Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
BARTHA KAROLY BARTÓK BÉLA ÖSSZEGYŰJTÖTT LEVELEI, ÖNÉLETRAJZA ÉS POSTHUMUS MŰVE Három kötet gazdagította az utóbbi időben különösképpen a nagy magyar muzsikusról és folklóristóról alkotott eddigi képünket. Zeneművei és dalgyűjtései már hangszereken, rádióantennák hullámain, népe és folyton növekvő hívei ajakán szállnak szerte a nagyvilágba, amidőn e nagy muzsikáló csodafa életgyökereit is megismerjük halála után nemrég két kötetben megjelent dokumentációs írásokban: “Levelek, fényképek kották”. Összegyűjtötte Demény János (Budapest. M. Művészeti Tanács. 1948. 212 l. és “Bartók Béla levelei, az utolsó két év gyűjtése" Demény János szerk. Müveit Nép Könyvkiadó. Budapest. 1951, 236 l. Az előbbi az 1899. és 1945. év között írt 108 levelet, önéletrajzát és számos fakszimiliét, kottát, stb. közöl hagyatékából, a második kötet pedig további 202 levelet adott ki tőle. De még így sem egészen teljes a gyűjtemény, mert a művész sok amerikai, svájci és más barátja nem volt hajlandó a Vasfüggönyön túli kiadónak rendelkezésre bocsátani a tulajdonában levő leveleket. Másrészt a román, szlovák, szerb, sőt orosz folkloristákkal folytatott levélváltásai is még nyomozás tárgyát képezik. De az így birtokunkba került gazdag anyag is mutatja, mennyire eredeti utat járt Bartók Béla és mégis mennyire ízig-vérig korának és nemzetének gyermeke volt. Fejlődése sok tekintetben párhúzamos Adyéval, bár nem kálvinista, hanem katolikus, és nem paraszti, hanem középosztálybeli környezetből szárnyalt fel. A millenáris évek utóhangulata őt is magával ragadja ünnepélyesen hazafias gyerekkori próbálgatásokba, majd Kossuth-szimfóniákba, hogy aztán a századvég válsága rajta is kiüssön: Zarathusztrával Nietzsche, Vajda, Ady magányos-romantikus ormain jár, fennhéjázó művészgőggel néz csőcselék-környezetére, a középosztály sivár zenei ál-műveltségére, hurrá-hazafiságára, a sablonos dúr-moll skálában vagy szentimentális műdalokban megrekedt ízlésére. Ugyanekkor vallásos hite is válságba kerül, amiről néhány megrázó ifjúkori levele tanúskodik. Pozsonyi diákkorában misék orgonistája; most feszült helyzetbe került nemcsak a tételes vallás tanaival, de Istennel is. Míg Ady és Kodály később a Biblia és a zsoltárok segítségével részben megtalálták az elvesztett utat, Bartók valami csillagászati, éterikus határozatlansághoz jut el. “Gondolkozzék az asztronómiai Végtelenről — írja egyik barátnőjének — borzongjon meg tőle és hajtson fejet előtte”. Ennél többre e téren sohasem vitte. De egyébként Adyval teljesen azonos években a “szűz ormok vándora” megtalálja művészetének két ellentétes, de egységbe olvasztott pólusát: a legmodernebb példákat a Nyugat polyfonikus reform-újítóiban és egyúttal a saját népe legősibb pentatónikus dallamainak kincseiben. Utóbbiakat azonban keserves munkával kellett feltárni Isten háta mögötti székely, csángó, tiszántdi és felvidéki falvakban. Szerencséjére, akkor még lehetséges volt határok és útlevél nélkül, rendőrspiclik és “ötéves tervek” nélkül szent tervszerűtlenséggel járni-kelni a Duna és Tisza, Erdély és a Kárpátalja térségein. Bartók élete és kóborlásai ennek a határoszlopokkal nem gátolt szabad térségnek átéléséből épültek fel. Nagyszentmiklóson született (ma Románia), Nagyszőllősön, Besztercén, Pozsonyban, Pesten nőtt fel és bejárta az ország minden táját. Óh, milyen szörnyű csapás volt ránézve is, amidőn 1919. után mindettől sorompók zárták el. Szlovákiába nem kapott engedélyt, ő, aki 2,000 szlovák népdalt gyűjtött össze (ma is még kiadatlanok). A Szlovák Maticához fordult, hogy Pozsonyban nyugdíjban élő tanítónő anyjától ne vonják meg a jogos nyugdijat. Az elszenvedett igazságtalanságok ellenére sem ragadtatja magát gyűlöletre. Mindig tudott különbséget tenni a nép és annak kerge politikai vezetői, a “rendszerek” bűne között. Továbbra is foglalkozik valamennyi szomszéd nép zenéjével is, összehasonlítva azt a magyarral. A világ egyik legelső folkloristája lesz óriási szorgalmával. Miután a zenei remekműveknek egész sorát írja a különböző ellenszenves kormányrendszerek alatt, világgá bújdosása idején is az a sors szabódott eléje, hogy egy szomszéd nép dalgyűjtésének elemzésével foglalkozzék utolsó éveiben, ami csak halála után jelenhetett meg: Bartók, Béla —- Lord, A.: Serbo-Croatian Folksongs. Texts and transcriptions from the Millman Parry Collection and a morphology of Serbo-Croatian folk-melodies; forword by George Herzog.. Columbia Studies in Musicology. No. 7. Columbia Press. 1951. 431 l. Millman Parry, volt Harvard professzornak még békében az az ötlete támadt, hogy a homéroszi eposzok keletkezését talán úgy lehetne megfejteni, ha egy élő nép körében tanulmányozzuk a hősi énekek terjedését. Erre Bosznia-Dalmácia-Szerbia népét választotta ki és költséget nem kímélve hosszú tekercsekre és lemezekre vette fel az ott talált népköltészeti anyagot: 350 hőskölteményt, 205 női balladát 2,200 kétoldalas hanglezen. Mielőtt azonban feldolgozhatta volna, a gyűjtő elhalt. Ez várt Bartók Bélára, amidőn Amerikába érkezett. Rendszerezte, osztályozta, lejegyezte a nagy anyagot és így történt az, hogy a szerb-horvát folklore rendszeres morfológiáját magyar ember, Bartók Béla alkotta meg. A szövegek angolra fordítása még több évet vett igénybe, de a fent említett műben végül a Columbia-Egyetem sorozatában megjelent a nagy mű. Amit a szerb Vük Karadzsics kezdett meg, aki 1823-ban beállított Goethéhez Weimarba a szerb hősköltemények gyűjtésével, Bartók Béla tetőzte be élete utolsó szikrájának melegénél. Ugyanakkor, mikor a magyarságra újabb szörnyű csapást mértek e zavaros évek, ő még a sírból kihangzó szózattal is int minden nép értékeinek megbecsülésére, nem szavakkal, hanem az övéhez hasonló tettekkel. Újságok, könyvek, utazás, szereteicsomagok, hanglemezek, publicité, üzleti ügyek. KELENY MINDENT ELINTÉZ. Ste. KELENY. 12, rue de la Grange- Bataliere. PARIS-9. — Tel.: Taitbout 65-97. 16
