Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

A Vanderbilt hajó. amely Kossuthot Sta­ten Island-ről a new­­yorki partra vitte, ki­köt Castle Garden­­nál. Képünk Kossuth partralépésének pilla­natát ábrázolja. (1851. december 6-án dél­ben.) lliiiliiilllilliiliiiiiiliiiiiiiiiiiiililililiiiiiiiiiiiiilillliiiiiillllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiillliliiliiliiiiiiiiiilililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiNiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimiiiiiiij lelkeken mély erkölcsi válságtól kísérve. Van­nak, akik lapunktól egy-két mondat vagy szó miatt vo­nultak vissza, vagy azért, mert egy-egy cikket nem tud­tunk közölni .... A harmadik gátló, lehetetlenítő tényező — talán éppen az előbbiek következtében fellépő szellemi elernyedés. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy az új otthon - alapítással bajlódó, vagy jobb anyagi körülmények közé került magyarok minden szellemi igényt leszállítanak vagy egészen feladnak. Legfeljebb olcsó, rövid, idegeket bizsergető „körúti“ publicisztika érdekli őket, vagy izgalmas hírek, tekin­tet nélkül arra, hogy van-e alapjuk vagy légből kapot­tak. Az Új Magyar Út színvonalát túl magasnak tart­ják és ezért meg sem próbálják elolvasni, még kevés­bé érte anyagi áldozatokat vállalni. Másrészt mindin­kább nő azoknak a száma, akik a jövőt egyszerűen a múlt valamilyen formájának felelevenítésével képzelik el és így feladják, sőt kárhoztatják azokat az erőfeszítéseket, amelyek a dunai táj szabadságát s benne az egyetemes magyar lélek és magyar nép minél egészségesebb kiteljesedését biztosító új életformákat keresik. A szellemileg elernyedtek pedig a régi fák od­­vasságát ritkábban veszik észre, mint az újak egy-egy helytelen, de lenyeshető ágát, kinövését. Az is ter­mészetes, hogy az új keskeny utat keresők több hibát követhetnek el, — legalább látszat szerint — mint a régi jó kitaposott utak vándorai. Az új út keresése nem jelenti a múlt teljes megtagadását. Mi is boldogan elevenítjük fel a múlt gazdag kincsei közül főként azo­kat, amelyek ajövőreis utat mutathatnak: igy most különösen Kossuth Lajos milliókat megrázó és az egész kultúrvilágot megragadó szellemi szabadság­­harcának messze világító tényét. Ellenfeleink jól tudják, mennyire „lehetetlen“ fela­datra vállalkoztunk és tudják, hogy az emigrációban általános erkölcsi és szellemi válság csak súlyosbítani fogja helyzetünket. Nem egyszer láttuk már szemük­ben felragyogni vélt győzelmük — a mi bukásunk re­ménységét. Ilyen „lehetetlen“ körülmények között: — mégis a győzelem biztos reményével folytatjuk új magyar utunkat a negyedik mérföldkő felé.. Hitből él­tünk és élünk Isten mindig gondoskodott egy-egy hűséges barátról, aki meghatóan vállalta az áldozatot küzdelmeinkért, s mind többen vannak, akik vállalják aszent lehetetlenség harcát . . . A deportálások és fokozott szenvedések nyomorú­ságában, vasfüggöny mögött élő véreink sorsa és áldo­zatvállalása acélozzák meg erőinket, szabják meg küz­delmünk értelmét, módját. A valóban szabad, egész­séges, boldog Új Magyar Haza. a virágzó dunai táj. a szigorú önvizsgálatban megtisztult, Istennel és egy­mással megbékélt emberiség szent látomása hív, hajt előre. Mind több amerikai ausztráliai, afrikai magyar testvérünk szeretete, biztatása, hite csatlakozik a miénkhez, s ha „észszerűen“ lehetetlen is feladatunk, hisszük, hogy azt mégis teljesíteni fogjuk: a legjob­bak összefogásával kirajzolódik lapunk hasábjain an­nak az hazának a szellemi képe, amely vigaszt, bátorí­tást és erőt ad az otthon szenvedőknek és megbecsü­lést vív ki a világ vezető demokratikus népei körében a szabadságért egy évezreden át annyit vérzett árva magyarság iránt. Ehhez a szent szellemi szabadságharc h jó z hívjuk hűséges olvasóinkat és várjuk a nagyvilágban szétszórt, még távollévő magyarok legjobbjait. 4

Next

/
Thumbnails
Contents