Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-06-01 / 6. szám

A kalendárium-író 1953. májusát “békekampány havá”-nak nevezné. Évek óta először a moszkvai else­jei ünnepséget nem a kardcsörtetés jegyében rendezték és békeszólamokkal volt hangos az egész hónap. A hát­térben azonban a hidegháború legvéresebb • ütközetei készülődtek. Sztálin mondta egyszer — és most sokan emlegetik —, hogy előbb kerül sor háborúra a nyugati szövetsé­gesek között, mint nyugat és kelet között. Az elmúlt hónap folyamán ellentétek kerültek napvilágra az Egye­sült Államok és Anglia külpolitikai nézetei között. Eisenhower elnök áprilisi beszédében félreérthetetlenül kifejezte az Egyesült Államok feltételeit a koreai meleg és a világszerte folyó hideg háború befejezésével kap­csolatban. Egy hónappal később Churchill miniszterel­nök az angol alsóház külügyi vitája során — régebbi elveit látszólag feladva — engedékeny húrokat pen­getett a Szovjetúnió felé. Biztosította ugyan Amerikát és az Egyesült Nemzeteket Anglia lojális támogatásáról, de ugyanakkor azt javasolta, hogy a nyugati világ ve­zetői üljenek le a zöld asztal mellé Malenkovval. Az Eisenhower-kormány viszont többször hangsúlyozta, hogy az ilyen kezdeményezés céltalan mindaddig, amig Moszkva tettekkel nem bizonyítja békére való hajlan­dóságát. Churchill megismételte azt az angol javas­latot is, hogy vegyék fel vörös Kínát az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Köztudomású, hogy Amerika erről hallani sem akar és a kérdés feszegetése csupán a két hatalom közötti ellentétek kiélezéséhez vezethet. Az angol külügyi vita során Attlee, a munkáspárt vezére annyira ment, hogy Amerikát a koreai háború mesterséges életbentartásával vádolta. Az angol vádak felháborodott reakciót váltottak ki Amerikában, külö­nösen McCarthy és Knowland szenátorok részéről, akik talán legvilágosabban vannak tisztában a kommunista veszély méreteivel. A három vezető nyugati nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország, közötti vitás kér­dések tisztázása céljából Eisenhower háromhatalmi kon­ferenciát javasolt, amelyet junius közepén tartanak meg Bermudában. Minden remény jogosnak tűnik, hogy a bermudai konferencia el fogja tűntetni a pillanatnyi diszharmó­niát. E sorok írásakor azonban még egy nagy kérdőjel foglalkoztatja a közvéleményt s főleg az érdekelt ál­lamférfiakat. Ki fogja képviselni Franciaországot? Né­hány órával a konferencia-terv nyílvánosságrahozatala után a második világháború befejezése óta tizenhetedik francia kormány megbukott. Franciaországban nehéz életképes kormányt alakítani, mert a kormányképes pártok ereje túlságosan egyenlően van elosztva s ezek képtelenek sokáig együttmaradni. Nem segít az a tény sem, hogy minden negyedik francia kommunista s ezek­nek a hatalomraj utását csak egy egészséges össze­fogással lehet megakadályozni. Németországban is bajok vannak. A bonni szövet­ségi parlament felsőháza megtagadta az Európai Vé­delmi Közösség ratifikálását, mivel alkotmányellenesnek tartják. Ez a döntés nagyon megnehezíti Adenauer kancellár helyzetét mind belpolitikai, mind külpolitikai viszonylatban. Ráadásul, most az oroszok a Nyugat­németországgal való kereskedelmi kapcsolatok felvéte­lét javasolták. A kelet-nyugat közötti kereskedelem a világ más részein is súlyos problémákat okoz. Az Egyesült Nem­zetek még a koreai háború kezdetekor megtiltották hadifontosságú anyagoknak Északkoreába és Kínába való szállítását. Ezt a tilalmat csak az Egyesült Álla­mok vette komolyan. Kisebb-nagyobb méretű kereske­delem állandóan folyt Kína és a U. N. országok kö­zött. Egy washingtoni szenátusi vizsgálat most kiderí­tette, hogy Anglia például az 1952. első két hónapjában exportált 334.000 dollár értékű árúval szemben 1953. első két hónapjában 5.750.000 dollár értékben szállított hadianyagot Kínának. Angol hajók még kínai csapa­tokat is szállítottak. Amerika most komoly lépésekre készülődik ennek a tevékenységnek a beszüntetése ér­dekében. A nagy reményekkel újrakezdett koreai fegyver­szüneti tárgyalások ismét zsákutcába jutottak. Miután a kommunisták elvetették a tavaly elfogadott úgyne­vezett indiai-tervet, most pedig nem tudtak megegyezni a kinaiak hasonló tervén, az Egyesült Nemzetek új — egyelőre titkos — tervet terjesztettek elő. Valószínűt­lennek látszik, hogy ez a terv szerencsésebb lenne elődeinél, mert elképzelhetetlen, hogy Moszkva őszintén békét akarjon. Lehet, hogy kötnek egy fegyverszünetet, de az nem lesz más, mint egy kommunista taktikai fogás. A Távolkeleten egyéb bajok is vannak. Az indo­kínai Laos államban a vörös guerillák kezdtek inváziót, amit a franciák visszavertek ugyan, de csak idő kér­dése, hogy a kínai “önkéntesek”, akik máris ott van­nak, mikor avatkoznak be nyíltan is. Ez pedig egy második Koreát jelentene. Döntő befolyása lehet a szabad világ védelmére az amerikai katonai vezetésben bekövetkezett változásnak. Az Eisenhower-kormány átszervezi az egész hadvezetési rendszert és kicserélik a vezérkari főnököket, akik a Truman-politikát képviselték. A vezérkari főnökök ta­nácsának új elnöke, Radford admirális, a múltban több alkalommal a légierő költségvetésének a csökken­tését követelte és a távolsági bombázó repülőgépek és tengerentúli légi támaszpontok építése helyett repülő­anyahaj ók építését javasolta. Annakidején sikere is volt és most valószínű, hogy folytatni fogják a súlypontnak a légierőről a hadseregre és a haditengerészetre való áthelyezését. Radford a távolkeleti flotta főparancsnoka volt s jól ismeri az ottani helyzetet. A hadsereg új vezérkari főnöke, Ridgway tábornok, viszont otthonos mind a Távolkeleten, ahol az Egyesült Nemzetek fő­­parancsnoka volt, mind Európában, ahol az Észak­atlanti Védelmi Szervezet élén állott. Utódja, Gruent­­her tábornok Eisenhower vezérkari főnöke volt Afriká­ban és utóbb a NATO-nál. Az új katonai vezetésben többé-kevésbé egyenlővé válik majd az Európa és Tá­volkelet közötti egyensúly mérlege. Nem tudjuk, hogy a nyár hoz-e komoly változást a világpolitikában. Sok múlik a bermudai konferencián és azon, hogy mi következik utána. Reméljük, hogy a szabad világ két nagy vezetője, Eisenhower elnök és Churchill miniszterelnök találnak egy járható utat a mindenki számára igazságos béke biztosítására. Mérlaky László 17 VILÁGFÓRUM

Next

/
Thumbnails
Contents