Új Magyar Út, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-12-01 / 11-12. szám
Illlllllllllllllllllllllllllllllll' IJ TERVEK ESZTENDEJE” A dm arra vonatkozik, hogy ebben az évben minden eddigi kedvezményünket felülmúló, uj biztosítási formákat vezetünk be.-Élet-, baleset-, kórházi és betegsegély biztosítási módozataink nemcsak állják a versenyt bármely más egyesület vagy kereskedelmi jellegű társaság okmányaival, de felülmúlják azokat a tagjaink számára "gyermek és öreggondozó” Bethlen Otthonunk kedvezményeivel. Nem nyerészkedési, hanem testvériségi alapon állunk, ami azt jelenti, hogy Egyesületünk magának a tagságnak tulajdona s ügyeit alkotmányos gyűlésein s választott vezetőségén keresztül maga d tagság irányítja. 'Bizalommal’és szeretettel hívjuk táborunkba az amerikai magyarságot. Belépési lehetőség mindkét nembeliek számára születéstől kezdve bezárólag*jy éves életkorig. Angol vagy magyarnyelvű bővebb ismertetést kívánatra készséggel küldünk az Egyesült Államok területén bárhová. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET 1801 "P" Street, N. W. Kossuth House Washington 6, D.C. • Phone: Adams 4-0331 KÖNYVEK, ÍRÁSOK Barankovics István: Előterjesztés az emigráció kultúrpolitikai Programm ja tárgyában. (Előadta a M. N. B. végrehaj tóbizottságának 1952. október 1-én tartott ülésén.) Ezt a tárgyhoz és a stílushoz egyaránt méltatlanul szerény formában megjelent előterjesztést a magyar olvasó alig tudja letenni a kezéből. Barankovics István nem elégszik meg az emigrációs programmok szokásos, szegényes formájával: egy pár hasznos vagy kevésbé hasznos ötlet felsorolásával. Programmját gondos helyzetfelméréssel alapozza meg, beágyazza a magyar történelem folyamatába. A Programm így sokszoros értelmet kap. Részleteit Barankovics nem mellékes, másodlagos szempontok, hanem a magyar történelmi igények, hagyományok és egy új jövő szükségleteihez méri. Ebben a rövid ismertetésben elsősorban azzal a helyzetképpel foglalkozunk, amire Barankovics a maga programmját felépíti. A Programm méltatása, elemzése az Új Magyar Út hasábjain egy könyvismertetés kereteibe nem szorítható be — ezzel a lap más helyén is foglalkozunk. Ezen a helyen tehát mindenképpen indokolt, hogy megjegyzéseinket az Előterjesztés első felét kitevő helyzetelemzésre korlátozzuk. A szerző elsősorban a magyar múltat, a korábbi nemzeti emigrációk történetét konzultálja, — de a múlt az emigrációs feladatokat illetően negatív választ ad: a múltbeli magyar emigrációkra kultúrpolitikai téren nem nehezedtek különösebb feladatok, — hiszen még Bachnak és társainak önkénye sem súlyosodott a magyar szellemi életre egy totális rendszer minden érték kiirtására kész elszántságával és eszközeivel. Az abszolútizmus kora mégis sok fájdalmas és mai helyzetünkben hasznos tapasztalatot nyújt. A Habsburg abszolútizmus korlátozottabb célkitűzései és kevésbbé radikális módszerei ellenére is súlyos veszteségeket, alig helyrehozható károkat okozott a nemzetnek. Pótolhatatlan kieséseket okozott a magyar nemzeti elitben: a negyvennyolcas nagy nemzedék és a hatvanhetes korszak szegényes epigonjai között tátongó hiátus ennek a sivár, pusztító korszaknak a következménye. Barankovics kiemeli azt is, hogy az abszolútizmus tizennyolc éve alatt a magyar közigazgatás megtelt idegen elemekkel. Ezeket 1867-ben eliminálni és magyarokkal pótolni megfelelően képzett magyar emberanyag hiányában nem lehetett. Ennek következményeit Barankovics egészen a legújabb időkig követhetőnek tartja —- így például ebben látja az úgynevezett disszimilációs jelenségek tulajdonképpeni gyökerét. A kommunista kultúrpolitika analízise azt mutatja, hogy a kommunisták az abszolútizmus okozta veszteségeknél sokszorosan súlyosabb károkat okoznak a magyar nemzeti elitben. Már pedig elit nélkül nincs nemzet — a nép elit nélkül sorsának önálló alakítására nem képes. Fokozottan áll ez olyan időkre, mint a mai, amikor a nemzeti intézmények romokban hevernek, és amikor a romok helyén új intézmények megteremtése épen a nemzeti elitre várna. Barankovics előterjesztésének azok a lapjai, amelyek a kommunista kultúrpolitikai következményeit fejtegetik, valóban drámai feszültségűek. A kommunista deportációk, kényszermunkatáborok és a kommunista iskolapolitika szoros összefüggésben vannak egymással. Amazok pusztítják a nemzeti elit még meglévő maradványait, emez az iskolák zsúfolásig megtöltött padjain az ugrásszerűen megnövekedett számú tanulók tömegeiből új, kommunista elitet igyekszik a kőbányákban, földeken, csatornaépítéseknél hulló, a világ négy tája felé szétkergetett nemzeti elit helyére állítani. Ennek az új, kommunista elitnek a műveltsége sem mélységben, sem szélességben nem éri el a pusztuló régi értelmiség nívóját — de ezzel a kommunisták nem is törődnek. Megelégszenek azzal, ha ez a réteg csupán annyi műveltséggel rendelkezik, hogy a kommunista rendszert mozgásban tarthatja. A súlyt arra vetik hogy valóban kommunisták legye, .ek — nemzeti, keresztény és nyugati hagyományok, s a kultúra minden érintése nélkül. Ez a kép — különösen távolabbi következményeiben — valóban elrettentő, de Barankovics érvelése elől csak az álmodozók vagy érzéketlenek térhetnek ki. Barankovics István reális, kíméletlen helyzetfelmérésével nagy szolgálatot teljesített. Az előterjesztést a Nemzeti Bizottmány Végrehajtóbizottsága bocsátotta közre. Fodor Károly
