Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
MIKÓ BÁLINT Demokrata vagy autokrata? A mai, nem éppen rózsás világhelyzethez sok egyéb tényező mellett a politikai és világnézeti fogalmak zűrzavara is nagyban hozzájárult. Divattá vált, hogy jelszavakat és fogalmakat ki-ki a saját szája íze és értelmezése szerint használjon, tekintet nélkül arra, hogy mások mit értenek rajtuk. Ezek között az elhomályosított és összezavart fogalmak között a demokrácia előkelő helyet foglal el. Könnyen meggyőződhetünk erről, ha feltesszük a kérdést, hogy “M i a demokrácia ?”. Alig fogunk találni két embert, aki azonos választ adna. Pedig a demokrácia az, amit a világ szabad része ma legnagyobb kincsének tart és ami után sóvárognak a parancsuralmi rendszerek alatt élő milliók. Anélkül, hogy a demokrácia fogalmával behatóbban foglalkoznánk, megállapíthatjuk azt, hogy demokrácia nem létezhet demokraták nélkül. Sőt, egy-egy közösségben, társadalomban a többség kell demokrata legyen ahhoz, hogy demokráciát fenntarthasson. Ezzel szemben a parancsuralmi rendszer állhat rabszolgákból, anélkül, hogy egy is közülük hive volna a rendszernek. Fentiekből az is következik, hogy minden demokrácia annyit ér, amennyire jó demokraták a tagjai. Mindnyájunkat, akiket érdekel nemzetünk, gyermekeink és a világ jövője, közelről kell érdekeljen az, hogy milyen embertípustól várhatjuk annak jobbrafordulását? Milyen a demokrata ember? Mik a jellemvonásai? Ma jobb- és balodaliakra, kapitalistákra és szocialistákra, királypártiakra és köztársaságpártiakra, 1939 óta emigrált évjáratokra és ki tudja még hány különböző oldalra és csoportra osztjuk maroknyi emigráns társadalmunkat. Ezeknek a megjelöléseknek egyike sem hordja magában a demokratikus jövő biztosítékát s talán biztosabb talajon járnánk, ha azt néznénk, hogy kinek-kinek a jelleme mennyire demokratikus vagy autokratikus. A demokrácia az, amely szabad fejlődést biztosít. A parancsuralom az, amely bennünket emigrációba kényszerített, mindegy, hogy milyen színű volt. Ha tehát a jobb jövő reményében szelektálunk és bíráljuk vezetőinket és embertársainkat, akkor hasznos tudnunk azt, hogy mik a demokrata és mik az autokrata ember jellemvonásai. Világnézet Minden embernek van nézete a világról és annak folyásáról. Ez a nézete, amit ebben az írásban “világnézet”-nek fogunk nevezni, képezi életbölcseletének alapját s ez tudatosan vagy tudat alatt minden gondolatában, reakciójában és tettében fellelhető. Az autokrata ember például, a többi lélektanilag t- Forrásmunkák: Dr. Erich Fromm: Escape from Freedom A. H. Maslow: The Authoritarian Character Structure bizonytalan talajon mozgó emberhez hasonlóan, a világot küzdőtérnek látja, amelyben rossz, buta és önző emberek élnek állandó élet-halál küzdelemben. Az ő képe a világról leginkább az őserdőhöz hasonlítható, amelyben az ököl jog dominál s ahol csak kétféle élőlény létezik: az egyik, aki nála erősebb és el akarja pusztítani, fel akarja falni; a másik, aki nála gyengébb és csak azért van, hogy ő pusztítsa el és falja fel. Az őserdőben az ember biztonsága és boldogulása az erején, a hatalmán múlik. Ha nincs elegendő hatalma ahhoz, hogy megfelelő pozíciót biztosítson magának, akkor megfelelő védnököt, társat kell keresnie, annak kedvében járnia, hogy így legalább relativ békét élvezhessen. Lélektani szempontból azt mondhatjuk, hogy a z autokrata ember sohasem szeret vagy tisztel valakit jobban, mint az őserdő vadállatai szeretik vagy tisztelik egymást. Végeredményben tehát vagy ő fél, vagy őt félik. Ha ezt a világnézetet elfogadjuk, akkor minden, amit az autokrata tesz logikus és értelmes. Ebben az esetben, tehát az őserdőben, az autokrata típus minden jellemvonásával rendelkeznünk kell ahhoz, hogy életben maradhassunk. Az őserdőben szeretetről, kedvességről, kölcsönös segítségről beszélni olyan badarság, mint a báránynak azt mondani, hogy “Ne légy gyanakvó! Csak szeresd az oroszlánt és meglátod az is szeretni fog téged. Hiszen csak azért támad rád, mert védekezel.” Ha egy ember számára a világ valóban az őserdőhöz hasonlít és tapasztalata szerint az emberek úgy viselkednek vele szemben, mint az őserdő vadállatai, akkor az autokrata gyanakvásai, ellenséges érzelmei és félelmei teljesen jogosultak. De ha a világ nem őserdő és az emberek nem mind kegyetlenek, buták, rosszak és önzők, azaz nem vadállatok, akkor az autokratának nincs igaza. Akkor az autokrata világnézete hamis és ennek következtében hamis alapra épülnek gondolatai, reakciói és tettei is. A demokrata ember nem csak vallása tanításai alapján hiszi, hanem tudományos kísérletei alapján tudja azt, hogy minden emberben van lélek, azaz valami isteni. Minden ember teremtésekor egyenlő lehetőségekkel kezd, lelke makulátlan s rendszerint természeti körülmények és a meglévő társadalom teszi azzá, amivé lesz. A demokrata tehát elsősorban embernek tekinti az embert, egyenrangúnak, legfeljebb más- nak, mint amilyen ő. A demokrata hisz az “Ő országának” eljövetelében, amelyben nem lesznek jók és rosszak, legfeljebb különböző jók. Vertikális vagy horizontális társadalomszemlélet? Az autokrata, minthogy életbölcseletének alapja az őserdő-teória, amelyben kizárólag a fizikai erő dominál, hajlamos arra, hogy az embereket függőleges rangsorba 5
