Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
A kalendárium-író 1953. májusát “békekampány havá”-nak nevezné. Évek óta először a moszkvai elsejei ünnepséget nem a kardcsörtetés jegyében rendezték és békeszólamokkal volt hangos az egész hónap. A háttérben azonban a hidegháború legvéresebb • ütközetei készülődtek. Sztálin mondta egyszer — és most sokan emlegetik —, hogy előbb kerül sor háborúra a nyugati szövetségesek között, mint nyugat és kelet között. Az elmúlt hónap folyamán ellentétek kerültek napvilágra az Egyesült Államok és Anglia külpolitikai nézetei között. Eisenhower elnök áprilisi beszédében félreérthetetlenül kifejezte az Egyesült Államok feltételeit a koreai meleg és a világszerte folyó hideg háború befejezésével kapcsolatban. Egy hónappal később Churchill miniszterelnök az angol alsóház külügyi vitája során — régebbi elveit látszólag feladva — engedékeny húrokat pengetett a Szovjetúnió felé. Biztosította ugyan Amerikát és az Egyesült Nemzeteket Anglia lojális támogatásáról, de ugyanakkor azt javasolta, hogy a nyugati világ vezetői üljenek le a zöld asztal mellé Malenkovval. Az Eisenhower-kormány viszont többször hangsúlyozta, hogy az ilyen kezdeményezés céltalan mindaddig, amig Moszkva tettekkel nem bizonyítja békére való hajlandóságát. Churchill megismételte azt az angol javaslatot is, hogy vegyék fel vörös Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Köztudomású, hogy Amerika erről hallani sem akar és a kérdés feszegetése csupán a két hatalom közötti ellentétek kiélezéséhez vezethet. Az angol külügyi vita során Attlee, a munkáspárt vezére annyira ment, hogy Amerikát a koreai háború mesterséges életbentartásával vádolta. Az angol vádak felháborodott reakciót váltottak ki Amerikában, különösen McCarthy és Knowland szenátorok részéről, akik talán legvilágosabban vannak tisztában a kommunista veszély méreteivel. A három vezető nyugati nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, közötti vitás kérdések tisztázása céljából Eisenhower háromhatalmi konferenciát javasolt, amelyet junius közepén tartanak meg Bermudában. Minden remény jogosnak tűnik, hogy a bermudai konferencia el fogja tűntetni a pillanatnyi diszharmóniát. E sorok írásakor azonban még egy nagy kérdőjel foglalkoztatja a közvéleményt s főleg az érdekelt államférfiakat. Ki fogja képviselni Franciaországot? Néhány órával a konferencia-terv nyílvánosságrahozatala után a második világháború befejezése óta tizenhetedik francia kormány megbukott. Franciaországban nehéz életképes kormányt alakítani, mert a kormányképes pártok ereje túlságosan egyenlően van elosztva s ezek képtelenek sokáig együttmaradni. Nem segít az a tény sem, hogy minden negyedik francia kommunista s ezeknek a hatalomraj utását csak egy egészséges összefogással lehet megakadályozni. Németországban is bajok vannak. A bonni szövetségi parlament felsőháza megtagadta az Európai Védelmi Közösség ratifikálását, mivel alkotmányellenesnek tartják. Ez a döntés nagyon megnehezíti Adenauer kancellár helyzetét mind belpolitikai, mind külpolitikai viszonylatban. Ráadásul, most az oroszok a Nyugatnémetországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvételét javasolták. A kelet-nyugat közötti kereskedelem a világ más részein is súlyos problémákat okoz. Az Egyesült Nemzetek még a koreai háború kezdetekor megtiltották hadifontosságú anyagoknak Északkoreába és Kínába való szállítását. Ezt a tilalmat csak az Egyesült Államok vette komolyan. Kisebb-nagyobb méretű kereskedelem állandóan folyt Kína és a U. N. országok között. Egy washingtoni szenátusi vizsgálat most kiderítette, hogy Anglia például az 1952. első két hónapjában exportált 334.000 dollár értékű árúval szemben 1953. első két hónapjában 5.750.000 dollár értékben szállított hadianyagot Kínának. Angol hajók még kínai csapatokat is szállítottak. Amerika most komoly lépésekre készülődik ennek a tevékenységnek a beszüntetése érdekében. A nagy reményekkel újrakezdett koreai fegyverszüneti tárgyalások ismét zsákutcába jutottak. Miután a kommunisták elvetették a tavaly elfogadott úgynevezett indiai-tervet, most pedig nem tudtak megegyezni a kinaiak hasonló tervén, az Egyesült Nemzetek új — egyelőre titkos — tervet terjesztettek elő. Valószínűtlennek látszik, hogy ez a terv szerencsésebb lenne elődeinél, mert elképzelhetetlen, hogy Moszkva őszintén békét akarjon. Lehet, hogy kötnek egy fegyverszünetet, de az nem lesz más, mint egy kommunista taktikai fogás. A Távolkeleten egyéb bajok is vannak. Az indokínai Laos államban a vörös guerillák kezdtek inváziót, amit a franciák visszavertek ugyan, de csak idő kérdése, hogy a kínai “önkéntesek”, akik máris ott vannak, mikor avatkoznak be nyíltan is. Ez pedig egy második Koreát jelentene. Döntő befolyása lehet a szabad világ védelmére az amerikai katonai vezetésben bekövetkezett változásnak. Az Eisenhower-kormány átszervezi az egész hadvezetési rendszert és kicserélik a vezérkari főnököket, akik a Truman-politikát képviselték. A vezérkari főnökök tanácsának új elnöke, Radford admirális, a múltban több alkalommal a légierő költségvetésének a csökkentését követelte és a távolsági bombázó repülőgépek és tengerentúli légi támaszpontok építése helyett repülőanyahaj ók építését javasolta. Annakidején sikere is volt és most valószínű, hogy folytatni fogják a súlypontnak a légierőről a hadseregre és a haditengerészetre való áthelyezését. Radford a távolkeleti flotta főparancsnoka volt s jól ismeri az ottani helyzetet. A hadsereg új vezérkari főnöke, Ridgway tábornok, viszont otthonos mind a Távolkeleten, ahol az Egyesült Nemzetek főparancsnoka volt, mind Európában, ahol az Északatlanti Védelmi Szervezet élén állott. Utódja, Gruenther tábornok Eisenhower vezérkari főnöke volt Afrikában és utóbb a NATO-nál. Az új katonai vezetésben többé-kevésbé egyenlővé válik majd az Európa és Távolkelet közötti egyensúly mérlege. Nem tudjuk, hogy a nyár hoz-e komoly változást a világpolitikában. Sok múlik a bermudai konferencián és azon, hogy mi következik utána. Reméljük, hogy a szabad világ két nagy vezetője, Eisenhower elnök és Churchill miniszterelnök találnak egy járható utat a mindenki számára igazságos béke biztosítására. Mérlaky László 17 VILÁGFÓRUM
