Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-06-01 / 6. szám
visszaélésekről.^ Egy német menekült szervezet becslése szerint körülbelül 50,000 németet telepítettek Keletnémetországba. Eszerint a Magyarországról kitelepített németek száma valamivel 200,000 felett volt, de ez a szám mindenesetre kevesebb, mint a fele a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács által engedélyezett 500,000-nek. Különböző akcióknak és körülményeknek a közrejátszása akadályozta meg az összes magyarországi német kitelepítését. 1945.-ben a Kisgazda Párt és a magyar külügyminisztérium annyira halasztotta az előké-26. “Monthly Report of the Military Governor” Office of Military Government for Germany (U. S.), 1-31 July, 1947. Statistical Annex, 4. 1. Korábbi jelentések, 1947.-ben, magasabb számokat említettek, egészen 180.000-ig. 27. “Szabad Nép”, 1948. február 17. 28. Annabring: (20. sz. jegyzet), 60. 1. 29. Lásd, például, az “Ellenzék” 1947. október 4.-i és a “Hazánk” 1947. október 17.-i számaiban megjelent cikkeket. A katholikus püspöki kar és Mindszenty kardinális szintén leírta ezeket a szörnyű tényeket. Lásd: 31. és 32. sz. jegyzetek) 30. A svábok 83.3 %-a volt katolikus: vidéken 84.9 %-uk volt katolikus, a városokban 67 %. A többi sváb protestáns volt: 13.9 % evangélikus és 1.8 % református. 31. A közös levél ezt állította: “Magyarország püspökeit nagyon megriasztotta a hír, hogy a német kisebbség kitelepítését folytatni fogják. 1944.-ben minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy az akkor hatalmon levő kormányt megakadályozzuk a zsidók embertelen kitelepítésének végrehajtásában. Istentől ránkbízott missziónk tudatában most kötelességünknek érezzük, hogy tiltakozzunk a németül beszélő kisebbség kitelepítése ellen. Annál is inkább, mert ezek a mi hitünkön vannak.” “Tiltakozásunkat már előbb közöltük az ön hivatali elődjével. Ugyanis nem volna jogunk méltatlankodni a csehszlovákiai magyarok kegyetlen kiűldözésén, ha jóváhagynánk, hogy ugyanazokat az eszközöket alkalmazzák saját országunkban, ahol a németek már több, mint kétszáz éve letelepedtek.” “Tiltakoztunk az ilyen intézkedések ellen, amikor a német kisebbség egészét akarták felelőssé tenni a Volksbund és SS-szerű csoportok hazaáruló cselekedeteiért. Tiltakoztunk az ellen a gyakorlat ellen, amely az árulókkal együtt nemcsak az ártatlan és politikailag közömbös embereket bűntette, hanem épen azokat, akik a “Hűségmozgalom” támogatásával nyíltan bizonyságot tettek a magyar haza iránti hűségükről, még ha nem is akarták elfelejteni anyanyelvűket.” “Authorized White Book: Cardinal Mindszenty Speaks” (New York, 1949), 139-140. 1. 32. Az 1947. október 2.-i pásztorlevél a következőképen mutatott rá a kitelepítési eljárás során elkövetett legélesebb igazságtalanságokra és visszaélésekre: “Nemcsak azokat a személyeket telepítik ki, akiknek anyai oldalon még a dédanyjuk is magyar eredetű volt és apai ágon elszászi származásúak, hanem azokat is, akik mindkét oldalról bizonyítani tudják magyar származásukat. Azokat sem veszik tekintetbe, akik Hitler napjaiban magyarnak vallották magukat és következésképen a németek üldözték őket. Gyermekeik egy szót sem tudnak németül.” ’ “Viszont egy lehetőség marad ezeknek a szerencsétlen embereknek az országban való maradására, egy nagyon jellemző tünet, amely fényt vet az egész helyzetre. Ha egy ember hajlandónak nyilatkozik, hogy feladja vagyonát és átadja egy idegennek, aki viszonzásképen kezeskedik érte, az országban maradhat. Ez kevésbé németté teszi az ilyen embert? Nem tekintik többé veszélyesnek Magyarország számára?” “Egy szörnyű történet kerül így nyilvánosságra. Mindez az emberiesség, emberi méltóság, szabadság és egy boldogabb és demokratikusabb élet megvalósításának a korában történik. Nem állhatjuk meg, hogy ne kiáltsunk fel hangosan e dolgok ellen.” U. o., 146-147. 1. 33. “The New York Times”, 1950. április 2. Lásd Annabring (20. sz. jegyzet), 70-71. 1. 34. Annabring: (20. sz. jegyzet), 74-75. 1. szüleieket, amennyire csak a körülmények engedték. A következő évben az Egyesült Államok politikája kezdett megváltozni, és, amint fentebb említettem, az amerikai zóna 1946. vége után nem fogadott be több kitelepítette!. Az orosz zóna felvevő képessége korlátozott volt és később a németek iránti orosz politika is megváltozott. A kitelepítések mellett a magyarországi német kisebbségi csoport már veszteségeket is szenvedett. Amint említettem, a vörös hadsereg elhurcolt sok németet, valamint többezren a visszavonuló német hadsereggel hagyták el az országot. Sok német Ausztriában maradt vagy kivándorolt tengerentúlra. A magyarországon maradt németek száma körülbelül 230—250,000-re csökkent. A kitelepítés idején a magyarországi katolikus püspökök a magyar közvéleményt képviselték, amikor erélyesen tiltakoztak a németek válogatás nélküli kitelepítése ellen. Mindszenty József kardinális 1945. október 17.-i pásztorlevelében foglalt állást a svábok kollektív büntetése ellen és erélyes hangon többször kifejezte ezt a nézetét. Amikor a deportálások 1947.-ben Németország orosz zónájába folytatódtak, a katolikus hierarchia megismételte tiltakozását. A püspökök egy közös levelet intéztek 1947. augusztus 8.-án Dinnyés Lajos miniszterelnökhöz 31 s később Mindszenty kardinális a magyar püspökök nevében adott ki egy pásztorlevelet a németek és magyarok kényszerű kitelepítése ellen. A katolikus hierarchia ismételt tiltakozásait a Kommunista Párt áruló cselekedetnek tekintette. De a kommunista politika változékony és mindig követi a moszkvai vonal változásait. így 1948.-ban Magyarország megszűntette a németül beszélő magyarok kitelepítését és közlemények jelentek meg a németeknek a többi magyar állampolgárral való egyenlőségéről. Ezt az új politikát továbbfejlesztették 1950. márciusában, amikor a magyar kormány egy rendeletet adott ki, amely feljogosította a háború után kiútasított magyarországi németeket a visszatérésre és Magyarország minden lakosának teljes egyenlőséget biztosítottak.33 Amint Annabring rámutatott, 1948.-ig sok német vissza akart térni Magyarországra és nagy áldozatokat hoztak hűségük bizonyítására és a mentesítés megszerzésére. Később viszont, amikor Magyarország teljesen kommunista uralom alá került, örültek, hogy Nyugatnémetországban voltak és mindent elkövettek, hogy rokonaikat is kihozassák Magyarországról.34 Bár a németek elleni jogi diszkrimináció megszűnt Magyarországon, ezt nem követte az elvett vagyon visszaadása. Viszont a kommunista irányítású magyar külpolitika tovább változott a moszkvai változások nyomában. 1952. októberében Rákosi Mátyás miniszterelnök a kormány néhány tagjával hivatalos látogatást tett Keletnémetországban, ahol teljes katonai pompával fogadták. Rákosi katonai parádékat szemlélt és mind a magyar, mind a német kommunista vezetők sűrűn hangoztatták az “örökkévaló” és “felbonthatatlan” magyar-német barátságot. A magyarországi kommunista vezetők előtt menetelő csapatok között lehet, hogy néhány Magyarországról náciként kitelepített német is volt. Az ilyen csekélységeket figyelembe sem véve Gerő Ernő államminiszter a látogatás folyamán kijelentette, hogy a németek és magyarok együtt fognak menetelni, nem egy vagy két évre, hanem mindörökké. Ezzel a magyarországi kommunisták politikai ingája teljes fordulatot tett a német kérdésben. Ez a fordulat viszont nem változtatta meg a svábok nehéz sorsát. Mint megfigyelő csak azt mondhatom, hogy a magyarországi németek kitelepítésének szomorú története gyászos fejezete a háború-utáni diplomáciának. 13
