Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
CSEGEZYJÓZSEF A jövő magyar hadsereg és az új Európa (További gondolatok a jövő magyar hadseregről) A közelmúltban hasonló cím alatt néhány gondolatot vetettem íel és vázoltam azokat az elvi alapokat, melyekre a jövő magyar hadsereget — véleményem szerint — fel kellene építeni. De a cikk keretei miatt nem térhettem ki annak a vizsgálatára, vájjon beleilleszthető-e egy ilyen hadsereg a várható politikai keretbe? Ezt a hiányt szeretném most az alábbiakkal pótolni s egyben válaszolni azoknak, kik elgondolásaimat csakis egy, a közelmúltban hasonló Csonkamagyarország keretei közt vélik megvalósíthatónak. Ha a világ politikai eseményeit és annak minden mozzanatát egy általános európai fejlődés nézőpontjából vizsgáljuk, mindinkább előreveti árnyékát egy, az Európa összes népeit magábafoglaló, közös Európaszervezet képe. Szándékosan említek szervezetet, mert bár sok szó esik az Egyesült-Európáról és sokan munkálkodnak annak létrejöttén, — amit feltétlen örömmel üdvözölhetünk, — de abból a kétezeréves múltra visszatekintő és millió érdekellentéten, ütközésen és egymással szembeni nemes (vagy sokszor nemtelen) versengésen alapuló Európából csak igen hosszas fejlődés után válhatik egyesült Európa. Ám ennek a fejlődésnek kezdete s egyben alapfeltétele, a német-francia együttműködés első lépése már gyakorlatilag megtörtént (Schuman-terv) s ezzel Európa népei elindultak az egyesülés útján. A történelmi tapasztalat pedig biztosítékul szolgál arra, hogy ettől kezdve nem tudnak letérni erről az útról, bármilyen kezdeti vagy későbbi nehézséggel kelljen megküzdeniök, sőt akkor sem, ha megsemmisítik az eddigi eredményeket, mert ez csupán átmeneti jellegű lehet. Tény azonban, hogy Nyugateurópa népei egyelőre a Vasfüggöny mögé került országok nélkül indultak el és bár nem mondtak le azokról, de igényt sem támasztottak rájuk, talán mert a pillanatnyi politikai helyzet még nem elég érett egy ilyen határozott igény bejelentésére. Mindenesetre — bármily szomorú is ránk nézve — a Vasfüggöny mögé került országok felszabadításáról csakis abban az esetben lehet szó, ha ez az igény fennáll. Fel kell tételeznünk, hogy akár a józan belátás, akár pedig az események kényszerítő hatása folytán Nyugat nem fogja nélkülözni tudni Közép- és Keleteurópa jelenleg megszállás alatt élő népeit. A felszabadulás tehát, bármilyen időpontban is történjen meg, annyit jelent, hogy a csatlósnépek egy, a fejlődés pillanatnyilag nem ismerhető fokán álló egyesült Európával találják magukat szembe, illetve, kerülnek annak keretei közé. A politikai tendenciák jelenlegi ismeretében azonban elképzelhetetlen, hogy az önállóságukat visszanyert népek ne önmaguk határozzák meg a beleilleszkedés mikéntjét, bár kétségtelenül csak két lehetőség között lesz módjukban választani. És pedig vagy külön-külön egyik, vagy másik nagyhatalom jóindulatára támaszkodva és annak uszályába kapaszkodva lépnek be az európai közösségbe s ez esetben szuverénitásuknak legnagyobb részéről lemondanak, — vagyis újból csatlósai lesznek valamelyik nagyhatalomnak, — vagy pedig viszonylag nagyobb szuverénitás birtokában olyan erős föderációs csoportokba tömörülnek, melyek kifelé nagyhatalmi jelleggel bírnak s így minden külső hatás kiegyensúlyozására képesek lesznek. És bár ez utóbbi megoldás a kisnemzetek érdekeit tekintve célszerűbbnek látszik, nem bizonyos, hogy az érdekeltek mindegyike átérzi ennek szükségességét s lehet, hogy lesznek olyanok, melyek pillanatnyi látszateredmények érdekében inkább az első megoldást fogják választani. Ha a kisnemzetek egymástól függetlenül csatlakoznak az európai közösséghez, akkor annak katonai megoldása csak ugyanaz lehet, mint ami jelenleg is történik nyugaton. — Nyugaton, mint látjuk, sokkal hamarabb képesek gazdasági megegyezésre jutni, mintsem lemondjanak önálló hadseregük fenntartásáról, mely kétségtelenül szuverénitásuk majdnem teljes feladását jelentené. Inkább kettős hadsereg fenntartását vállalják: egy közös, úgynevezett Nato-hadsereget, mely nagyjában zsoldos jelleggel bír, és egy külön nemzeti hadsereget, melyet ugyan szintén a Nato vezetése alá utalnak, de a nemzeti jelleg teljes fenntartásával és főleg azon célból, hogy adandó esetben érdekeiket az egyesülésen belül is meg tudják védelmezni. Egyszerűbben szólva: az egymással szembeni bizalmatlanság szülte ezt a megoldást és nem kétséges, hogy az idők múlásával az első kiteljesedésével és az utóbbiak sorvadásával, majd teljes eltűnésével lehet számolni. (Sajnos, jelen pillanatban még ez a kezdeti megoldás is inkább csak terv, mint valóság és időbe telik, míg minden érdekelt fél elfogadására talál.) Ha tehát a felszabadulás után Magyarország, valamint a többi csatlósnépek önmagukban csatlakoznak az európai szervezethez, feltétlenül módjukban lesz nemzeti hadseregüket saját egyéniségük és ízlésük szerint megszervezni és fenntartani. Ebben az esetben pedig mindaz, amiről múlt cikkemben írtam, — minden nehézség nélkül megvalósítható. Sokkal nehezebb a helyzet, ha a kisnemzetek a második megoldást választják, azaz föderációs csoportokként, nagyobb egységeket képezve csatlakoznak a Nyugathoz, mert ez esetben a nyugati nagynépekéhez hasonló egységes nemzeti hadseregről beszélni sem lehet. Minthogy a föderációs csoportosulás célja: nemcsak nagyobb gazdasági egységeket képezni s ezáltal a bennük élő népek életnívóját emelni, valamint fejlődésüket elősegíteni, hanem heterogén nagyhatalomként jelentkezni a homogén nagyhatalmak mellett — melylyel kikapcsolhatják annak a lehetőségét, hogy sorsuk ismételten a nagyhatalmi érdekek könnyű játékszerévé válhasson, — nyilvánvalóan első szükségleteik közé fog tartozni egy erős és ütőképes — minden nagyhatalmi befolyástól mentes — hadsereg fenntartása. Ez a hadsereg azonban csak abban az esetben felelhet meg eme céljának, ha egyben képes lesz felülemelkedni és ellentállni a feltétlenül jelentkező belső feszitő erőknek is. És éppen ez a probléma kúlcsa, mert semmi kétségünk aziránt, hogy a föderáción belüli kultúrhatárok megvonása, — miután azt minden valószínűleg szerint a nagyhatalmak döntése fogja meghatározni, — különösebb zavart nem fog okozni s abba minden érdekelt 14
