükrét. A katakombákba kény­szerült nemzet előtt azonban változatlanul az ember­ségesebb, szabadabb és türelmesebb világ nagy láto­mása lebeg: a Krisztustól megváltott ember örök ideálja és bizonyossága. (A "Voice of America" szilveszteri adásából) MI TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON? Míg december végén — január elején a kommunista világ nagyrészét a közelgő vagy már folyamatban lévő tisztogatás izgalmai didergették, Magyarország szinte kontrasztként az olimposzi nyugalom képét mutatta. A kommunista sajtó talán sohasem volt olyan tartalmatlan, esemény- és hírnélküli, mint ezekben a napokban. A szokásos rendeletismertetések, egy-két, inkább korholó mint fenyegető hangú hajcsárkodó cikk, a megszokott éretlenségek a sztachanovisták és más mondvacsinált nagyságok tollából, a leninista-sztalinista világrengető bölcselkedések (például: “ha azért termeled a búzát, hogy eladd, akkor árú, ha magad fogyasztod el, nem árú'’...) teszik ki a lapok tartalmát. Mindez azonban csak álarc, — éspedig nagyon is átlátszó álarc. A sajtó, a rádió csendje, a rezsim ma­gára erőltetett olimposzi derűje kínos belső bizonytalan­ságot és nagy izgatottságot leplezett. Rákosiék ugyan­úgy tudják, mint bárki más, hogy a Kreml elrendelte tisztogatások nem állnak meg azokon az országhatáro­kon, amelyeknek elszíntelenítésére, elmosására senki­­sem tett annyit, mint éppen a most annyira fenyegetett moszkovita ügynökök. Ez alkalommal Rákosiék helyzetét két tényező is súlyosbítja. Súlyosbítja egyrészt az, hogy Magyarországon aránylag hosszú idő óta nem volt tisz­togatás és az 1952-es tervév, különösen az aggasztóan megromlott közellátási helyzet kellő okot ad egy nagy­arányú és véres operációra. De a budapesti idegeket a kommunista világot most végigsöprő tisztogatási hullám antiszemita jellege sem nyugtathatja meg. Akár anti­szemita, akár anticionista színezetet akar a Kreml a hóhérok mostani “műszakjának” adni, a pesti rezsim nagy részének oka van tartani attól, hogy a hullámok elseprik. Rákosiék ugyan az elmúlt évek során azokat a magyar kommunistákat, akiknek esélyük lehetett volna arra, hogy a “kaviárosok” helyét adandó alkalommal elfoglalhassák, heródesi körültekintéssel kiirtották. Idő­közben azonban újabb termés növekedett fel mellettük, és a mostani feszült helyzetben egy újabb iráts aligha vihető keresztül. Pedig ezek a második vonalbeli ma­gyar kommunisták Rákosiék számára ugyancsak veszé­lyesek: aláássák az első vonal biztonságát és nélkülöz­hetetlenségét. Moszkva ma tisztában van vele, hogy egy gyökeres magyarországi tisztogatás esetén a kisza­kított dudva helyére honnan ültessen csalánt. És ha Moszkva a tisztogatási akciónak kizárólag anticionista jelleget akarna csak adni, Pesten még mindig találna elég vezető kommunistát, aki ebbe a kategóriába is be­leillik. Az illegalitás éveiben nem egy, ma első vonal­ban szereplő kommunista a magyar cionisták között igyekezett meghúzódni. Elég csak Horváth Mártont említeni. Rajta keresztül Moszkva azt implikálja egy cionista összeesküvési perbe, akit akar. Mindazonáltal a nyugalom csak január első feléig tartott. Utána megindult Pesten is a mozgás. Elsőnek Stockier Lajost tartóztatták le. Stockier a magyar zsi­dóság érdemes régi vezetőinek elfűrészelése után került az országos zsidó szervezetek élére. Letartóztatását ép­­penúgy, mint Benedek Lászlónak, a Zsidó-kórház fő­orvosának, valamint Szirmai Istvánnak, a rádió egyik igazgatójának letartóztatását a rezsim valószinűleg csak Moszkva várható akciójának megelőzéseként rendelte el. Mindez azonban nem bizonyult elégnek. Január utolsó hetében Décsi Gyulát, az “igazságügyminisztert” is me­nesztették. Ez a rosszemlékű, politikai rendőrből lett “igazságügyminiszter” Mindszenthy hercegprímás meg­­kínzásban is szerepet játszott. Január utolsó napjaiban híre terjedt egyéb és ezúttal már valóban nagyjelentő­ségű letartóztatásoknak is. A hírek szerint a politikai rendőrség egész vezérkara veszélyben van: több osztály­­vezető, így Csapó alezredes, Tímár István, Lakatos De­zső ezeredes letartóztatásáról egész konkrét hírek ke­rültek forgalomba. Budapesten városszerte beszéltek ar­ról, hogy Péter Gábor sincs már szabadlábon és Tihanyi őrnagy az egyházpolitikai osztály vezetője is fogságban van. A hírek szerint Száberszky József volt rendőr­alezredes, a politikai rendőrség egyik egykori oszlopa, legutóbb pedig a pénzügyminisztérium külföldi osztályá­nak vezetője letartóztatását megelőzve kiirtotta család­ját és öngyilkosságot követett el. Január vége a terror nyomasztó hangulatában és rémhírek özönei között telt Magyarországon. A rettegők soraiban ezúttal azonban a kommunista párt tagjai, sőt a legelső sorban álló vezetők voltak. A tisztogatás útját nem lehet előrelátni: mindenki veszélyeztetve érzi magát, aki a Joint-tal vagy a cionista szervezetekkel bármilyen kapcsolatban állt. Ez pedig egészen távoli köröket is érinthet, hiszen a Jointtal egyidőben a re­zsim legbelső vezetői is kapcsolatot tartottak fent. Vas Zoltán például valutamanőverek céljaira a Joint-kap­­csolatokat is kihasználta. F. K. ÚJ MAGYAR REGÉNYEK! WASS ALBERT Elvész a nyom $2.00 Ember az országút szélén 2. kiadás 80 cent Kiadta és terjeszti a KOSSUTH PUBLISHING CO. 4134 Lorain Ave. CLEVELAND, OHIO, U.S.A. 16

Next

/
Thumbnails
Contents