Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
ESZENYI LÁSZLÓ A nem kívánt háború Oroszország leverése és megszállása 1952-60-ban. A Collier's Magazin 1951. október 27-én megjelent különkiadásában közölt tanulmány ismertetése. A ha talmas erejű, históriai jelentőségű írás azóta megjárta a világsajtót s Moszkva és irányított propaganda szervezete kórusban tiltakozott ellene. ELŐSZÓ Öt esztendeje újabb háború árnyéka nehezedik a világra. Nem hisszük, hogy a háború elkerülhetetlen, de ellenfeleink további agresszív magatartása belesodorhat. Az amerikai közvélemény visszautasítja a “preventív” háború gondolatát, de meggyőződése, hogyha a háborúra mégis sor kerülne, csakis az orosz kommunista rendszer bukását vonhatná maga után, mert ez a történelem tanulsága s ez alól nem képezhetnek kivételt a Kreml vörös urai sem. A Collier’s cikke — melyet a beállítás szerint 1960- ban Moszkvában, az Egyesült Nemzetek európai főhadiszállásán ír a történelemkutató bizottság egyik neves amerikai tagja, valamint ismert közírók, — a most fenyegető harmadik világháború és az azt szükségszerűen követő újjáépítés előre képzelt leírása. E tanulmány írói az Egyesült Államok kiváló katonai és közgazdasági szakembereivel folytatott tárgyalások után tíz hónapig dolgozva állították össze írásukat. A jelenlegi világpolitikai, gazdasági és katonai helyzet alapos ismeretében logikus következtetések után vetítik elénk a legvalószínűbben bekövetkezhető események láncolatát. Nincsenek illúzióik a háborúban elszenvedhető veszteségekről és okulva a második világháború után elkövetett hibákból, az újjáépítés és valódi felszabadulás vágya hatja át ismertetéseiket. Ezt a háborút nem követheti feltétel nélküli megadás, háborús bűnös perek és végnélküli jóvátételek fizetése, hanem a legyőző ttek mielőbbi bekapcsolása az Egyesült Nemzetek közösségébe. Ez a háború nem az orosz és csatlós országok szenvedő népe ellen, hanem az őket szolgasorsban tartó uraik letörésére folyik. Végül meg kell jegyeznünk, hogy ez a cikk utolsó fellebbezés Sztálin és környezete józan ítélőképességéhez. Vagy elhiszik, hogy a Nyugatnak nincsenek támadó szándékai vagy folytatják népeik háborúra való uszítását s akkor menthetetlenül bekövetkezik mindaz, amit e tanulmány szerzői látnoki erővel tárnak elénk. A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ A világtörténelemnek a tanulmány szerint legszükségtelenebb, legértelmetlenebb és legborzalmasabb háborúja 1952. május 10-én kezdődik a Tito ellen megkísérelt merénylettel. A népszerű jugoszláv vezért köszöntő egyik kolhoz-küldöttség soraiba beférkőzött két kominform-ügynök bombát dobott az államfőre. A jól szervezett orosz ötödik hadoszlop másik négy tagja egyidejűleg a belgrádi rádióleadót vette hatalmába pár percre, míg többször ismételve világgá sugározták: “Titót meggyilkolták! A nép fellázadt!” Azután a rádióleadót lerombolták. Az Európa ismert tűzfészkéből felröppent hír lázba hozta az egész világot. Az Egyesült Államok elnöke, ki épen egy hajókirándulásáról érkezett haza, azonnal a Fehér Házba rendeli a külügy- és a hadügyminisztert, és az Egyesült Vezérkarok Főnökét. Churchill nem várja be a második futamot a Sandown Parki lóversenytéren, hanem rögtön Londonba hajtat s minisztertanácsot hív össze. Eisenhower, ki egy új NATO-hadosztály díszelgését szemlélte a francia elnökkel, főhadiszállására siet. Beria, az orosz titkosrendőrség főnöke felköszönti Sztálint újabb “sikere” alkalmából. Tito azonban nem halt meg, egyik testőre ébersége megmentette életét, de a háborúnak az orosz ötödik hadoszlop által megmozdított óriás lendítő kereke ,már nem volt megállítható. Tito a tőle megszokott energiával szinte órák alatt töri le az országszerte végrehajtott szabotázscselekményeket, a fővárosban kitört pánikot s a helyreállított, rádión tartott történelmi beszédében Moszkva uraira rásüti az orgyilkosság Kain-bélyegét. 70 perccel a sikeresnek vélt belgrádi merénylet után bolgár, román, magyar és albán csapatok orosz parancsra átlépik a jugoszláv határt. Tito mozgósít. Moszkva cáfolja Tito vádjait s az egész balkáni hadműveletet tőle független jugoszláv belügynek minősíti, melybe a szomszédállamok kommunista “önkéntesei” joggal avatkoznak be fegyveresen elnyomott elvtársaik védelmére. Tito csapatai az egész világ bámulatát kiérdemlő hősiességgel védik országukat s hatalmas veszteségeket okozva megállítják a kelletlenül harcoló hadseregeket. Moszkva álarca levetésére kényszerül, parancsot ad a csatlós hadseregek mögött készenlétbe helyezett 15 hadosztályának (160.000 fő) a támadás előrelendítésére, mely elől a jugoszláv erők visszahúzódnak a hegyekbe, honnan annak idején Hitler csapatait évekig tartották sakkban. New Yorkban az UN nemzeteinek túlnyomó többsége a Szovjetet és csatlósországait támadónak bélyegzi, az orosz és csatlós követek és UN delegátusok elhagyják Amerikát. Az UN valamennyi országa május 14-én elhatározza Jugoszlávia megsegítését: a Szovjet megtámadását s ezzel a jugoszláv “belügy” világháborúvá szélesedik. A háború első jelére az Egyesült Államokba csempészett orosz bolsevista ügynökök szabotázscselekményeket hajtanak végre, melyek közül a legkiemelkedőbbek a baltimorei vízművek megmérgezése és a magara falisi vízierőmüvek megrongálása voltak. Ez utóbbi 8
