Új Magyar Út, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

KÖNYVEK, ÍRÁSOK

EJ TERVEK ESZTENDEJE”

A citrt arra vonatkozik, hogy ebben az évben minden eddigi kedvezményünket felülmúló, uj biztosítási formákat vezetünk be.

Élet-, báleset-, kórházi és betegsegély biztosítási módozataink nemcsak állják a versenyt bármely más egyesület vagy kereskedelmi jellegű társaság okmányaival, de felülmúlják azokat a tagjaink számára "gyermek és öreggondozó>> Bethlen Otthonunk kedvezményeivel.

Nem nyerészkedési, hanem testvériségi alapon állunk, ami azt jelenti, hogy Egyesületünk magának a tagságnak tulajdona s ügyeit alkotmányos gyűlésein s választott vezetőségén keresztül maga á tagság irányítja.

' Bizalommal és szeretettel hívjuk táborunkba az amerikai magyarságot. Belépési lehetőség mindkét nembeliek számára születéstől kezdve bezárólag*yy éves életkorig.

Angol vagy magyarnyelvű bővebb ismertetést kívánatra készséggel küldünk az Egyesült Államok területén bárhová.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET

1801 "P" Street, N. W. Kossuth House Washington 6, D.C. o Phone: Adams 4-0331

f

iiiiiiiiiiimiiiiMiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

"Gólya, gólya gilice.

Mitől véres a lábad? ..."

Széljegyzetek a Magyar Népzene

Tára: Gyermekjátékok c. kötetéhez. Szerk. Bartók Béla és K od á 1 y Zoltán. M. Tud. Akadémia.

Bp. 1951. 934 old.

Több mint száz éve, 1832-ben kelt a Magyar Tudós Társaságnak az a határozata, amely a népdalok, lakodalmi és egyéb szertartások vagy szokások gyűjtésére hívja fel a munkatársakat. Sokan nekivágtak azóta, mint a gyöngyhalászok, változó sikerrel a népóceánnak. Sok vállalkozás megakadt a közöny sziklái között. Mások az úri strandfürdők lapos, homokos partjait vagy éppen iszapfürdőit tévesztették össze a néptengerrel. Végül azonban az igazi gyöngyhalászok körében, akik között a legnagyobbak Bartók és Kodály, kialakult a helyes értékrendszer. A népdalok óceánográfiája ma már meg tudja külömböztetni a gabloncai üveggyöngyöktől a nép eredeti alkotásait. Sok küzdelem után Bartók 1934-től fogva felmentést kapott a tanítás alól, hogy a népdalok rendszerezésének élhessen. De munkáját megszakította a kényszerű emigráció és most végre életbenmaradt munkatársa, Kodály utolsó simításaival megjelent a nagy gyűjtemény első kötete 1,161 magyar gyermekdal szövegével és zenéjével, a gyermektáncok és játékok képeivel.

A mozdulattal, cselekménnyel, játékkal egybekötött zene a népek kultúrájának gyökereit idézi elénk. Nemcsak Herder és Schiller származtatták a műalkotások magasabb fajait a népdaloktól és a játékösztöntől, de bizonyos, hogy szerencsésebb népeknél, pl. a görögöknél zenés falusi népszokásokból és népi szertartás-táncokból fejlődtek ki az irodalom, így a tragédia (kecsketáncdalok) magasabb fajai is.

Örömünk, mellyel a vastag és szép kötetet forgatjuk, csak akkor változik szomorúsággá, ha elgondoljuk, hogy mire e kötet megjelenhetett, a magyar népből, a daltermő magyar parasztságból tömegproletáriátust igyekszenek gyártani, orosz körítéssel. A fejsze a fa gyökerére vettetett. De azért éppen ilyen gyűjtemények adnak reményt is, hogy azt a népet, amelynek ilyen szívós, ezerfelé elágazó, az egész kárpáti medence minden táját behálózó mély gyökerei vannak, talán mégsem lehet néhány év alatt denaturálni.

A gyermekdalok érdekesen tükrözik a nagyok életét, történelmét, küzdelmeit, utánozzák a felnőttek mozdulatait és a nagy természet rezgéseit. Regőssors, tatárdúlás, törökvész, német elleni védekezés, lengyelbarátság, vetés, aratás, fonás, lányeladás, pandúrkodás mind bennfoglaltatnak e dalokban. De Istenem, hová lettek azok a gyermeknemzedékek, amelyek mezitlábosan járták a libalegelőn vagy a szérűn e játéktáncokat? Az egyik gyermek csukaszürkébe öltözött és Wolhyniában van eltemetve egy tömegsírban, a másik Boszniában vagy a Doberdón. És a hajdani kislányok? Fekete főkötő alatt elméláznak egy régi katonafénykép felett vagy muszkáktól meggyalázva azt se tudják, hogy özvegysorsra jutottak-e vagy még várhatják gyerekkori játszótársukat, férjüket valamely Uralon-túli táborból.

“Gólya, gólya gilice,

Mitől véres a lábad”?

Igen, a magyar gólya lába mindig fel volt vérezve. Török gyerek megvágta, tatár-muszka gyerek szárnyait levágta és “négy kerítés, négy magas fal” közé zárta az “árva gólyát”. Csoda, hogy Arany János és Tompa Mihály korszerű figyelmeztetése ellenére még egyáltalán felkeresik a magyar kéményeket.

De ez a vigaszunk is. A könyvben is látunk egy képet, amint a pestmegyei Bódog községben 1950-ben három kis lány hívogatja a gólyát a szénaboglya tövéből. És a gólya, véres lábbal, fájdalmasan néz szét a tájon, de kelep.el, kelepei és gólyahűséggel hirdeti az élet halhatatlanságát.

Kodály ezzel a mondattal fejezi be bevezető írását a kötetben: “Olyan a magyar népköltészet, mint egy hegyi patak, melynek medrébe nagy kőszikla gurult s útját csak annak megkerülésével folytathatja, előtte tóvá dagad s látszólag nem is folyik. Azt a sziklát medréből félregörgetni, hogy szabad folyását, fejlődését semmi se gátolja — ez a mi feladatunk.” Ki fogja és mikor a nagy vörös sziklát elhengergetni?

B a r t h a Károly