Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

HÖGYE MIHÁLY

Hogyan várta és fogadta Amerika Kossuthot

„ön nem úgy jön hozzánk, mint idegen. Nem! Maine fenyőerdeitől Texas cukortermő síkságáig, Pennsylvania szénmezőitől California aranyhegyeiig, a hatalmas ország egész területén, melyet egyik oldalon a viharos Atlanti-óceán, másik oldalon a nyugodt Csendes-óceán mos, Kossuth neve minden szívet megnyit és az ön érkezése jeladás lesz tizennyolc millió ember megmozdulására, hogy szívből jövő, meleg és lelkes fogadtatásban részesítse.“ E szavakkal üdvözli Kossuth-ot Dr. Sidney Doane, Staten Island egészségügyi biztosa, aki az Újvilág részéről elsőként köszönti megérkezésük perceiben a Humboldt szalonjában.1) Dr. Doanenak igaza volt, Kossuth valóban nem úgy érkezett, mint idegen.

Nem úgy jött mint idegen, mert a szabadságharc és talán még inkább annak bukása, az addig szinte teljesen ismeretlen Magyarország felé fordította az amerikai közvélemény figyelmét. A magyar szabadságharc megszemélyesítője pedig nemcsak a magyar nép, hanem Amerika számára is Kossuth volt. A szimpátiamegnyilatkozásokból elég a két legérdekesebbet megemlíteni.

1849. szeptemberében, amikor a magyar szabadságharc leveretésének híre még nem jutott el hozzájuk, az Illinois állambeli Springfield polgárai gyűlést tartanak s határozataikban, amelyeket nem kisebb ember fogalmazott mint Lincoln Ábrahám, kimondják, hogy a magyarok a szabadságért való dicsőséges küzdelmükkel a legnagyobb csodálatra indítják őket s buzgón imádkoznak a gyors sikerért. Egyben sürgetik a kormányt, hogy ismerje el Magyarország függetlenségét.2) — Amikor megérkezik a szabadságharc bukásának, Kossuth menekülésének s annak a híre, hogy az orosz cár kikérte őt Törökországtól, 1849. november 7 -én egy Boston-i (Massachusetts) ünnepségen Webster Dániel többek között a következőket mondja: „Oroszország uralkodója kötelezőnek ismeri el magára a népek törvényét azáltal, hogy civilizált nemzetekkel tárgyal, hogy szövetségeket és szerződéseket köt velük. Ha ilyen körülmények között a nemzetközi jogot oly dúrván sérti meg, hogy elfogja és kivégzi ezeket a magyarokat, bűnöző és gonosztevőként fog állani a világ közjogának megítélésében. Az egész világ lesz törvényszéke, mely előtt meg kell jelennie és alá kell vetnie magát ítéletének. Ha a nemzetközi jog önkényes és nem menthető megsértésével Kossuthnak vérét veszik, mi fogja megengesztelni? Mi fogja megbékíteni? Egyesül a földdel, vegyül az óceán vizével, a levegőből érezni fogja az egész civilizált világ és iszonyatos megtorlásként fog visszatérni a nemzetközi jog és az egyetemes igazság eme megsértőinek fejére. Nem tudom megmondani mikor, vagy milyen formában, de bizonyos vagyok felőle; ha ez megtörténne, trónoknak,

4) Report of the special Committee of the city of New York on the reception of Governor Louis Kossuth, N-vv York, 1852.

2) Nicolay and Hay: Complete Works of Abraham

Lincoln. II. kötet, 127-128 oldal.

fejedelemségeknek és hatalmaknak kell gondoskodni a konzekvenciákról.“3)

Kutahiából való szabadulásáról részletesen beszámolnak az újságok és ettől kezdve a fogadására való lázas készülődésben él szinte az egész ország.

A New York Daily Tribune október 3-án mint „az európai demokrácia nagy és tiszta vezérét“ és „a szabadság élő hősei és mártírjai legnagyobbját“ üdvözli s azt írja, hogy „az amerikai nép egyöntetűen és lelkesen szimpatizál az európai szabadság nagy apostolával s úgy fogadja őt otthonaiba és szivébe, mint vezért és testvért“. November 29 -én arról közöl cikket, hogyan tanult meg Kossuth angolul, december 1 -én pedig a beérkező sok érdeklődésre ismételten megmagyarázza, hogyan kell helyesen kiejteni Kossuth nevét. Sorozatosan közli Charles L. Brace amerikai újságíró könyvalakban is megjelent helyszíni leveleit Magyarországról, 4) melyek nem kis mértékben járulnak hozzá a magyar emigránsok és Kossuth hitelének emeléséhez. „Száműzetésük, szegénységük csak mélyítette irántuk honfitársaik szeretetét — írja Brace. Neveikről megemlékeznek a családi imádság idején a pusztai magányos tanyákon, az osztrák börtön celláiban, a magyar paraszt viskójában. Első kérdésük az idegenhez az, hogy ismerte-e őket, találkozott-e velük. Mondja meg nekik — üzenték honfitársaik, még az oszLák bilincsben lassan sorvadok is —, hogy ne felejtsék hazájukat és hazájuk nem fogja elfelejteni őket! Évek szállhatnak tova — az osztrák zsarnokság kitörölhetetlenül rányomhatja bélyegét a nagyszerű népre de sem idő, sem a lassan őrlő rabszolgaság, sem a kikerülhetetlen szenvedések és csapások nem mossák el ezeknek, a Magyarországért elsőkként szenvedőknek emlékét honfitársaik szívéből . . . Kossuth az egész nemzet bálványa és minden osztály oly állhatatossággal, tis_ * telettel és szeretettel ragaszkodik hozzá, mely csaknem az őrületig terjed. Hiszik, hogy küldetése győzelemre és szabadságra vezetni őket és ha csak száz emberrel is megjelenne Magyarországon, egyszeriben forradalomba boríthatná az egész nemzetet.“

Hasonlóképen nagy hatást tesz Kossuth „Szózat-a az Egyesült Államok népéhez“, amit 1850. márciusában írt, azonban csak 1951. október 20 -án közlik, hogy kiszabadítása körül zavart ne okozzon.5)

Angliai útjának híre pillanatnyilag csalódást okoz Amerikába érkezésének elhalasztódása miatt, a kétely is felmerül, hogy jön-e egyáltalán. Ezt azonban hamarosan felváltják az angliai diadalútról való beszámolók és annak megerősítése, hogy valóban jön.

Talán az újságok apróhirdetései érzékeltetik a legjobban, hogyan hág tetőfokára az érdeklődés a megérkezés előtti hetekben és napokban. A newyorki Frere and Bellew cég jelenti, hogy éppen elkészült a „Kossuth, his Life and Career“ című mű, mely megemléke-3) Edwin P. Whipple: Webster’s Great Speeches. 598 o.

4) Charles Loring Brace: Hungary in 1851.

5) New York Daily Tribune.

5